A „nemzeti tulajdonban” lévő média valójában a kormánypártok üzeneteit közvetítő sajtót jelenti Magyarországon

Negyven előadó, több mint tíz országból – így reklámozták a kormányközeli Matthias Corvinus Collegium médiapiaci konferenciáját. A közpénzekkel busásan kitömött alapítvány tehetséggondozással foglalkozik, a kritikusai azonban úgy látják: valójában a Fideszes elit utánpótlásának kinevelése a fő céljuk. A kuratóriumi elnöke Orbán Balázs, a kormányfő politikai igazgatója. A kétnapos rendezvény megnyitóján ő osztotta meg a gondolatait a médiáról.

A kormánypárti politikus arról beszélt, hogy a médiára stratégiai ágazatként és szuverenitási kérdésként tekintenek. 

Aki uralja egy adott ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását, és azon keresztül az országot 

 – jelentette ki az állami hírügynökség szerint a miniszterelnök egyik legközelibb munkatársa. Orbán Balázs szerint a nyugati országokban a média legkevesebb 70-80 százaléka van, ahogy ő fogalmazott, „nemzeti” tulajdonban. Szerinte a 2010-es kormányváltás előtt Magyarországon ez az arány kevesebb, mint 24 százalék volt, ami „borzalmas kiszolgáltatottságot” jelentett, és mostanra került 50 százalék fölé.

A politikai igazgató úgy látja: a magyarországi helyzetet nyugatról olyanok miatt kritizálják, ami ott „teljesen természetes”. A médiatulajdonosok között az állam mellett alapítványok, egyesületek, egyházak, magánszemélyek is vannak, ami szerinte „természetes és jó médiapiaci átalakulás.” Az MTI tudósításából az nem derült ki, hogy a politikus által említett százalékokat milyen módszertannal számolták ki.

Nemzeti helyett kormányközeli

A 2010-es választások után Orbán Viktor vezetésével négy olyan szektort jelöltek ki, ahol el akarták érni, hogy a magyar tulajdon aránya meghaladja az 50 százalékot. A miniszterelnök ezt nemzetgazdasági stratégiai szempontokkal indokolta. Ezek az energiaszektor, a bankszektor, a kiskereskedelem és a média. A kormányfő két éve, a Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényén arról beszélt, hogy három szektorban, köztük a médiában elérték a kitűzött célt. 

A Fidesznek tehát régóta célja a „magyar” tulajdon erősítése a médiában, a kormánypárti politikusok közül azonban eddig senki sem beszélt ilyen nyíltan arról, hogy a médiára az ország „uralása” miatt van szükség.

„Ezt a filozófiát látjuk a 2010-es kormányváltás óta” – mondta az rtl.hu-nak Urbán Ágnes médiakutató, a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársa. Ha valami „nemzeti” vagy „hazai” tulajdonban van, az a választók jelentős részének szimpatikusan hangzik, de a kutató szerint valójában arról van szó, hogy ezek a médiumok szakmai munka helyett a kormány álláspontját mondják vissza. 

Látszólag van egy plurális médiarendszer, és ennek ellenére sikerült megvalósítani egy nagyon komoly médiakontrollt 

– tette hozzá.

„Aki nagyon tudatosan keresi a sokszínű tájékozódás forrásait, az megtalálja. Ez elsősorban az online médiának köszönhető. A probléma ott kezdődik, hogy a társadalom széles rétegei nem ennyire tudatosak a hírfogyasztás területén, hanem gyakorlatilag abból tájékozódnak, ami szembejön.” Ez pedig általában a tévé, ahol szinte mindegyik csatorna a kormány álláspontját fújja, de Urbán Ágnes szerint fontos megemlíteni, hogy a rádiók többségében az állami hírügynökség hírei szólnak, a megyei lapok mindegyike kormányközeli tulajdonban van, és a közösségi médiából is ömlenek a kormányzati hirdetések. 

„Nagyon sokan egyszerűen nem férnek hozzá más típusú hírekhez. Rengetegen vannak, akiknek nincs internet-hozzáférésük, vagy nem igazán használják. Ők azok, akik hagyományos hírforrásokból tájékozódnak, megnézik mondjuk a közmédia híradóját, beleolvasnak a megyei napilapba, bekapcsolják valamelyik rádiót – és mindenhol ugyanazt kapják” – sorolja. 

Iszonyatosan könnyű bekerülni egy olyan buborékba, ahová effektíve nem jut be más információ 

 – magyarázta a médiakutató.

