Visszafordítható a halál?

A földi létezésünket két rideg, gyakorlatias dokumentum: a születési -és a halotti anyakönyvi kivonat határolja be, de mint ahogy az életünk, úgy a halálunk sem írható le ilyen egyszerűen. Pedig elsőre nem tűnik a halál bonyolultnak, noha a kérdésre, hogy mi az a halál, nem lehet egyértelmű választ adni. Az a kérdés ugyanis, hogy mi az a pont, amikor az egyén számára valóban véget ért az élet, és mi az az állapot, ahonnan már tényleg nincs visszaút.

A társadalom jó része úgy gondolja, hogy a halálnak egyetlen pillanata van, természetszerűleg az, amikor az ember szíve már nem képes tovább verni. Ennek azonban semmilyen tudományos alapja nincsen, a halál ugyanis valójában egy folyamat, nem pedig egy éles határvonal, amit átlépve már nem lehet visszatérni az életbe – állítják a kutatók.

Egyes tudósok és orvosok már jó ideje árnyaltabban közelítik meg a halál kérdéskörét. Ha ehhez mindenki felzárkózna, akkor annak komoly eredményei lennének, sok embert vissza lehetne hozni az életbe

– mondja Sam Parnia, a New York Egyetem kritikus esetek ellátását és újraélesztését vizsgáló kutatásának vezetője.

A tudósok ugyanis rájöttek arra, hogy az agy meglepő mértékű oxigénhiányt is túlélhet, ez pedig azt jelenti, hogy az orvosok rendelkezésére álló idő, amely alatt megpróbálhatnák kvázi megfordítani a halál folyamatát (magyarán megmenteni a beteg életét) jelentősen megnőhetne. Más szervek is hosszabb ideig regenerálhatók, mint ahogy azt gondolják, sajnos mindez a jelenlegi orvosi gyakorlatban nem tükröződik, pedig egy kitolt időablaknak köszönhetően például sokkal több szervet lehetne megmenteni például donációs céllal.

Parnia úgy véli, hogy nem úgy kellene gondolnunk a halálra, mint amelyből nem lehet felépülni, hanem inkább úgy, mint egy átmeneti oxigénhiányos állapotra, amiből esetenként „fel lehet épülni”.

A halál jogi és biológiai meghatározásai általában az életfenntartó folyamatok „visszafordíthatatlan megszűnéséről” szólnak. A leggyakoribb ilyen, vagyis a legkevésbé visszafordíthatóbb halálozási ok a szívleállás volt nagyon sokáig, egészen addig, amíg elterjedté nem vált a mellkaskompressziós újraélesztés. Dr. Friedrich Maass 1891-ben végezte el az első ilyen gyakorlatot, de a ma ismert modern technika csak a hatvanas évekre vált mindennapossá. A mellkaskompressziós újraélesztés komolyan felülírta a halál fogalmát, amit átvett az átmeneti szívmegállás kifejezés, ami egy olyan állapotra utal, amiből van még visszaút. 

Ugyanebben az időben a mesterséges légzőkészülékek megjelenése lehetővé tette, hogy azok az emberek, akik súlyos agyi sérülést szenvedtek, továbbra is lélegezzenek. A mesterséges lélegeztetés az agyhalál után bár biológiai értelemben életben tartotta az betegeket, de az agyuk károsodása már visszafordíthatatlan volt.

Ezekben az esetekben a lélegeztetőgépek gyakran dobogó szívű halottak tették az elhunytat

– mondja Christof Koch, a Seattle-i Allen Intézet agykutatója, aki felelevenítette, hogy kutatások szerint a súlyosan károsodott agy egy idő után elkezdett vizenyősödni. 

Ezek az esetek vezettek oda, hogy elindult az orvosi, etikai és jogi vita arról, hogy vajon az ilyen betegeket halottnak lehet-e nyilvánítani még a szívverésük leállása előtt. Sok ország végül valamilyen formában elfogadta ezt az új definíciót, de legyen szó az agyhalál vagy a biológiai halál folyamatáról, a részletek tudományosan még mindig nem tisztázottak. Ezt támasztja alá Charlotte Martial, a Liége-i Egyetem agykutatója is, aki szerint minél többet elemzik egy haldokló beteg agyában zajló funkciókat, annál több kérdés merül fel bennük.

