„Egy kibaszott ukrán lakásban vagyunk, és a lekvárjukat esszük”

Február 24-én hajnalban felzúgtak a légvédelmi szirénák Kijevben. Ukrajna nagyvárosaiban egymás után rendeltek el légiriadót, mert az orosz csapatok több irányból is megtámadták az országot. Nem sokkal később Herszon közelében a harci helikoptereket, Csugujevnél robbanásokat, a belarusz határnál a benyomuló orosz csapatokat is levideózták. A háború első napján Vinnicjában egy katonai raktárat, Ivano-Frankivszkben a repülőteret bombázták. Egy ausztrál háborús tudósító, Bryce Wilson pedig meglepetésében elkáromkodta magát, amikor elrepült a feje felett egy orosz rakéta Kramatorszkban. Épp élőzött a Facebookon, de arra nem számított, hogy egy légicsapást is meg fog örökíteni. 

Az ébredő fővárosban a járókelők a telefonjukat bújták a hírekért. A támadás miatt sokan a legközelebbi metróállomásra indultak, az óvóhelyre.

Sok más kijevihez hasonlóan Ulyana aznap reggel arra ébredt, hogy bombázzák a városát. „Nagyjából hajnali öt körül hallottuk a robbanásokat” – mesélte a Házon kívülnek. Azt kérte, a vezetéknevét ne áruljuk el.

Amikor hallottuk, hogy elkezdődött a bombázás, az egyik barátom felhívott és azt mondta: azonnal pakoljak össze, mert kitört a háború. Sorban hívtam a barátaimat, hogy figyelmeztessem őket, mert hajnal volt, a többségük mélyen aludt. Nagyon meg voltunk döbbenve. Nem is volt idő rendesen összepakolni. Otthagytam mindent a lakásban, csak néhány alapvető dolgot szedtem össze.

A városból kivezető utak megteltek menekülőkkel, csak lassan araszolt a forgalom. Ulyana szerint sokan pánikba estek. Nem tudták, mi vár rájuk. „Több benzinkút mellett is elhajtottunk, mindegyiknél óriási volt a sor. Az emberek nem számítottak rá, hogy el kell hagyniuk a várost, vagy ki kell menekíteniük a nőket és a gyerekeket. Nem tudtuk, mi lesz: hogy a városközpontot is bombázzák-e, vagy Putyin mire adott parancsot.”

Az emberek megrohamozták a vasútállomásokat és a buszpályaudvarokat is. Aki nem fért fel egyik járatra sem, stoppolni próbált. Volt, aki kisgyerekkel. „Sokkoló volt az egész. Tudtuk, hogy a keleti megyékben már nyolc éve tart a háború. De hogy a fővárost bombázzák? Ez teljesen elképzelhetetlen volt. Az emberek olyasmiket mondtak, hogy elkezdődött a III. világháború. Akkor döbbentünk rá, hogy az oroszok az egész országot szeretnék megszállni” – mondta Ulyana.

Lvivbe mentek, Ulyana szüleihez. Az út majdnem kétszer olyan hosszú ideig tartott, mint általában. A lengyel határ melletti városban, aki tehette, önkéntesnek állt. „Az apám 73 éves, a műszaki egyetemen dolgozik. A diákokkal elkezdtek ruhát gyűjteni azoknak, akik az ország nyugati részére menekültek. Február végén nagyon hideg volt, és sokan mindenüket hátrahagyták. Szóval az édesapám a diákokkal önkénteskedik, meleg ruhákat, élelmiszert gyűjtenek, és katonai álcahálókat gyártanak, amiben sok nő segít nekik. Az édesanyámmal mi ételt szerzünk be és főzünk a menekülteknek.”

Azt mondja, az egész város megmozdult: mindenki úgy érezte, hogy tennie kell valamit. Amikor erről mesélt, többször is elcsuklott a hangja. „Nagyon nehéz feldolgozni. Azt hiszem, senki sem számított arra, hogy a háború az egész országra kiterjed.”

