Mit keresnek a milliárdosok a Titanic roncsainál? – Mára alig maradt bakancslistás kívánság, amit jó pénzért valaki ne teljesítene

Krirtikus pontjához ért az Atlanti-óceánban eltűnt merülőhajó mentése: még a mai napon elfogy a Titan oxigéntartaléka. Mint ismert, a minitengeralattjáró vasárnap igyekezett lemerülni a Titanic roncsaihoz, de az indulás után 1 órával és 45 perccel megszakadt a kapcsolat közte és a Polar Prince kiszolgáló hajó között. A tengeralattjárónak az óceán fenekére és vissza tartó útja egyébként körülbelül csak nyolc órát vett volna igénybe, a rövid kirándulásból azonban komoly mentőakció lett.

Ebben a cikkünkben hosszan írtunk arról, hogy a kilátások miért egyre rosszabbak az idő múlásával, és arról is, hogy bár a feltaláló és üzemeltető állítja, hogy a Titan sziklaszilárd, utasbeszámolók és képek tanúsága szerint egy Nintendo-kontrollerrel lehet irányítani, a berendezés pedig eléggé rögtönzött. 

A tengeralattjárót amúgy az OceanGate Expeditions nevű cég üzemelteti, amely jó pénzért turistákat visz a Titanic roncsaihoz. A cég hétfőn közleményben próbálta nyugtatni a kedélyeket: azt írták, minden lehetőséget mozgósítanak a fedélzeten tartózkodók megmentésére. A vállalat fejenként 250 ezer dollárért, azaz nagyjából 85,5 millió forintért kínál nyolcnapos túrákat a Titanic roncsaihoz.

A New York Times nemrég arról számolt be, hogy néhány tucat búvárhajó-szakértő, óceanográfus és mélytengeri kutató 2018-ban levelet írt az OceanGate vezérigazgatójának – aki jelenleg az eltűnt hajó fedélzetén van –, amelyben aggodalmát fejezte ki a tengeralattjáró biztonságával kapcsolatban. Ez azonban korántsem tartotta vissza a tehetős és kíváncsi ügyfeleket attól, hogy bejelentkezzenek a merülésekre.

A cég vezetője tavaly exkluzív interjút adott a Fókusznak. Stockton Rush akkor elmondta: míg az ő feladatuk, hogy adatokat gyűjtsenek, felvételeket készítsenek, a tengeralattjáróval merülő civilek feladata, hogy – miután betanítják őket – kezeljék a mélyben a berendezéseket.

A kamerákat, a lámpákat és a szonárokat. Segítenek az adatok kielemzésében is. A nyolc napból öt napot lent töltenek a roncsnál, szóval ez nem egy turistautazás

– tette hozzá. Hogy mit mondott még, az alábbi riportból kiderül:

Minél rejtélyesebb, minél merészebb, annál jobb

Az eltűnt Titan tengeralattjárón tartózkodó öt ember között két milliárdos is van: Hamish Harding, az 58 éves üzletember, aki magánrepülőgépek eladásával szerezte vagyonát, és három Guinness-világrekordot is tart korábbi extrém túráival, valamint a 48 éves Shahzada Dawood, brit illetőségű pakisztáni üzletember, aki 19 éves fiával, Sulaimannal van a fedélzeten – emlékeztet a Guardian.

Az Atlantic arra is felhívta a figyelmet, hogy a Titan vonzerejét az úti cél is jelentősen növelte, hiszen a Titanic-tragédia még mindig rendkívül érdekli az embereket. A katasztrófaturizmusnak vagy „sötét turizmusnak” az áldozatok emlékezete is része, legyen szó akár a csernobili helyszínek vagy a koncentrációs táborok bejárásáról, vagy a 9/11 helyszínéről mint turisztikai célpontról. A lapnak nyilatkozó J. John Lennon, a skóciai Glasgow Caledonian University turisztikai professzora szerint 

a sötét turizmus valami olyasmit hoz felszínre, ami mindannyiunkban közös, ez pedig a végzetünk. Úgy tűnik, hogy ennek a végzetnek az eszközei és módszerei sokunkat hosszú időre lenyűgözik. 

Ráadásul az ilyen utak leginkább arról szólnak, hogy valami merészebbet, érdekesebbet és rejtélyesebbet tudj csinálni, mint a többiek – és ha mindez még jól is mutat a fotókon, annál jobb. Bár a legtöbb ilyen túrának történelmi és oktatási értéke is van (az OceanGate pedig azt állítja, hogy minden merülés egy tudományos kutatással is jár), egyértelmű, hogy a turisták nem a tudományos előmenetelük építésére csengetik ki a hatalmas összeget.

Arról, hogy mi járhat az extrém veszélyeket is vállaló milliárdosok fejében, a csütörtöki Reggeliben F. Takács István pszichológus beszélt:

Amikor a megtett út nem számít, csak a cél

Suhajda Szilárd eltűnése után lapunk is foglalkozott az elképesztően szemetes Mount Everesttel, amely régóta csábítja az extrém sportolók mellett a kalandvágyó gazdagokat is. A 20. század eleje és az 1970-es évek között a csúcs megmászására tett kísérletek rendkívül drágák és ritkák voltak – csak a legelszántabb hegymászók vállalkoztak rá. Az 1990-es években azonban az élmény egyre inkább kommercializálódott, a költségek pedig drasztikusan csökkentek. A The Himalaya by the Numbers című összeállítás szerint az Everest kereskedelmi célú megmászásainak száma az 1970-es szinte nulláról 2019-re mintegy 600-ra emelkedett.

