Életveszélyes mobilozni a fronton, de enélkül is megsemmisíthették volna az orosz katonák táborát

Egyetlen perc telt el az újévből, amikor Donyeck elővárosában, Makijivkában súlyos csapás érte az oroszokat: hat rakétát lőttek ki az ukránok egy iskolaépületre, ahol a megszállók katonáit szállásolták el.

A CBS News értesülései szerint az ukránok az Amerikától kapott HIMARS rakétatüzérségi rendszert vetették be, a kilőtt rakétákból az oroszok kettőt lelőttek, négy viszont eltalálta az épületet. A károk mértékéből arra lehet következtetni, hogy a katonák elszállásolása mellett lőszerek is voltak az iskolaépületben, amelyek a rakétabecsapódások után újabb detonációkat okoztak. 

A támadás tényét az orosz védelmi minisztérium sem tagadta, először 63 halálos áldozatról beszéltek, szerdán már arról, hogy a romeltakarítás közben megtalált halottakkal együtt 89-re nőtt az elhunytak száma. A tárca közlése szerint újonnan mozgósított katonák voltak az épületben, és a parancsnokhelyettesük is az áldozatok között van. Az ukránok szerint négyszáz orosz katona lelhette halálát a lerombolt épületben, és háromszázan sérülhettek meg. Mivel az oroszok a veszteségek alulbecslésében, az ukránok pedig a felülbecslésükben érdekeltek, az igazság valahol a kettő között lehet.

Az orosz védelmi tárca azt is írta: nyilvánvaló, hogy a történtek fő oka, hogy a tiltás ellenére a katonák nagy számban használtak mobiltelefonokat, ami lehetővé tette az ellenség számára, hogy meghatározza helyzetüket. Mint közölték, minden szükséges intézkedést megtesznek, hogy a jövőben elkerüljék a hasonló tragikus eseteket, de azt is hozzátették, hogy a vizsgálat eredményeként elszámoltatják a felelősöket.

Az ember, aki soha nem hibás

A BBC arról ír, hogy az orosz híradások alig foglalkoznak a Makijivkában történtekkel, az állami egyes csatorna fő híradójában is csak a védelmi minisztérium közleményét idézték röviden a győzelmi jelentések után. A brit közmédia szerint meglehetősen szokatlan az orosz vezetés részéről annak elismerése, hogy valaki hibát követett el, márpedig ezúttal felelősök elszámoltatásáról esett szó, aminek leginkább az lehet a szerepe, hogy megnyugtassák a közvéleményt, és ne Vlagyimir Putyint hibáztassák a történtekért. 

Az internet ugyanakkor más képet mutat: a Facebook orosz megfelelőjén, a Vkontaktyén csoportokba szerveződnek a katonák hozzátartozói, akik a frontról próbálnak információkhoz jutni. A makijivkai veszteségek feldühítették őket, sokan a katonai vezetést okolják, és kételkednek abban, hogy tényleg meg fognak büntetni valakit. Még olyanok is akadnak, akik azt kérdezgetik, hogy a Kreml vezérlése alatt álló média miért hallgat a történtekről – magát Putyint vagy a háborút viszont nem okolja szinte senki.

Olyan Kreml-párti közszereplők is megnyilvánultak az ügyben, mint Szemjon Pegov, aki WarGonzo néven ír háborús blogot, és nemrég személyesen Vlagyimir Putyin tüntette ki Bátorság-érdemrenddel. Szerinte a védelmi minisztérium közleménye nem meggyőző, a felelősséget akarják hárítani vele, és azt is megkérdezte, miért olyan biztos a védelmi minisztérium abban, hogy nem felderítő drónok révén vagy helyi informátoroktól tudták meg az ukránok az orosz katonák helyzetét. Pavel Gubarev pedig, aki 2014-ben a „Donyecki Népköztársaság” „népi kormányzójának” kiáltotta ki magát, bűnös gondatlanságnak nevezte, hogy egyetlen épületben helyeztek el ilyen nagy számú katonát.