Mobiltelefonnal a pusztítás nyomában

Ulyana és ismerősei sokat gondolkodtak azon, hogyan lehetne megmutatni a világnak, ami Ukrajnában történik. Azt mondja, az újságírók nem tudnak mindenhol ott lenni, a leghevesebb harcok környékére például nem is jutnak be az életveszély miatt. Mobiltelefon viszont szinte mindenkinél van – ezért a háború negyedik napján kitalálták, hogy létrehoznak egy adatbázist, amibe civilek tölthetnek fel videókat és fotókat a környezetükben történtekről. Ez lett a Dattalion.

„Az a célunk, hogy bemutassuk a valóságot, az emberek bátorságát. Ez egy női kezdeményezés. Az önkénteseink nők: feleségek, édesanyák. A barátaink, férjeink a frontvonalon harcolnak, mi pedig így próbálunk tenni az országunkért. Az információ, a tudás is hatékony fegyver” –  mondja. Mostanra több mint 150-en vannak. „Mindenféle végzettségű és életkorú önkéntesünk van, akik korábban változatos munkakörökben dolgoztak” – jegyzi meg.

A bombázásokat, rakétatámadásokat vagy a gránátok becsapódását sokszor térfigyelő kamerák örökítik meg, ezeket is begyűjtik. Elemzőkkel és újságírókkal vizsgálják a közösségi médiában terjedő felvételek valóságtartalmát is. Mostanra több mint kétezer videót gyűjtöttek össze. Menekülő családokról, a bombázások utáni mentésről, égő harci járművekről, az orosz megszállók elleni tüntetésekről. Együttműködnek a feltételezett háborús bűnöket kivizsgáló hatóságokkal és nemzetközi szervezetekkel is. Sok felvételük ugyanis a civilek elleni erőszakot dokumentálja. Ezeket végignézni is nehéz. Április 8-án például lebombázták a kramatorszki vasútállomást, ami teli volt menekülőkkel. A Dattalion adatbázisában elérhető videókon látszik, hogy a járdákon, az úttesten is áldozatok hevertek. Köztük kisgyerekek. Az ukrán hatóságok szerint közel hatvanan haltak meg a támadásban.

Nagyon nehéz szembesülni azzal, hogy ez nem egyenlő felek háborúja, amiben katonák harcolnak katonákkal. Sok kisgyerek halt meg, rengeteg civilt öltek meg. Szörnyű dolgok történtek és történnek még most is

–  mondja Ulyana.

Minden idők legjobban dokumentált háborúja

A háborúról a legelső pillanattól kezdve amatőr felvételek sokasága készült. Európában még nem volt példa olyan fegyveres konfliktusra, amit folyamatosan követni lehetett a közösségi médiában, akár influenszerek posztjain keresztül. A TikTokon például már 50 millió megtekintésnél jár egy fiatal fotós, Valeria Sashenok videója, amin egy átlagos napját mutatja be a bunkerben, sok humorral: a kutyájával, aki az egész helyzetet nem érti, az édesanyjával, aki főzni próbál. Vagy egy rövid kiruccanással a felszínre, ahol megtekinthető, hogy mi maradt a városból a bombázások után.

Egy másik videó témája a bunker fényűzőnek nem nevezhető berendezése. De megmutatja az üres polcokkal teli boltokat, a bombatalálatot kapott mozit, vagy a lakhatatlanná vált házakat.  Van olyan videója is, amin nincs zene, csak a légvédelmi szirénák hangja. „Egy tipikus nap Ukrajnában” – ezt a címet adta neki. Az óvóhely felé rohan rajta.

Csiki Varga Tamás a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa szerint a sok videónak köszönhetően valami olyan forradalmi dolog történik, mint amikor 1991-ben a CNN élőben közvetítette az Öbölháborút. „Annyit változott a média, a közösségi média, a mobileszközök, a mobilinternet minden lehetőséget megteremtenek arra, hogy amit akkor a CNN valósított meg, azt gyakorlatilag bárki meg tudja csinálni” – mondja. Ezt a harcban álló felek is kihasználják. A Mariupolt védő Azov-ezred például videók sokaságát tette közzé az elhúzódó harcok alatt. Az egyik leglátványosabb, GoPro-kamerás felvételükön az látszik, ahogy egy fegyveresük komótosan felmászik egy háztetőre, és egy páncéltörő rakétával kilő egy orosz páncélost. A jármű óriásit robban.