Hagyományosan az orvosok úgy gondolták, hogy az agy károsodása perceken belül megkezdődik, miután oxigénhiányos állapot lép fel. Egyes kutatások szerint nem egészen ez a helyzet. 2019-ben a Nature folyóiratban jelent meg egy tanulmány arról, hogy sikerült helyreállítani 32 disznó agyában bizonyos agyi funkciókat, miután az állatokat négy órával korábban levágták egy vágóhídon. A kutatók az állatok agyában oxigénben gazdag mesterséges vért keringettek, mellette különböző gyógyszereket is adtak az állatoknak, nehogy véletlenül tudatukra ébredjenek.

A kísérlet azt mutatta, hogy az agyakat speciális körülmények között akár 36 órán keresztül életben tudták tartani. 

Az eredményeink azt mutatják, hogy valószínűleg sokkal jobban visszafordíthatók az oxigénhiány okozta károsodások, mint ahogy azt korábban gondoltuk

–  mondta a kutatásban résztvevő Stephen Latham, a Yale bioetikusa.

2022-ben Latham és kollégái egy másik tanulmányt is közzé tettek a Nature-ben. Bejelentették, hogy sikerült helyreállítani számos funkciót több szervben, beleértve az agyat és a szívet is, olyan disznókban, amiket egy órával korábban öltek meg. A kísérlet hat órán keresztül tartott, az eredményeik szerint sikerült egy korábban halottnak nyilvánított állatnak helyreállítani a keringését és számos más kulcsfontosságú sejtfunkcióját.

Ezek a tanulmányok és kísérletek azt mutatják, hogy az élet és a halál közötti vonal nem olyan egyértelműen meghatározott, mint ahogyan azt korábban véltük. A halál valójában tovább tart, mint gondoltuk, és néhány folyamat visszafordítható.

– mondta Nenad Sestan, a Yale Orvostudományi Iskola agykutatója, mindkét disznós kísérlet vezető szerzője.

Néhány, emberek részvételével történt kísérlet is arra utal, hogy az agyunk jobban kezelheti az oxigénhiányt a szívverés leállása után, mint ahogy azt hisszük. „Amikor az agy oxigén nélkül marad, néhány esetben látszólag ellentmondásos módon elektromos folyamatok mennek végbe” – mondta Christof Koch, hozzátéve, hogy ezekre a folyamatokra nincsenek logikus válaszaik.

Egy szeptemberben a Resuscitation tudományos lapban megjelent tanulmányban Sam Parnia és kollégái 85 olyan pácienst vizsgáltak, akiknek megállt szívük a kórházban. A legtöbb beteg agyi tevékenysége kezdetben alig volt észrevehető a szívleállás után, de körülbelül 40 százalékuknál közel normális elektromos agyi aktivitást mutattak a műszerek a a 60 percig tartó újraélesztés során.

Hasonlóan egy májusi tanulmányban, amelyet a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben publikáltak, agyi aktivitás jeleit mutatták ki két olyan kómás betegnél, akiket levettek a lélegeztetőről. Ezen a területen még sok kérdés nem tisztázott, de a kutatók szerint az eredményeik arra utalnak, hogy a halál folyamata nemcsak, hogy lassabban megy végbe, de még az is lehet, hogy egyszer teljesen megfordíthatóvá válik.

Élet a halál után?

Minél többet tudnak a tudósok a halálfolyamatának mechanizmusairól, annál nagyobb az esély arra, hogy több embert tudjanak megmenteni vagy ha úgy tetszik: visszahozni a halál torkából. A halál folyamatának pontosabb megértése lehetővé teheti az orvosok számára, hogy rögtön a jó kezelést válasszák és időt nyerjenek.

Hozzászólna? Az rtl.hu Facebook oldalán megteheti:

Nyitókép (illusztráció): Getty Images