„Az élsportban nem lehet csak a csodára várni” – Milák Kristófnak és Szoboszlai Dominiknak a sikert is fel kell tudni dolgozni

Mit gondol Szoboszlai Dominikról és Milák Kristófról?

Mivel életkorban közel vannak egymáshoz és elég fiatalok, még erről a szintről is tovább fejlődhetnek. Hasonlóan tehetséges sportolók – ami különbség köztük a sportágaik jellege. Sikerességben és eredményességben is kicsit mást jelenthet az, hogy valaki, olimpiai, világ-, és Európa-bajnok úszásban – ami alapvetően egy egyéni sportág – és más eljutni erre a szintre csapatsportágban.

Miért van ez így?

Az úszás egy zárt készségeket igénylő sportág. Ott egy meghatározott technikával meghatározott távokon kell minél jobb időeredményt elérni. Ebben egy bizonyos szint után nehéz fejlődni. A foci egy nyitott készségeket igénylő csapatsportág. A labdajáték egész változatos még akkor is, ha valaki mindig ugyanazon a poszton játszik. Egy labdarugó teljesítménye függ a csapattársak és az ellenfél teljesítményétől is, amíg az egyéni sportágban a teljesítmény inkább a saját készségeken múlik. A siker szempontjából végül is mindegy, mert mind a kettőjük sikeres élsportolónak tekinthető.

A siker miatt hamar nemzeti ikonná váltak. Milyen hatással lehet ez egy 20 év körüli fiatalember pszichéjére?

A sikeresség ténye mind a kettőjüknél igaz, még ha a siker kezelésében lehetnek is különbségek. 

Néhány sportoló téves szemléletet vall, miszerint a sikert nem kell feldolgozni, csak a kudarcokat. 

Ebben szakemberek vagy a környezete segíthet.

Miért kell a sikert is feldolgozni?

Azért, mert ezen a szinten már nagyon nagy követelményeknek vannak kitéve teljesítmény szempontjából, miközben a fejlődés sokkal korlátozottabb. Fontos, hogy olyan sikerek után, mint mondjuk egy olimpiai aranyérem tudjon új célokat kitűzni és folyamatosan megújulni egy élsportoló. Ha nem tud túllépni úgy egy sikeren, hogy azt érzi, ez nem a karrierje csúcsát jelenti, akkor könnyen céltalanná válik, kiüresedik. 

Egy nagy siker után vákuumszerű érzés ejtheti rabul és ez sokszor ténylegesen teljesítményvákuummal is párosul, aminek következtében még a saját legjobbját sem tudja megközelíteni. 

Amíg viszont új célokat tud kitűzni a sportoló, addig új energiákat és új motivációt is tud meríteni.

A sikerrel együtt jár a gyűlölethullámot is, főleg a közösségi médiában. Mit kezdhet ezzel egy élsportoló?

Az internet világában ez egy újkeletű probléma. A szakma is rendelkezik már olyan vizsgálatokkal, ahol ezt is bekalkuláljuk – hogy hogyan kezeli egy ilyen sikeres élsportoló a közösségi médiát. Sok sportoló óhatatlanul is figyeli a hozzászólásokat és a negatív véleményeket. Ebből is fakadhatnak problémák, ahogyan hagyományosan is a kritikai észrevételek rossz kezeléséből. Itt pedig a nagyobb tömeg nagyobb hatással jár. 

De, ha a profi sportoló egy szakmai stábra bízza rá a közösségi médiája kezelését, kivédheti azokat a zavaró tényezőket, amik a teljesítményét negatív irányba billentenék el. 

Annak idején Christiano Ronaldo is így tette magát rendbe lelki értelemben.

Egy sportoló tehet valamit azon túl, hogy szakemberekre bízza magát?

Meg kell tanulnia énvédő mechanizmusokat, amik átsegíthetik a kríziseken. Ezek az élsportolók egyébként nagyon erős személyiségek, mégis lehetnek olyan gyenge pontjaik, amik miatt sérülhetnek. Ha általánosak akarunk maradni, a teljesítmény abból adódik, amikor a sportolóban lévő potenciálból kivonjuk a zavaró tényezők hatásait.

Wladár Sándor úszóelnök még október végén arról beszélt, hogy Milák Kristófnak a nemzet felé is vannak kötelezettségei. Egy ilyen kijelentés növelheti a potenciált vagy zavaró tényezőként írhatjuk be az egyenletbe?

Erről megvan nekem is a magam véleménye. 

Én nem tennék rá ekkor terhet egy egyébként is – a motiváció szempontjából – bajban lévő sportolónak a vállára.