Szerinte ez az internetfelhasználók egy részére is jellemző. „Ők azok, akik nem hírfogyasztók, nem tudatosak, de használják mondjuk a Facebookot, ahol szembejön egy csomó vásárolt tartalom vagy politikai hirdetés, amiben kőkeményen tolják a kormánypárti üzeneteket. Vagy néznek valamit a Youtube-on, és beleszaladnak az aktuális kormányzati kampányba. Iszonyatos erőforrásokat költenek ilyen hirdetésekre.”

Urbán Ágnes szerint önmagában semmit sem árul el a média állapotáról, hogy egy adott országban milyen arányban vannak jelen a külföldi médiatulajdonosok. „A nagyobb piacokon inkább jellemző a hazai tulajdon. Tehát az Egyesült Államokban vagy Németországban ez a piac és a cégek mérete miatt van így, a kisebb országokban meg inkább a nagy nemzetközi befektetők vannak jelen. Tehát ennek önmagában nagy jelentősége nincs.”

A médiakutató úgy látja: a magyar államnak a közszolgálati média finanszírozásán túl semmi keresnivalója nem lenne a médiapiacon, ehhez képest az állam a legnagyobb hirdető – közpénzből. A reklámokra és politikai hirdetésekre szánt milliárdokat pedig nem szakmai szempontok, például nézettség vagy elérés alapján költik el, hanem a kormányközeli médiumokat finanszírozzák belőle. Urbán Ágnes szerint ez súlyosan torzítja a médiapiacot, ahogy a 2018-ban létrehozott Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány, azaz a KESMA is, amelyhez közel 500 médiatermék tartozik. 

Az Európai Unióban példa nélküli, hogy egyetlen tulajdonos ennyi szerkesztőség tartalmát tartsa kézben – tévéket, rádiókat, újságokat, internetes lapokat. 

A KESMÁ-hoz tartozó lapokat a közbeszerzéseken taroló kormányközeli üzletemberek vásároltak meg, majd ingyen odaajándékozták az alapítványnak. „Pontosan tudjuk, hogy ez egy kormánypárti kreálmány, és nagyon-nagyon nincs rendben, hogy ilyen alapítványba öltöztetett megoldásokkal, az állam lényegében a legnagyobb médiatulajdonos Magyarországon” – mondta a médiakutató.

Hallgatnak a kényelmetlen ügyekről

A miniszterelnök politikai igazgatója által példaként említett nyugati országokban a hazai kézben lévő lapok akár kormányt is buktatnak, ha arról van szó. Erről hosszasan tudna mesélni például Boris Johnson volt brit miniszterelnök, aki tavaly az angol bulvársajtó által feltárt sorozatos botrányai miatt kényszerült lemondásra. A brit sajtó egyik leleplezést tálalta a másik után azokról a bulikról, amiket a Covid-járvány alatt rendeztek a miniszterelnök hivatalában – megszegve az összes általuk hozott szigorú korlátozást.

Ehhez képest a „nemzeti” kézben lévő médiumokból nálunk hiányoznak a kormány számára kényelmetlen ügyek, vagy ha mégis beszámolnak ezekről, az éppen aktuális hivatalos álláspontra erősítenek rá. 

Ha rákeresünk a korrupciós botrányba belebukó igazságügyi államtitkár, Völner Pál nevére a csaknem 130 milliárd forintból fenntartott állami média honlapján, a legfrissebb hír tavaly októberi. 

Pedig a korrupciós ügyről naponta kerülnek nyilvánosságra az újabb és újabb hangfelvételek.

A hektikus, olykor 180 fokos fordulatokat hozó döntéshozatal miatt ráadásul a kormányközeli sajtó cikkei gyakran kerülnek a „rosszul öregedett” kategóriába. 2020 márciusában például a TV2-n hosszasan ecsetelték, hogy Orbán Viktor elutasítja az iskolák covid miatti bezárását, majd szakértőkkel próbálták alátámasztani, hogy ez milyen hatalmas károkat okozna – kisvártatva aztán bemondták, hogy a miniszterelnök elrendelte az intézkedést. A kormányközeli médiában hónapokon át gúnyolódtak azon is, hogy Nyugat-Európában spórolnak az emberek az energiaárak elszabadulása miatt. Aztán amikor az Orbán-kormány is rákényszerült, elkezdtek spórolási tippekről írni.

Nyitókép: Orbán Viktor / Facebook