Schilling Árpád: Nem ítélem el azokat, akik kényszerűségből kénytelenek elviselni a nyilvánvaló elnyomást

„Nem ítélem el azokat, akik kényszerűségből és nem saját választásból kénytelenek elviselni a nyilvánvaló elnyomást és megszégyenítést. Rettenetesen sajnálom mindazokat, akiknek nincs lehetőségük elmenni onnan, bár nagyon szeretnének. Sok ilyen embert ismerek. Fájdalmasan sokat” – mondta Schilling Árpád rendező a Népszavának.

A lap külföldre emigrált művészekkel készített interjúkat, ebben a cikkben szólal meg a 2012 óta külföldön dolgozó Schilling, aki jelenleg Franciaországban él. Arról beszélt, hogy a kultúrában dolgozó, állami támogatásból élő emberek „jelentős része azzal a keserű és önpusztító érzéssel él, hogy egy számukra teljesen elfogadhatatlan és egyben megváltoztathatatlan rendszer részei”.

Hozzátette: 

A jelenlegi rendszer a magyar emberek akaratából nem változtatható meg, ezt pedig úgy hívják, hogy tragédia, ehhez képest olyan mindegy, hogy mi történik a színházban, vagy a filmvásznon.

Mondanivalóját azzal zárta: „Azt remélem, hogy a fiatalok végre túllépnek majd ezen az öngyilkos egyfelől és másfelől Orbán–Gyurcsány-logikán, és végre rájönnek, hogy középen nincs semmi, csak a lózungok és az önfelmentések. Nagyon nehéz a közösen elfogadott hazugság mögé látni, és a nehezen elért felismerésből cselekedni, alkotni. Aki minden lehetetlenség dacára változtatni akar, annak döntenie kell, hogy mi ellen és minek az érdekében harcol. Aki állandóan középre tart, az lehet, hogy jót akar, de csak mellébeszél. Radikális, vagyis valóságos baloldal és akkurátus elméleti munka nélkül nem lehet legyőzni a világon egyre inkább terjedő fasizmust.”

Nyitókép: Facebook