A kikötőváros ostromát orosz szemszögből is megörökítették. Az egyik amatőr videó bemutatja, ahogy az oroszok házról házra nyomulnak előre, azonban az ukrán oldalról tüzet nyitnak rájuk. Egy orosz katonát eltalálnak, majd az oroszok füstgránátot vetnek be, hogy az ukrán mesterlövészek ne tudjanak célozni. A sebesültet egy társa megpróbálja fedezékbe húzni, de úgy tűnik, ő is megsérül.

A patthelyzetet végül egy orosz lövészpáncélos oldja fel. Csiki Varga Tamás szerint a hasonló videókat mindkét fél előszeretettel terjeszti, hogy befolyásolják a közvéleményt.

„Az információs hadviselés az majdnem olyan jelentőségre tett szert, mint a valós katonai hadviselés. Nyilván fizikai pusztítást nem okoz, viszont több oldalról is meghatározó szerepe van. Az egyik a társadalomnak a mobilizálása. Ukrajna esetében például az, hogy az ellenállóképességet, a harckészséget, a harci lázat azt magas szinten tudják tartani, és a kormányzat támogatása meglegyen” – magyarázza.

Erre jó példa az egyik orosz tankezred megállításáról készült drónos videó. A páncélosok Kijev bekerítésében vettek volna részt. Az ukrán rajtaütés alatt egyik tankot robbantották fel a másik után, és az ezred parancsnoka is meghalt. De bejárta a világot az a videó is, amin az ukránok egy drónról a napfénytetőn keresztül dobtak bombát egy orosz katonákkal teli autóba. És az is, amin hidegvérrel odébb rugdossák az oroszok által hátrahagyott aknákat.

„Sok esetben itt önkéntesekről, sorkatonákról illetve területvédelmi erőkről beszélünk, tehát nem a hivatásos haderőről. Arra, hogy az ő áldozatvállalási készségük magas legyen, nagy mértékben rá lehet segíteni ilyen kommunikációs eszközökkel” – mondja Csiki Varga Tamás.

A közösségi médiában az ukrán elnök is rendszeresen közzétesz olyan kisfilmeket, amik az emberek szenvedését vagy a katonák hősiességét mutatják be. A háború ötvenedik napján például Volodomir Zelenszkij egy olyan videót osztott meg, ami kendőzetlenül mutatja a háborús pusztítást: egy kisgyerek újraélesztését, halottakat, a bucsai civil áldozatok exhumálását, a hozzátartozók gyászát. És biztonsági kamerák felvételein azt is, ahogy az orosz katonák üzleteket fosztogatnak és műszaki cikkeket rabolnak el. A videó végén azt kérik a nyugati országoktól, hogy ne finanszírozzák a háborút azzal, hogy olajat vásárolnak Oroszországtól. Csiki Varga Tamás szerint a hasonló videókkal az a cél, hogy a nyugati közvélemény Ukrajna mellé álljon, és akkor is legyen társadalmi támogatottság a szankciók mögött, ha a hatásaikat esetleg az európai országok állampolgárai is megérzik.

Oroszország az online térben sem áll jól

„Ezt élőben nyomod?” – kérdezi egy orosz katona a társától, aki mobiltelefonnal filmezi őket. „Nem, nincs netem. Majd később felteszem, ha kibaszottul életben leszünk. De életben leszünk” –  válaszolja a megszólított kiskatona. Ő Anatolij Driomov. A Szabad Európa számolt be arról, hogy a 25 éves fiatal videóblogot indított a saját és katonatársai mindennapjairól. Mesél a harcokról. „Harmadik napja próbálunk bejutni Popasznába, és áttörni az ukrán védelmen. Lassan haladunk előre, nehéz, de bizakodóak vagyunk” – mondja. 

