Kultúra

Járai Máté megrendítő vallomása édesanyja karácsonyi haláláról: Lélekben már hosszú évekkel ezelőtt elvesztettem őt

rtl.hurtl.hu

2022. március 8. 19:03

Járai Máté nyilvánosan Barabás Évinek beszélt először édesanyja haláláról, ami nem fájdalmat, hanem szorongást okoz számára. A Portréban mesélt még az Eszenyi Enikőről szóló, nagy vihart kavart posztjáról, a 2019-es mélypontjáról, a szerepről, aminek eljátszáshoz három gyógyszerre volt szüksége, és arról, hogy őt a koronavírus gyógyította meg.

Járai Máté már gimnazistaként elnyerte a legjobb színésznek járó díjat, Szegeden és Győrben pedig tenyerén hordozta a közönség, a hőn áhított országos ismertség azonban csak később köszöntött be. A színész későn érőnek tartja magát, de 20 évesen nehéz volt elfogadnia a gondolatot, hogy talán csak idősebb korában tud majd befutni. Nagyon vágyott az ismertségre, mert úgy gondolta, hogy az a színész, aki „nincs kirakatban”, az voltaképpen nincs is. Azt mondja, megtapasztalta, hogy mi a hátránya annak, ha egy vidéki nagyvárosban színész az ember:

az adott régióban nagyon ismernek, nagyon szeretnek téged, de ha elmész egy másik városba, azt se tudják, hogy létezel.

Azóta nagyon sokat foglalkozott magával, hitvallása szerint az önismeret a legjárhatóbb út a boldogság felé.

A negyedik ikszet elérve már éppen lemondani készült az ismertségről, ekkor érkezett a felkérés, hogy feleségével, Járai Kírával együtt szerepeljenek az RTL Klubon futó Nyerő Párosban. A műsoron keresztül jött hírnév miatt kettős érzései vannak: örül, hogy Kírával együtt tudták megmutatni magukat és kapcsolatukat, másfelől viszont furcsa számára, hogy egy reality szereplőjeként lett ismert, nem színészként.

Az ismertség azért mégis egy jól eső ismertség számára. Az interjúban kiemelte, hogy nem véletlenül beszél ismertségről, és nem népszerűségről, hiszen tisztában van vele, hogy egy megosztó személyiség: 

miután 40 évesen lettem országosan ismert, képtelen vagyok már arra, hogy egy jobbik arcomat mutassam.

Azt mondja, soha nem titkolta, ha valami nehézséget jelentett neki az életben, mert a visszajelzések, hogy a problémáival nincsen egyedül, segítettek továbblépni.

Korábban vidéki színészként úgy gondolta, mindig meg kellett győznie az embereket arról, hogy a színpadra való, most viszont már ismerősként köszöntik a nézők, nem kell többé bizonygatnia, hogy tehetséges színész.


Kiderült, szabad-e szeretni Eszenyi Enikőt

Az országos ismertséggel együtt úgy érzi, sokkal nagyobb felelősség nehezedik a vállára, hiszen jóval többen figyelnek arra, amit mond. Úgy véli, korábban nem kapott volna akkora visszhangot Eszenyi Enikőről írt posztja. A Vígszínházi botrány kirobbanása után volt csak lehetősége együtt dolgozni Eszenyi Enikővel, ami nagy hatással volt rá, ezért döntött úgy, hogy a nyilvánosság elé tárja gondolatait. Közel három hónapig próbáltak reggeltől estig. „Embert próbáló volt” – emlékszik vissza erre az időszakra, de szerinte azt nem lehet elvitatni, hogy színészként mennyivel többet tudott kihozni magából az Eszenyi által rendezett Cirkuszhercegnőben.

Olyan húrokat pendített meg bennem, amik soha nem voltak. Az, hogy operettben nekem valódi könnyeim folynak, azért az nem jellemző.

Az mondta, posztjában feltett kérdésére, miszerint szabad-e szeretni Eszenyi Enikőt, megkapta a választ: nem. Nem kérdőjelezi meg a magukat áldozatnak tekintő színészek igazát, de úgy érzi, kötelessége beszélni arról, hogy ő személyesen mit élt át a közös munkafolyamat során. A Stockholm-szindrómát emlegető iróniát azonban ma már kihagyná posztjából.

