Szilágyi ötödjére is izgul, Kapás szomorú és boldog egyszerre, Tóth Krisztián „járni tanul”

Az olimpiai- és Európa-bajnoki bronzérmes, világbajnoki ezüstérmes vízilabdázó, Gurisatti Gréta érzelmileg teljesen másmilyen olimpiára számít, mint amilyen a legutóbbi volt. „Tokió nagyon messze volt, az időeltolódás miatt a családtagokkal sem lehetett rendesen beszélni. Most meg sok esetben a lelátóról fognak majd szurkolni a hozzátartozók.”

A kiváló vízilabdázó azt is elmondta, hogy már nagyon várja a kezdést, mert hosszú és kimerítő felkészülés áll mögöttük. A velük kapcsolatos nagy várakozást pedig örömmel fogadja. 

„Örömmel kell, hogy eltöltsön bennünket az, hogy az emberek igenis várnak tőlünk valamit. A magyar szurkolókban ott van, hogy »Magyar vízilabda? Hú, akkor aranyérem!« Én ezt sosem nyomásként éltem meg – számomra minél nagyobb a tét, annál jobban élvezem magát a mérkőzést, a világversenyt. 

Szerencsére nem alaptalanok a várakozások, hiszen az elmúlt években játszottunk két vébédöntőt, abból az egyik Magyarországon volt, rengeteg néző előtt. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk!

A zsinórban három ötkarikás játékokon diadalmaskodó vívó, Szilágyi Áron arról beszélt az RTL Híradó stábjának, hogy természetesen teljesen más számára az ötödik olimpiája, mint amikor még 18 évesen az elsőre utazott. Most már sokkal inkább tudja, hogy „mi, hol, merre, meddig”, versenydrukk viszont ugyanúgy van benne, mint a korábbi szereplései alkalmával.

„Hetek óta olimpiai lázban égek. Egyre több esemény emlékeztetett a közeledő olimpiára. Szóval érzek már bizsergést meg hogy a pillangók ott vannak a gyomromban, de szerintem ez jó előjel.”

Saját maga elé nem tűzött ki célként konkrét helyezést, egyelőre annak örül, hogy érzése szerint jó mentális és fizikai állapotban van, vagyis 

minden adott ahhoz, hogy egy sikeres olimpiát zárjak.

A pályafutását az idén befejező olimpiai bronzérmes, világbajnok és hétszeres Európa-bajnok úszó, Telegdy-Kapás Boglárka úgy fogalmazott, 31 évesen már nem szeretne irreális elvárásokat felállítani magával szemben.

Szeretnék mindent beleadni, és ha ebből döntő lesz, annak már örülök.

„A búcsú miatt kicsit keserédes volt az egész év. Örülök és büszke vagyok arra, ami mögöttem van, közben meg azt is érzem, hogy bárcsak elölről kezdhetnem… Szóval egyszerre vagyok nagyon szomorú és boldog is, hogy ez az utolsó év.” 

Tóth Krisztián cselgáncsozó néhány órával az eskütételt megelőzően, cipővásárlás közben e-mailben értesült arról, hogy ő lesz a magyar küldöttség zászlóvivője a megnyitón. Miután érzelmes búcsút vett kisfiától (saját számításai szerint körülbelül huszadjára), erről is beszélt stábunknak.

„Na, azt nagyon várom. Ez a legnagyobb elismerés, ami egy sportolót érhet. 

Az biztos, hogy meg kell tanulnom járni a zászlóval, mert valószínűleg minden lépésnél az lesz a fejemben: Jaj, csak ne essek el, jaj, csak ne essek el!

Bízunk benne, hogy sikerrel jár, és egyébként is inkább magyar sikerekről, semmint magyar „botlásokról” számolhatunk be az RTL különböző felületein.

A sportolókkal készült interjút hosszabban is megnézheti a fenti képre kattintva elinduló videóban.