A Guardian szerint Garrett Madison hegymászó 93 500 dollárért vezet kirándulásokat a Mount Everestre. A turisták az ajánlat szerint 8000 méteres tengerszint feletti magasségban is gázzal működő zuhanyzókra és világklasszis szakácsra számíthatnak, akik steaket, báránybordát vagy lazacfilét készítenek nekik. 

Akinek nem számít a pénz, annak még igazán nagy tapasztalatra sincs szüksége: ha több serpa segítségét is igénybe veszi, akkor ők biztosan feljuttatják a csúcsra, különösebb kockázat nélkül. Sőt akadnak olyanok is, akik helikoptert bérelnek az akklimatizációs szakaszok között, hogy az „expedíció” közben is luxusban pihenhessenek a nepáli fővárosban. A Secret Lives of The Super Rich című amerikai tévéműsor egyik epizódjában a túraszervező úgy fogalmazott: „Ez határozottan nem olcsó hobbi. De határozottan minden fillért megér.” 

Csábít az űr

Mér az űrturizmusnak is van múltja – a hóbort megjelenése Dennis Tito amerikai befektetési menedzser nevéhez fűződik, aki 2001-ben mintegy 20 millió dollárt fizetett egy hétnapos utazásért a Nemzetközi Űrállomásra. A művelet az orosz MirCorp és az amerikai Space Adventures Ltd. cég közötti megállapodás eredménye volt, és az öregedő űrállomás karbantartásának finanszírozására szolgáló pénzszerzési lehetőségnek tekintették. Az 1998-ban alakult vállalkozás azóta számos ultragazdag magánszemélyt vitt az űrállomásra.  

Jeff Bezos űrcége, a Blue Origin járatára két jegy ára az újságok szerint 2,5 millió dollár volt. Sir Richard Branson űrturisztikai cége, a Virgin Galactic több mint 800 jegyet adott el darabonként 450 ezer dollárért azoknak, akik 80 kilométer magasan a Föld fölött szeretnének repülni, és átélni néhány percet a súlytalanságban.

Mire van még lehetőség, ha elég vastag a pénztárca?

• 2014-ben a Google egyik vezetője, Alan Eustace került a címlapokra, miután a sztratoszféra csúcsának közelében kiugrott egy léghajóból. Egy héliummal töltött léggömb emelte őt űrruhában mintegy 41 ezer méter magasságba. Az ugrás után mintegy 15 percig zuhant a Föld felé ejtőernyővel felszerelve, az ugrással pedig Guinness-rekordot döntött.
• Több cég is foglalkozik azzal, hogy drága, testre szabott utazásokat kínáljon a világ utolsó érintetlen vadonjaiba. Tavaly, amikor az Insider foglalkozott a témával, egy ilyen cég szervezője mesélte, hogy egyre többen igényelnek kirándulásokat a Galápagos-szigetekre, ahol az egyedülálló fauna részeként óriásteknősök és 13 pintyfaj él, Brazília Pantanal nevű mocsaras régiójába, amely jaguárjairól híres, továbbá Grönlandra a jegesmedvék miatt. A szervező egyébként megerősítette, amiről a fent említett turisztikai szakértő is állított: míg korábban azt mondták a turisták, hogy Kenyába vagy Botswanába akarnak menni, most már Ruandába vágyakoznak, hogy megnézzék a gorillákat – tehát emelik a tétet.

• Létezik a Kitchen on the Edge of the World nevű kezdeményezés is, amely lényegében egy gasztrotúra az Északi-sarkkörön: a helyszínen a világ legkiválóbb szakácsai, például Rick Stein tengergyümölcsei-szakértő és egy Michelin-csillagos baszk séf főznek. A jegyek a négynapos kalandra 5400 dollárba kerülnek, de az árban nincs benne a repülőjegy.
• Jim Clark texasi milliárdos több mint 15 millió dollárt költött egy gigantikusan hosszú, Comanche nevű jachtra abban a reményben, hogy megépíti „minden idők leggyorsabb hajóját”, és eddig érintetlen területeket hódíts meg.
• Két évvel ezelőtt egy orosz milliárdos bocsátotta vízre a világ első magánjégtörőjét, hogy megkönnyítse a luxusutazást az Északi-sarkra. A La Datcha nevű, 79,5 millió font értékű, több mint 70 ezer méter hosszú hajót egy 52 éves orosz milliárdos, Oleg Tinkov rendelte meg, de heti 665 000 fontért bérelhető is. A hajó egy mélytengeri tengeralattjáróval, két helikopterleszállóval és még hószánokkal is rendelkezik. A fejlett üzemanyagtartály- és hulladékelosztó rendszereknek köszönhetően a La Datcha akár 40 napot is eltölthet a nyílt tengeren anélkül, hogy vissza kellene térnie a kikötőbe tankolni. 

Nyitókép: AP / Institute for Exploration, Center for Archaeological Oceanography/University of Rhode Island/NOAA Office of Ocean Exploration, File