Úgy látja, az a kérdés nagyon messzire vezet, hogy a vádak miatt meg kell-e fosztani a nézőket Eszenyi Enikő tehetségétől, hiszen szerinte, ha úgy vesszük, akkor az hatszáz, Eszenyi kecskeméti darabját ünneplő néző is bántja az áldozatokat. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy senkivel sem megengedett úgy bánni, ahogy a vádak szerint Eszenyi Enikő bánt a kollégáival.

Tudok-e sírni?

A szakmai sikerekkel szemben magánélete mostanában korántsem felhőtlen. Járai Máté karácsonykor, december 25-én elvesztette édesanyját. Erről még sehol nem beszélt korábban, nem véletlenül, hiszen sok kérdés kavarog még benne ezzel kapcsolatban: „Tudok-e jól gyászolni? Mit is jelent nekem tulajdonképpen az ő halála? Tudok-e sírni?”

Azt mondja, édesanyját lelkileg már jóval korábban elvesztette olyan szempontból, hogy szenvedélybetegsége miatt nem lehetett rá számítani. Mégis most keletkezett benne az a furcsa érzés, hogy végérvényesen felnőtt, és már esély sincsen arra, hogy egy kávé mellett átbeszéljék a dolgokat.

„Az az egy boldogságom van, hogy az apám kezét fogta, amikor összeesett, ők 50 évet éltek együtt. És tulajdonképpen már nem is tért magához a haláláig” – mondta.

Egyfelől váratlan volt a színész számára édesanyja halála, de elmondása szerint már évekkel ezelőtt feladta a küzdelmet: 

láncdohányos volt, nagyon sokat ivott, elképesztően lefogyott, olyan gyógyszereket szedett, amitől enni se jutott eszébe.

 


Tizenhat évvel fiatalabb húgával ő maga közölte a megrendítő hírt. Azt mondja, elég volt egymásra nézniük, és máris, tudta, hogy mi történt. Egy órán keresztül beszélgettek, és számára az volt a legszomorúbb, hogy nagyon régi emlékeket kellett felidézniük ahhoz, hogy tudjanak valami jóról beszélni. Úgy érzi a feldolgozási folyamat jóval hosszabb lesz, mint amire számít, mert édesanyja halála nem fájdalmat okoz, hanem szorongást.

A veszteségből – ahogy eddig is – igyekszik építkezni, azt mondja, jobb színész lett belőle a nehézségek miatt. 2019-ben egy nyolc hónapig tartó mélypontja volt, ebben az évben veszítette el apai nagymamáját, akihez gyerekkora idilli része kapcsolódik. Ekkor játszották az Egerek és emberek című darabot, szerinte soha nem tudott volna annyira jól játszani, ha akkor éppen nem az életéért küzd.  

A szerep nem igazán utánam kiáltott. Ez egy munkásfiú, semmiképpen nem (…) olyan, mint amilyen én vagyok. Nem tudtam volna eljátszani, ha nem három gyógyszer van bennem, és nem minden pillanatban azon vagyok, hogy nehogy összeessek, mert annyira gyenge voltam.

Ezalatt a nyolc hónap alatt volt, amikor annyira rosszul érezte magát, hogy kórházba is került. Amikor a koronavírus miatt bezártak a színházak, leálltak a forgatások és nem kellett dolgozni, akkor lélegzett csak fel.

A Covid gyógyított meg engem

– mondja.

Szenvedélybeteg szülők gyermekeként úgy gondolja, hogy „elképesztően” empatikus és nyitott ember lett belőle, és erre nagyon büszke is. Szerinte nehéz gyerekkorára vezethető vissza a már-már beteges szeretetéhsége, hiszen egészen kiskora óta úgy érzi, hogy soha semmi nem elég, amit sikerült elérnie.

A teljes beszélgetést vasárnap késő este nézhetik meg az RTL Klubon, vagy az RTL Moston.

#Kultúra#barabás éva#járai máté#interjú#Portré#édesanya#halál#mélypont#eszenyi enikő