„Hideg volt, meg fáztunk” – Koltai Róbert száműzetésének éveiről mesélt

Sehova nem kellettem, és ennek megvolt a haszna is, hogy itt, Kaposváron viszont rengeteget játszhattam

– mondta pályája kezdetéről a XXI. Századnak Koltai Róbert, aki elsősorban versmondó embernek tartja magát, a legtöbben mégis a képernyőről ismerik. 

Szerinte Békéscsabán és Kaposváron működtek a fiatal színészek száműzetésnek tartott színházak – ő azonban nem egyedül ment, hanem a magyar színház kiemelkedő rendezőjével, „aki akkor is nagyon tehetséges volt, de neki se sikerült olyan jól a vizsgaelőadása. Így Kaposvárra került a Zsámbéki.”

Ekkor valami új dolog kezdett kibontakozni Kaposváron, olyan, ami nem volt a magyar színházak világában. Koltai kedves, de nem fényes időkként emlékszik ezekre a pillanatokra. Bár olyan társulat alakult ott és akkor, amire még Budapestről is irigykedve tekintettek, ennek a megalkotása egy évtized kemény munkájába került. A munka kezdete pedig nehéz volt.

„Csak én éreztem úgy, hogy… tényleg oda kell menni? De ott egy csodálatos színház született csodálatos színészekkel, csodálatos rendezőkkel, óriási sikerekkel és vendégjátékokkal. Minden pesti vendégjátékunk csodaszámba ment. 

Sőt volt olyan is, hogy lovasrendőröket kellett kihívni, olyan tumultuózus jelenetek voltak a Vígszínházban, amikor szerepeltünk egyszer-egyszer.

A sikerek ellenére küzdelmes volt az élet Kaposváron. „Hideg volt, meg fáztunk. Olyan szobám volt, amiben jobb, hogy nem volt fűtés, mert ha lett volna, lehet, hogy már nem lennék itt. Nagyon kemény időszak volt, de ott jött össze az a csapat, ami kupákat nyert volna sorozatban, ha futballcsapat lett volna. Mesélni jó róla, de megélni nem volt könnyű.”

Nem a bizonyítási kényszer, hanem egy rendező, Zsámbéki Gábor személye tartotta egybe habarcsként az épülő társulatot. Bár szerette, ha ő rendezi a legjobb darabokat, nem átallott olyan vendégrendezőket hívni, akik akár nála is jobb munkát végeztek. Koltai szerint ilyen lehetett Ascher Tamás, Szőke István vagy Ács János.

Aztán „Babarczy László folytatta, aki legalább akkora óriás volt, mint a Zsámbéki. Már nem él, nemrég temettük. Ő nem csak tovább tudta vinni, hanem egyes dolgokban erősíteni is tudta a kaposvári fantasztikumot. Mert az lett belőle.”

Kaposvárat végül a Sose halunk meg című film miatt hagyta ott. Akkor sokan kinevették, hogy a színészetet a rendezésre cserélte, a film mégis elképesztő siker lett, Koltai pedig mesélni akart tovább. A következő években megrendezte a többi között a Szambát, A miniszter félrelépet, az Ámbár tanár urat, a Világszámot és a Csocsó, avagy éljen május elsejét is, ahol saját gyerekkori élményei alapján rajzolt karikatúrát a kommunizmusról Dunaújváros utcáin.

Szondi Vanda filmjét megnézhetik az RTL-en hétfő este a XXI. Században, a késő esti Híradó után.