Az ukrán fegyveres erők keleti csoportjának szóvivője, Szerhij Cserevatyi ugyanakkor azt mondta, nem a mobiltelefon-használat váltotta ki a támadást, hanem azt használták ki, hogy az oroszok nem tudták biztonságosan elhelyezni katonáikat. Mint mondta, az oroszok hibáztak, és most egymásra próbálják hárítani a felelősséget.

Tudják, hogy veszélyes

A New York Times emlékeztet: már a háború elején előfordult, hogy a Kijev felé közeledő orosz katonák a mobiljuk használatával és TikTok-videók feltöltésével árulták el helyzetüket az ukránoknak. A lap szerint orosz katonákkal készült interjúkból és lehallgatott telefonbeszélgetésekből is tudni lehet, hogy az oroszok tulajdonképpen tisztában voltak a mobiltelefonok jelentette veszéllyel, a katonáktól parancsnokaik elkobozták a telefonokat, vagy utasították őket az átadásukra. 

Kézenfekvő megoldás volt azonban a katonák számára, hogy elrabolják az ukrán civilek telefonjait, vagy egyszerűen elvegyék a megölt emberekét, és a zabrált mobilokat körbeadva hazatelefonáljanak. Sok lehallgatott hívásban arra panaszkodtak, hogy nem bíznak a parancsnokaikban, és úgy érzik, nem törődnek velük, így őket sem érdeklik az előírások. Még arra is tettek utalásokat, hogy tudják, hogy az ukrán hírszerzés lehallgathatja őket, ezért óvatosan fogalmaznak, hogy ne derüljön ki, pontosan hol vannak – de úgy látszik, azt nem tudták, hogy önmagában a mobiltelefon által sugárzott jel is lehetővé teszi a helyzetük megállapítását.

A háború elején még az is előfordult, hogy orosz tábornokok kommunikáltak mobilhívásokban vagy titkosítatlan rádiókapcsolaton keresztül, és legalább egy katonai vezető megölését ez tette lehetővé az ukránok számára. A lehallgatott hívásokból pedig olyan esetekre is fény derült, mint amikor egy orosz katonát a saját felesége biztatott arra, hogy erőszakoljon meg ukrán nőket. 

Dmitrij Alperovics haditechnológiai elemző a Gridnek a katonák mobiltelefon-használatáról azt mondta: a háború nagyrészt abból áll, hogy várják, hogy történjen valami, addig pedig unatkoznak, és próbálják szórakoztatni magukat valamivel. Félig viccelődve azt is hozzátette, hogy a 2000-es évek szülöttei már kegyetlenségnek élik meg, ha elveszik tőlük a telefonjukat. 

Megmutatja, hol gyűlnek össze sokan

A fenyegetésnek az ukránok is ki vannak téve, nekik némi könnyebbséget jelent, hogy gyakran van hozzáférésük a Starlink műholdas internetes szolgáltatáshoz a fronton, így nem kell a mobiltornyokhoz csatlakozniuk. Ám az ukrán katonáknak is erős késztetésük van arra, hogy felvegyék a kapcsolatot az otthon maradtakkal, különösen ha ők is olyan helyen vannak, amit az oroszok rakétáznak.

Arra viszont az oroszok is képesek, hogy figyeljék, milyen mintázatok figyelhetők meg a mobiltelefonok adótornyokhoz való csatlakozásában, és ha azt látják, hogy valahol sokan csatlakoznak fel egyszerre, azt gyakran követi tüzérségi támadás. Áprilisban például a kelet-ukrajnai Huszarivka faluban civilek találtak egy helyet, ahol volt térerő, és többen odagyűltek, hogy telefonáljanak, de nem sokkal később ágyútűz alá vették őket. Miután ez többször megismétlődött, a falu lakói inkább kikapcsolták vagy repülő üzemmódba állították készülékeiket.

A probléma az amerikai hadsereg számára sem ismeretlen: afganisztáni és szíriai bázisaik elhelyezkedését például egy fitneszalkalmazás segítségével sikerült azonosítani, a katonák ugyanis rögzítették futásaik útvonalát.

Nyitókép: Romeltakarítás Makijivkában január 3-án - Fotó: MTI/AP