Rémisztő bikapókok tűntek fel Észak-Magyarországon, üregekben rejtőzködnek

A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetben is feltűnt, legalábbis végre elárulta jelenlétét a skarlát bikapók (Eresus kollari) és sárgafejű bikapók (Eresus moravicus) – közölte honlapján a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága. Bár a pókfóbiások számára a külsőre igencsak rémisztő állatok megjelenése a térségben nem túl örömteli hír, a nemzeti park szerint a jelenlétük mégis üdvözítő, mert Magyarországnak csak néhány, speciális élőhelyi körülményekkel rendelkező vidékén fordulnak elő ezek a pókok.

A nemzeti park beszámolója szerint e látványos küllemű állatok a viselkedésük egy jellegzetes eleméről kapták nevüket: hímjeik veszély esetén bikára emlékeztető támadó pozíciót felvéve, leszegett fejjel és magasra emelt potrohhal próbálnak félelmetesnek tűnni. A bikapókok mérete azonban nem túl nagy: a skarlát bikapók mintegy 7-8 milliméter hosszú, a nőstények azonban nagyobbak, akár 15 milliméteresek is lehetnek. A nőstény fekete, a hím potroha vörös, melyet négy fekete pont díszít.

A bikapókok kifinomult zsákmányolási módszere a saját testükhöz képest nagyméretű ízeltlábúakra, például gyászbogarakra, ganéjtúrókra, futrinkákra egyaránt végzetes. Néhány centiméter mély aknát ásnak, különleges pókselyemmel bélelik, majd buktató-, és fogó fonalakat húznak belőle az aknán kívülre is. A felszínen ezt elrejtik a kövek és egyéb apró tereptárgyak közé, vagy növényi részekkel álcázzák. Ezután az üregben várakoznak áldozatukra. 

A bikapókok családjába nagyjából mindössze 100 faj sorolható, ami a pókok között igen kevésnek mondható. Míg a skarlát bikapók (Eresus kollari) elterjedési területe Európán túl, Közép-Ázsiába nyúlik, addig a sárgafejű bikapókot (Eresus moravicus) eddig csak Közép-Európában; Ausztria, Albánia, Szlovákia, Szerbia Csehország és hazánk területén találták meg.

Nyitókép: Sárgafejű bikapók nőstény – Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, fotó: Illyés Evelin