Ki lehet zárni, hogy II. Lajos magyar király a Cselébe veszett volna – ez történhetett valójában 1526-ban Mohácsnál

Köztudott, hogy a 20. század fontos történelmi pillanatainak és személyiségeinek a megítélése politikai korszakonként változik. Így lehet egy forradalom ellenforradalom, „októberi sajnálatos esemény”, majd népfelkelés, és így lehet a nemzet vezetőjéből hazaáruló. Az emlékezetpolitika azonban sokkal régebbi eseményekre is hatással van. Ezek közül egy az 1526-os mohácsi csata – ezzel és a legfrissebb kutatási eredményekkel foglalkozik hétfő este a XXI század. 

A Mohács 500 kutatási program résztvevői között nemcsak történészek és régészek, hanem földrajztudósok, irodalomtörténészek is vannak, a munkában filozófus és művészettörténész is részt vesz. Éppen azért, hogy ne csak a csata napja, hanem az azt követő évszázadok emlékezetét is feldolgozzák, közeledve a csatavesztés 500. évfordulóhoz. 

Tisztázni kell, hogy mi a valóság, és mi az, amit az emlékezet tett hozzá a tragédiához. Mert az utóbbi évszázadokban sokszor előfordult, hogy a tények háttérbe szorultak.  

Pap Norbert geográfus-történész professzor, a program egyik vezetője szerint az emlékezetpolitika 

nem a valóság megismeréséről szól, hanem az érzelmekről, és nyilvánvalóan a mobilizációról. Így aztán a történelmi tényekkel kapcsolatban igen-igen szabadon él a mindenkori közélet. Bármit lehet állítani, és kis túlzással az ellenkezőjét is.

Hozzátette, ennek alapján ma már több korábbi feltételezést ki lehet zárni a csata pontos helyszínével kapcsolatban. Pap Norbert a Sátorhely melletti területben látja azt a helyet, ahol a keresztény és az oszmán erők összecsaptak. Ki lehet zárni, hogy II. Lajos magyar király a Cselébe veszett volna – az akkori földrajzi viszonyok rekonstruálásával szinte biztosra vehető, hogy a Dunába fulladt.

Biztosan kijelenthető, hogy Szulejmán uralkodása első és talán legnagyobb győzelmét annak köszönhette, hogy a hódítók serege nemcsak hatalmasabb, de képzettebb is volt, és a lovasság ellen döntő fölényt jelentett a puskás janicsárok bevetése.

A kutatás egyik legérdekesebb eredménye egy véletlen következménye. Mércz András Antwerpenben kutató arabista történész kíváncsiságát akarta kielégíteni, ezért kért betekintést egy 13. századi bibliába, amiről feljegyezték, hogy-egy arab nyelvű oldala is van.

Amikor kikértem ezt a kötetet, és elolvastam, akkor láttam, hogy nem arabul van, hanem oszmán törökül. Ki tudtam betűzni, és már az első sorban szerepelt Lajos király neve, ott volt szintén Buda városa.

Kiderült, hogy a feljegyzés tartalmazza az 1526-os hadjárat számait: a török és a keresztény veszteségeket, a legyőzött települések számát. Azt, hogy hányan kerültek rabszolgaságba, sőt még azt is, hogy a győztesek hány ezer állatot hajtottak el Magyarországról. A kötet első oldalán olvasható latin bejegyzés alapján ez a biblia a budaszentlőrinci pálos anyakolostor gyűjteményének a része volt.

A  XXI. Század a kolostor romjainál is forgatott, és a különleges biblia török nyelvű lapját is láthatják majd a nézők hétfő este Borsody István filmjében.