Nem véletlenül nem tudja újrakezdeni a felkészülést, már ha egyáltalán akarja. Nagy nemzeti elvárásokkal traktálják, amikor ő már bizonyította, hogy sikeres, jó képességű versenyző. Nem beszélve arról, hogy ő már nyert ennek a nemzetnek aranyat világbajnoki és olimpiai szinten.

Pozitívabb nyilatkozatok is érkeztek Milákkal kapcsolatban. Volt edzője és a klubvezetője is arról beszélt, hogyha most elkezd készülni még ott lehet az olimpián. Ez egy fizikai felkészülést takar, mentálisan mit tehet az eredmény érdekében?

Azt szoktuk mondai, hogy egy olimpiai felkészülésben – bármilyen sportágról legyen szó – az utolsó hat hónap a mentális ráhangolódás ideje. Nyilván a fizikai rákészüléssel egyetemben.

Ez persze attól is függ, hogy kvalifikálta -e már magát valaki, de neki már van olyan versenyszám, amiben kiharcolta a jogot az indulásra.

Akkor akár túlságosan is elfáradhat egy ilyen intenzív felkészülésben?

Persze! Az elfáradásra is úgy tekintek, hogy egy sportoló nem csak fizikailag vagy mentálisan fárad el, hanem az egész sportolói személyisége fárad el. Ezért kell összehangoltan felkészülni. Ezért fontos, hogy vannak egymásra épülő folyamatok és vannak párhuzamosan haladó folyamatok. 

Hiába hajtják őt, ha nincs meg hozzá a motivációja vagy nem tud koncentrálni. Ha nem hatékony a belefektetett energia, nem sikeres a felkészülés.

Ön szerint mennyi esélye van Miláknak egy újabb sikeres olimpiára?

Kb. 6 hónap van az olimpiáig. Ez a fél év nagyon szűken elég erre a komplex felkészülésre, én így látom. Az elszántságon, motiváción, önbizalmon és megannyi mentális képeségen túl szükség van egy olyan csapatra körülötte, akikben megbízik és effektíven tudnak együtt dolgozni a felkészülésben. Elszigetelten nehéz lesz. Szóval lehet azt mondani, hogy vannak kivételek – bár úgy lenne! –, de ezen a szinten 

az élsportban csak a csodára várni nem elég. A mögé rengeteg munkát is bele kell tenni.

Visszakanyarodva Szoboszlaihoz. Ő belecsúszhat-e egy ilyen vákuumba, mint Milák?

Mint már mondtam, a sikert folyton fel kell dolgozni és úgy látom, Szoboszlai jól kezeli és persze jól is menedzselik őt – például a szülei, a barátai, az edzője, a menedzsere, ez egy összefogás eredménye. Csak a focinál ezen túl ugye a csapatba is be kell épülni. Jól kell teljesíteni nem csak egyénileg, de csapattagként is.

Úgy látszik, ez eddig elég jól megy neki.

Én is úgy látom Szoboszlai Dominiknál, hogy az első nehézségeket jól vette. Meg ő sem a nulláról került a Liverpoolba, hiszen már Lipcsében is profi közegben dolgozott, azelőtt pedig Ausztriában. Ha ezt a három állomást nézzük, az egy-egy lépés a sportágon belül és ő ezt jól tudja.

Milyen kihívások várhatnak rá?

A következő nehézséget a sérülések fogják neki okozni, mert azt lehet látni, hogy jól indult az angol bajnokságban, de már jönnek a bajok.

Meg kell tanulnia ezen a szinten balesetmentesen teljesíteni, vagy elég gyorsan regenerálódni, hogy ki ne kerüljön a pikszisből. Hiszen egy csapatsportágban nagyon fontos, hogy ott legyen állandóan a képben, a kezdőcsapat tagjaként vagy legalább a keretben. Ezek a kihívások még előtte állnak. Hosszú távon lehet majd lemérni, hogy mennyire bírja ezt a terhelést.

Az ilyen jellegű kihívások feldolgozásában számít az, hogy a segítséget nyújtó szakember azonos anyanyelvű?

Én azt gondolom, hogy valahol számít, hiszen azokat a mélyebb érzéseket gondolatokat, a személyiség „miért” részeit azt igazán anyanyelven tudja mindenki megfogalmazni. Egy bizonyos szinten nyilván lehet kommunikálni idegen nyelvtudással és lehetséges, hogy tud segíteni egy ottani szakember is, de a mélyebb lelki történések megértéséhez azon a nyelven kell érezni és gondolkozni, nem csak beszélni.

Most két ikonról beszélgettünk eddig, de nem csak nekik vannak problémáik. Ön foglalkozik kezdőkkel?

