Kiderült, mi történt a Titan utasaival az utolsó órákban: vaksötétben merültek a halálba

Teljes sötétségben, csak világító állatokat és a monitorok fényét látva merültek a halálba a Titan utasai – írta a New York Times. A lapnak nyilatkozott annak a pakisztáni-brit milliárdosnak a felesége is, aki 250 ezer dollárt fizetett, hogy a fiával együtt lemerülhessen a Titanic roncsaihoz az OceanGate cég tengeralattjárójában. 

Christina Dawood a lapnak elmondta, hogy a cég vezetője, Stockton Rush személyesen győzködte őket, hogy vegyenek részt a merülésen. A nő elmondta, hogy semmit sem tudtak a Titanról és mérnöki megoldásairól:

Repülőgépekre is felülünk, pedig nem tudunk semmit arról, hogyan működik a hajtómű

– mutatott rá. A Times cikke kiemelte, hogy Rusht többen is figyelmeztették a mélytengeri búvárközösségből, hogy járműve nem biztonságos, és „katasztrófához fog vezetni”, ha folytatja a működését. Megemlítették, hogy több merülést kellett félbeszakítani különböző műszaki okok miatt, mint amennyit a Titan sikeresen teljesített.

Az egyik volt utas, Bill Price kaliforniai üzletember, aki 2021-ben volt a Titan utasa, a Times-nak elmondta, hogy a hajtőmű hibája miatt félbe kellett szakítaniuk a merülést. Azonban ez nem ment könnyen, nem sikerült ugyanis ledobni a ballasztot a felemelkedéshez. Ezt végül csak úgy sikerült elérni, hogy elkezdték egyik oldalról a másikra ringatni a Titant, hogy a ballasztok leessenek. Másnap ennek ellenére lemerültek a Titanichoz.

A merülés előkészületei olajozottan mentek, „látszott, hogy sokszor csinálták már” – mondta Dawood. Az utasoknak elmondták, hogy vastag zoknit és kötött sapkát viseljenek a hideg miatt, valamint hogy vigyázzanak, ne legyen vizes a lábuk a kicsapódó párából a padlón kialakuló tócsákban. Merülés közben pedig kedvenc dalaikat hallgathatták egy bluetooth-os hangfalon – csak countryt nem, mert azt Rush megtiltotta.

A merülés teljes sötétségben zajlott. A Titan külső lámpáit energiatakarékossági okokból csak a tengerfenékre érve kapcsolták be, és belül sem égett semmilyen lámpa. Az egyetlen fényt a monitorok és a világító tollak adták. Emellett, ha szerencséjük volt, fényt kibocsájtó állatokat láthattak a sötét óceánban, ami olyan érzést kelt, mintha a csillagok között repülnének.

Dawood, a fia és a többiek reggel hét órakor másztak be a járműbe, aminek bejáratát becsukták, majd lecsavarozták, és lemerültek. A feleség elmondása szerint napsütéses, „szép reggel volt”, férje pedig „olyan izgatott volt, mint egy kisgyerek”. 

Egy idő után meghallotta, hogy a legénység arról beszél, megszakadt a kapcsolat a Titannal. Amikor rákérdezett a parancsnoki álláson, megnyugtatták, hogy csak a kommunikációs kapcsolat szűnt meg, és a jármű feljön, ha a zavar több mint egy órán át tart.

Délutánra már a félelemtől rettegve várta a híreket, az óceánt fürkészve, hátha meglátja, amit feljönnek a felszínre. A hatóságok négy nappal később jelentették be, hogy megtalálták a Titan roncsait. A jármű összeroppant, és mindenki azonnal meghalt.

Bill Price a Times-nak elmondta: az ő merülésén elmondták az utasoknak, mi történne velük, ha a Titan a nyomástól darabjaira hullana. A hasonlatok szerint olyan lenne, „mintha kalapáccsal ütnének egy kólásdobozra”, vagy ha az emberre egy egy lábon álló elefánt taposna, aminek a hátán még száz elefánt állna. A halál azonnali. 

Price hozzátette:

Megnyugtató volt a maga furcsa, hátborzongató módján.

Nyitókép: Híradó

Hozzászólna?