A bűnösök börtönbe kerültek, Te elmentél – levél az öt éve elhunyt Baló Györgyhöz
2024. március 18. 13:00
Öt éve halt meg Baló György. Családja és tisztelői felkértek öt szerzőt, hogy a szomorú évforduló alkalmából írjanak a televíziós legendáról. Közös bennük, hogy mind újságírók, akikre hatással volt Baló György és életműve. Nálunk Moskovics Judit gondolatait olvashatják.
Szia Gyuri!
Képzeld, találtam egy levelet. Az elsőt, amit tőled kaptam.
2000 végén 23 éves voltam, riporter a Magyar Rádióban, és pont ezekben a napokban mondtam igent Kotroczó Robinak – az RTL frissen kinevezett hírigazgatójának – Maronics Ancsával, akivel akkor sülve-főve, amolyan összenőtt párosként dolgoztunk politikai-közéleti riportokon.
Te akkor kerültél vissza a Magyar Televízióhoz, és azt szeretted volna, ha inkább oda szerződnénk, és veled dolgoznánk. A leveled egy találkozót pontosít…
Nemet mondtunk. Pedig elég menő volt, hogy a Baló velünk akar dolgozni, de azt is tudtuk, hogy soha többé nem szeretnénk olyan helyen, ahol az éppen aktuális kormány beleszólhat a munkánkba, ha akar. Te megértetted. Pedig akkor még senki nem hívta államinak a közszolgálati tévét.
Aztán sok-sok év telt el. Nem találkoztunk, csak néhány mondatra egy-egy díjátadón. Több Hégető Honorka-díjat kaptam én és a Házon kívül is a te kezedből. Éveken át voltál elnöke a zsűrinek. Megdicsértél, kritizáltál, érdeklődtél. Éreztetted, hogy figyelemmel kíséred a munkám.
2015-ben aztán egy kicsit mégis kollegák lettünk.
Magyarul Balóval az RTL-en.
Esténként gyakran összetalálkoztunk az épület előtt. A bentről száműzött cigisek.
Együtt háborogtunk azon, hogy egyetlen kormánypárti politikus nem ad nekünk interjút, sőt gyakran válaszra sem méltatják a megkereséseinket.
Én akkoriban más miatt is gyötrődtem. Akkor már tudtam, hogy mi történik a Bicskei Gyermekotthonban, de még csak információkat gyűjtöttem, fogalmam sem volt, hogy valaha lesz-e elég bizonyítékom ahhoz, hogy egy riportfilmben nyilvánosságra is hozzam: gyerekeket molesztál az igazgató.
Neked elmondtam. Azt mondtad, hogy nem lesz könnyű. Nem volt az. A forgatás bő hónapja alatt 5 kilót fogytam, és gyakorlatilag kiiratkoztam a családom életéből. Tudtad. Láttad. Nem egyszer jegyezted meg esténként, hogy húzzak már haza innen… Az ekkor írt mailedet is megtaláltam. „Jó lenne, ha magadban határt tudnál szabni ennek az egésznek. Van, ami NEM rajtad múlik, próbálj megnyugodni és hidd el, hogy akármennyit nem ér meg. Vannak fontosabb dolgok az életedben.”
2016. október első napjaiban lettünk készen a 36 perces riporttal.
Adás után azonnal írtál. Gratuláltál az egész Házon kívül csapatának, egy kicsit abban is megerősítve minket, hogy még korántsem áldozott le a klasszikus televíziózásnak.
„Lényeges – mert annyian mondják évek óta, hogy a broadcast TV-nek vége –, hogy mi fog történni, mert azt gondolom, hogy ez az, amire csak egy – nézett – tévécsatorna képes, ez az, amit semmilyen más médium nem pótol, szóval amolyan „case study” arról, hogyan áll a TV – nem az RTL, hanem a TV általában – 2016 őszén.”
A bűnösök börtönbe kerültek. Te elmentél.
Aztán 1 bő hónapja kirobbant a kegyelmi ügy. Én most is ugyanazt csinálom, mint amikor utoljára találkoztunk.
Éjszaka vágunk még mindig – tudod –, és álltam a ház előtt, 10 percre leugorva a dohányzóknak kijelölt helyre, és elképzeltem, hogy mi lenne, ha most kilépnél az ajtón, és elmenőben elcsíphetnélek még egy szóra, és megkérdezném, hogy szerinted? Te mit szólsz ehhez?
Nyitókép: RTL
Ha érdekli másik négy szerző megemlékezése is, akkor Kadarkai Endre írását itt, Pető Péterét itt, Stumpf Andrásét itt, Uj Péterét pedig itt olvashatják el. A Baló György Emlékoldalon az összes szöveget megtalálják.