Persze. Foglalkozok gyerekekkel, különböző korosztályú utánpótlássportolókkal és a különböző sportágakon belül rengeteg fokozattal. Van, aki sikeres, van, aki kezdő.

Ők milyen problémákkal érkeznek?

Először szögezzük le: akkor lehet valakivel megkezdeni a közös munkát, mikor megismeri a követelményeket és rendszeres edzések mellett elkezdenek versenyezni. Ekkor előjönnek olyan nagyon tipikus problémák, amik közvetlenül a teljesítményhez kapcsolódnak. Gyakori a stressz, nem tudják még a nyomást kezelni, amikor valódi téthelyzetben kell megmutatni, hogy mire képesek. Ezzel kapcsolatban előjöhetnek önbizalomproblémák, önbizalomhiány, koncentrációs problémák, motivációs problémák. Ezek állandó mentális képességbeli zavarok, amiket már fiatalkorban kezelni lehet és kell.

Ezek a problémák nagyon hasonlóan csengenek, mint az eddig elhangzottak. Mi a különbség egy élsportoló és egy kezdő problémái között?

Én a sportolóimnak azt szoktam mondani erről, hogy ugyanolyan verseny ez is, mint mondjuk egy olimpia vagy a világbajnokság, csak ott nagyobb a felhajtás – egy magasabb szinten megy a küzdelem. Gyakorlatilag ugyanazokkal a területekkel dolgozunk a sikeres és kevésbé sikeres felnőtt sportolóknál is. Itt a teljesítménykövetelményekben van csak különbség.

Ha már kevésbé sikeres sportolók. Mit kezdhet egy olyan pályakezdő, akinek derékba tört a karrierje vagy nem tudott olyan magasra jutni, mint amire számított?

A derékba tört a karrierje kifejezés, sok mindent takarhat. Attól függ, hogy mi az oka: nagyon sokszor sérülés miatt hagyják el a pályát, vagy csak szembesül azzal, hogy elérte az üvegplafont és nem tud jobban teljesíteni és sikerélmény hiányában lemorzsolódik a sportágról. Sokféle történet létezik, de alapestben a fiataloknál elég jellemző probléma, hogy bizonyos életkorban fennáll a veszélye, hogy abbahagyják a sportolást olyanok is, akik tehetségük miatt alkalmasak lennének magasabb szintre lépni.

Mi ennek az oka?

Nagyon tipikus oka, hogy nem megfelelő egy edzés légköre. Nem pozitív az edzőnek a viszonyulása, vagy nem ad elég pozitív megerősítést, vagy az edző és a versenyző kapcsolata nem megfelelő. Ha nagyon sok konfliktus van, az egy idő után nem motiváló a gyerek számára. De a közeg is sokat számít, ha csapatsportágról van szó. Ott a csapat tud sokat segíteni, ha jól érzi magát a játékos.

A rendszer segíti a támogató környezet kialakítását, van egy központosított szervezet erre?

Szervezet nincsen, de alapelvek vannak, amik viszont nem kötelezettségek. Nagyban függenek ezek a sportvezetéstől, az adott klubnak a kultúrájától, a hagyományoktól és attól, hogy milyen fejlődési perspektíva áll a játékos előtt. Valamint az edző személyiségétől, a családi háttértől.

Tegyük fel, hogy van egy középiskolás vagy egyetemista diák, aki a sportra tette fel az életét, de akár mentális, akár fizikai okok miatt más pályát kell választania. Segít-e a rendszer az ilyen „kitaszítottakon” vagy amikor a természetes szelekció beütött, már csak az számít, aki átment a rostán?

Ez az adott kultúrától is függ. Vannak nálunk fejlettebb sportkultúrájú országok, ahol akár erre is jobban odafigyelnek. 

Nálunk sajnos az a jellemző, hogy aki kihullik a rostán, arra nem jut annyi figyelem és aztán a sorsukra vannak hagyva.

Ön szerint ki a felelős egy sportoló mentális egészségéért? A sportoló, az edző, a családja, a rendszer, a rajongók, vagy valaki egészen más?

Hát így nagyjából ez a felsorolás. Ebből mindenki egy kicsit, de azt mondom, hogy elsősorban a sportoló saját maga a felelős. És kell is! Ha élsportolóról beszélünk, akkor a felelősségvállalás egy alapkövetelmény.

Nyitókép: Szoboszlai Dominik a Newcastle elleni mérkőzésen – Fotó: Carl Recine / Reuters. A győztes Milák Kristóf a 100 méteres férfi gyorsúszás döntője után a 125. Úszó Országos Bajnokságon Kaposváron 2023. április 19-én – Fotó: Derencsényi István / MTI. Rtl.hu szerkesztés.