Hetven éve robbantották fel az emberiség történetének legpusztítóbb bombáját

A magyar atomfizikust, Teller Edét a világ úgy ismeri, mint a hidrogénbomba atyját. A megnevezésnek van alapja, mivel az élete nagy részét az Egyesült Államokban töltő tudós aktívan részt vett azokban a kutatásokban, amelyeknek köszönhetően 1952. november 1-én elvégezték az első hidrogénbomba-kísérletet.

A tesztet az Ivy nevű hadművelet részeként végezték el a Csendes-óceánon, egy Enewetak Atoll nevű szigetcsoporton. A bomba a Mike nevet kapta a megatonna mértékegység után, mérete egy gyárépületével vetekedett. Ez volt az első kísérlet, amellyel a Teller–Ulam-típusú lépcsős fúziós szerkezetet tették próbára. Stanislav Ulam Teller munkatársa volt, aki módosította a magyar szakember eljárását. Az Ivy Mike felrobbantását tartják az első sikeres hidrogénbombatesztnek, a robbanás hatóerejének a nagyobbik része ugyanis a magfúzióból származott.

A 74 tonnás bomba kinézetre inkább hasonlított egy kis gyártelepre, mint egy hagyományos értelemben vett bombára. A szerkezet közepén egy hatalmas henger állt, itt tárolták a folyékony üzemanyagot, a kriogenikus deutériumot. Mike tetején egy TX-5 fissziós bomba kapott helyet, ez volt a felelős azért, hogy megteremtse a körülményeket a magfúzió beindulásához.

A henger közepén egy plutóniumból készült rudat helyeztek el, ami a fúzió beindításáért volt felelős.

Ezt a tartályt bevonták 4,5 tonnányi uránnal, amit kívülről ólommal és polietilén habbal fedtek. Erre azért volt szükség, hogy kialakítsanak egy csatornát, amely azt szolgálta, hogy a robbanás következtében kialakuló röntgensugarak összenyomják a tartály belsejében található deutériumot és a plutóniumrudat, beindítva ezzel a magfúziót. Ezt a berendezést a henger formája és rétegeltsége okán „Sausage”-nak, vagyis kolbásznak hívták. A Kolbász több mint 2 méter magas volt, az átmérője elérte a 6,19 métert, súlya pedig az 54 tonnát. Az egész szerkezetet egy robbantási kabinban állt, a kabin falait alumínium hullámlemezek fedték.

Az Elugelab miniszigetet egy út kötötte össze a többi, hasonló méretű szigettel. A Bogon nevű szigeten felállítottak egy személyzet nélküli mérőállomást, hogy pontosan meg tudják határozni milyen anyagok, milyen ütemben és mennyiségben szabadultak fel a robbanás következtében.

A teszt előtt a hűtéshez használt folyékony hidrogént, valamint az üzemanyagul szolgáló nehéz nitrogént egy Parry nevű közeli szigeten felépített üzemben állították elő. Az igazság pillanata végül 1952. november 1-én, helyi idő szerint reggel 7 óra 15 perckor jött el, akkor hozták működésbe a bonyolult szerkezetet.

A robbanás hatóerejét csak megtippelni lehet, de az biztos, hogy elérte a 10 megatonnás értéket, sőt egyes becslések szerint 12 megatonnás is lehetett. A megatonna mint mértékegység a robbanási energia mértékét jelöli: ez az érték megadja, hogy egy bomba energiája mennyi hagyományos TNT robbanószer erejének felel meg. A 12 megatonna esetében tehát 12 * 1 000 000 kilogramm TNT erejéről beszélhetünk. A szigeten nagy mennyiségű radioaktív kihullási termék és persze egy gigantikus, 1,9 kilométer átmérőjű és 50 méter mély kráter keletkezett. Íme egy előtte-utána fotó a szigetről:

A robbanás során egy 5,2 kilométer átmérőjű tűzgömb jött létre, a gombafelhő pedig másfél perc alatt 17 kilométer magasságig emelkedett. Egy perccel később elérte a 33 kilométeres magasságot is, végül 37 kilométeren stabilizálódott – írja a teszt hivatalos Wikipédia-oldala.

A robbanás okozta légnyomás és a felkavart tenger hullámai minden növényt kipusztítottak a szigetről. A robbanástól 50 kilométerre lévő hajókat is beborította a radioaktív koralltörmelék, a sziget az esemény után súlyosan sugárszennyezett területté vált. 

A robbanás helyszínén két új kémiai elemet is felfedeztek, amelyeket einsteiniumnak és fermiumnak neveztek el. 

A robbanás utáni pillanatokról fotó és videó is készült:

A videót a teszt során rögzítették, azóta felgyorsították, a minőségét feljavították és újra is színezték:

Nyitókép: Hulton-Deutsch Collection / CORBIS / Corbis / Getty Images