Megmutatja azt is, mit csinálnak az ütközetek között.

Egy kibaszott ukrán lakásban vagyunk, és a lekvárjukat esszük. Minden kibaszottul jó

– mondja harsányan az egyik felvételen. Más videókon csak hülyéskednek. De a legérdekesebbek talán azok a felvételek, amiken szokatlan nyíltsággal beszél arra, hogy nagy veszteségeik vannak. „Lehet, hogy ez az utolsó üzenetem. Rengeteg halottunk és sebesültünk van” – mondja az egyik márciusi videón. 

Csiki Varga Tamás szerint a katonáknak meg szokták tiltani, hogy hasonló felvételeket készítsenek. „Két dolog történhet, hát az egyik az, hogy valaki kellően bátor, vakmerő, önfejű ahhoz, hogy ezt megszegje, és ennek ellenére készít ilyet. A másik eset pedig az, amikor ez valóban teljesen tudatosan az információs háborúnak egy szerves részét képezi” – mondja.

Az orosz befolyás veszélyeit is kutató Political Capital vezetője szerint annyi videó került elő civil áldozatokról és az oroszok kegyetlenkedéseiről, hogy Oroszországnak már nincs esélye arra, hogy maga mellé állítsa a közvéleményt.

Oroszország ezt az információs háborút elvesztette. Amit még tud és próbál csinálni, hogy relativizálja a helyzetet. Amerika ugyanolyan rossz, nézzük meg, hogy mi történt Irakban. Nézzük meg történt Szíriában, mi történt máshol

–  magyarázza Krekó Péter.

Csiki Varga Tamás szerint az oroszok másik célja a zavarkeltés. „Párhuzamos alternatívákat vonultatnak fel, kis eltéréssel és a legkülönbözőbb platformokon. Az átlag állampolgár aztán elveszíti a viszonyítási pontokat a tájékozódáshoz, és nem tudja eldönteni, hogy tulajdonképpen mi is történt” – mondja.

A Political Capital egy friss kutatásban azt vizsgálta, hogy a háború kitörése óta melyik visegrádi országban terjed a legerősebben az orosz dezinformáció a közösségi médiában. Facebook- kommenteket elemeztek, copy-pastelt üzenetek és kamuprofilok után kutatva. „Mi azt találtuk ebben a kutatásban, hogy Magyarországon volt a legintenzívebb ez a fajta, valószínűleg a Kreml által szervezett trollaktivitás” – mondja Krekó Péter. Szerinte ez azért különösen aggasztó, mert az orosz propaganda a független média felületein is megjelenik a kommentekben – vagyis olyanokhoz is eljut, akik sosem fogyasztanak Kreml-párti sajtót. „Mi ezt egy nemzetbiztonsági kockázatnak tartjuk. Tehát azt gondolom, hogy Magyarország mint az EU-nak és a NATO-nak tagja nem mutat kellő ellenállást a Kreml narratíváival és üzeneteivel szemben” – jelenti ki.

Ezzel Csiki Varga Tamás is egyetért. „A visegrádi országok közül a csehek látványosan, a lengyelek kevésbé, de komolyan felléptek a propagandát és álhíreket terjesztő oldalak vagy adott esetben személyek ellen. Magyarországon nem láttunk ilyet” – jegyzi meg.

Ukrán nők üzenete a magyaroknak

Ulyanát búcsúzóul arról kérdeztem: a háborús pusztítást dokumentáló csapatuknak van-e valamilyen üzenete a magyaroknak. Látszott, hogy elgondolkodott a válaszon. 

Olyan jó lenne, ha a magyarok is mellettünk állnának, ahogy más országok teszik, és segítenének harcolni, hogy megőrizhessük a függetlenségünket 

–  mondta szomorkás mosollyal. Mindegy, hogy mit mondanak vagy tesznek a politikusok. Képtelenség megmondani, hogyan alakul a háború. Most Ukrajna van a frontvonalban. Holnap ti is kerülhettek célkeresztbe.”

A Házon kívül riportját az alábbi videóban nézheti meg.