Csukás István, a gyermeklelkű mesemondó

„Mindenkinek kimeríthetetlen boldogságforrás van a lelkében: a saját gyermekkora.”

Nemcsak a figurái, saját élete is igazán mesébe illő. Csukás István egy szegény kovácsmester legidősebb fiaként látta meg a napvilágot. A világháború után egy zeneiskola nevelője figyelt fel rá, így lett a kis Istvánból majdnem hegedűművész. Azért csak majdnem, mert mint mondja: „igazán csinálni egyszerre csak egy dolgot lehet”. Ő pedig az írást tekintette annak az egynek.

Már igen fiatalon jelentek meg versei, őt magát pedig egészen korán a gyermekeknek, fiataloknak szóló történetek kezdték el foglalkoztatni. „Fontos, hogy hogyan nőnek fel a gyermekek, és fontos, hogy mit adunk nekik mi, felnőttek. Mert ők a jövő egyetlen útja.”

Olyan halhatatlan mesefigurákat teremtett meg az elmúlt negyven évben, mint például Mirr-Murr, Pom-pom, vagy Süsü, a sárkány. A Kossuth díjas íróval, költővel Andersenről, a gyermekek hatalmáról, a lelkünk mélyén rejlő boldogságról Barabás Évi beszélget vasárnap a Portréban.