Arra felkészültek, hogy rázuhan egy repülő, de mi történik, ha rakétákkal lőnek egy atomerőművet?

Az Ukrajna ellen indított orosz háború nyolcadik napján a legfontosabb hadi híradások a zaporizzsjai atomerőmű elleni orosz támadásról, az egyik épületet ért találatról, majd Európa legnagyobb teljesítményű atomerőművének elfoglalásáról szóltak. Ukrajnának jelenleg négy működőképes atomerőműve van, az összesen 15 reaktor az ukrán energiaellátás ötödét adja, az ukrán atomenergia-szektor a világon a hetedik legnagyobb teljesítményű. Az Ukrajna elleni háborúról már korábban is érkeztek hasonlóan nyugtalanító hírek, a csernobili erőmű orosz kézre kerüléséről, ezért szakértőket kérdeztünk a kialakult helyzetről, hogy kell-e az 1986-os szovjet atomkatasztrófához hasonló eseménytől tartani, amire Zelenszkij ukrán elnök is figyelmeztette Európát.

A zaporizzsjai atomerőműnek szerencsére semmi köze a csernobilihez

– mondta Gadó János az rtl.hu-nak. Az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet volt igazgatója elmondta, hogy ennek az erőműnek hat darab 1000 megawattos VVER-1000-es nyomottvizes reaktora van, olyanok, mint a paksi atomerőmű blokkjaiban üzemelő négy reaktor, vagy amilyeneket a Paks-2 beruházás keretében építenének, csak nagyobb teljesítményűek:

Ilyen reaktorból sok van Ukrajnában, Oroszországban, üzemelnek VVER reaktorok Csehországban is, szóval egy elterjedt típusról lehet beszélni.

Gadó Jánost ettől függetlenül teljesen megdöbbentette az Ukrajna elleni háború csütörtöki mozzanata:

El nem tudtam képzelni, hogy ilyenre képesek, egy atomerőművet megtámadni. Ilyet nem szabad csinálni, ez háborús bűncselekmény. Bármilyen fegyveres konfliktusról van szó, ugyanúgy nem szabad atomerőművet támadni, mint atombombát ledobni. 

Ilyen soha nem fordult még elő a történelemben, soha atomerőművet nem támadtak még meg, a nemzetközi atomenergetikai közösség egyhangúan tiltakozik az orosz hadsereg lépése ellen, tette hozzá Gadó János.

Lehet-e nagyobb baj?

Gadó János szerint elsősorban nem attól kell tartani, hogy nukleáris robbanás következik be a megtámadott atomerőműben, hanem azoktól a problémáktól, amelyeket egy tartós áramkimaradás, vagy egy tartós üzemzavar okozhatnak. Ezek miatt ugyanis leállnak az erőmű fontos műszaki rendszerei, valamint tönkremehetnek a reaktorblokkok, és a bonyolult rendszer egyes részeiből radioaktív anyagok juthatnak a környezetbe. „Egy ilyen támadással nagyon nagy károkat lehet okozni, még akkor is ha nem találják el a reaktorokat. Emlékezzünk csak a fukusimai atomkatasztrófára, hogy a japánt sújtó természeti csapások milyen következményekkel jártak, milyen üzemzavarokhoz és végül balesetekhez vezetett a földrengés és cunami, annak ellenére, hogy maguk a reaktorok közvetlenül nem sérültek meg.”

Az némileg megnyugtató, hogy a zaporizzsjai atomerőmű, csakúgy mint a világ atomerőműveinek nagy többsége úgy van megtervezve, hogy a nukleáris fűtőanyagot tartalmazó reaktorokat nagyon nehéz megrongálni. „Vastag vasbeton köpenyben van elhelyezve a reaktor masszív acéltartálya, mindez úgy van méretezve, hogy ha ne adj isten a reaktorépületre rázuhanna mondjuk egy utasszállító repülőgép, akkor sem képes megsérülni” – magyarázta Gadó János, aki azt azonban elismerte, hogy a reaktorok tervezésekor hasonló balesetekkel számolni szoktak, de például háborús támadással, közvetlen, célzott rakétacsapással már nem, így egy ilyen katonai akció következményei beláthatatlanok lennének.

Olyan baleset, mint ami Csernobilban volt, nem következhet be

– szögezte le az rtl.hu kérdésére Lux Iván független tanácsadó, az Országos Atomenergia Hivatal volt főigazgató-helyettese, hozzátéve, hogy az oroszok erőmű elleni támadását élesen elítélte a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is, és hogy 

a szakmában mindenki meg van döbbenve, hogy mire volt jó ez. 

A zaporizzsjai atomerőmű hat reaktora a csernobilitől gyökeresen eltérő típusú, a paksihoz hasonló, kicsit idősebb, nyomottvizes blokkrendszerről van szó, annak veszélye kicsi, hogy a most zajló háborús eseményekben megsérül valamelyik, nyugtatta a kedélyeket Lux Iván, aki szerint nem valószínű, hogy az oroszok szándékosan tönkre akarnák tenni az ukrán atomerőműveket: 

Abból senki nem tudna jól kijönni. Eltévedt aknák, rakéták, repülőgépek persze minden háborúban vannak, épp ezért egy háborús övezetben nem elhanyagolható annak kockázata, hogy egy atomerőmű radioaktív zónája megsérül. Én nagyon remélem, hogy erre nem kerül sor.

Lux Iván úgy tudja, hogy egy képzési célokat szolgáló segédépület gyulladt ki az orosz offenzíva következtében, közvetlen nukleáris veszély nem áll fenn. „A legsúlyosabb következmény nyilván az lenne, ha egy vagy több reaktortartály sérülne meg és a bennük lévő radioaktív fűtőanyag (dúsított urán) kijutna a szabadba. Ahhoz azonban nagyon komoly pusztító erő lenne szükséges, hogy az erőmű épületeinek belsejében, a vasbeton héjban lévő masszív, vastag falú, acélból készült reaktortartályokban kárt lehessen okozni.”

Lux Iván szerint egy atomerőmű elleni támadásnak valószínűbb kimenetele lehet a különféle segédberendezések sérülése, így például egy gőzgenerátort érő találat is járhat radioaktív kibocsátással, sőt maga az erőmű is leállhat, ami további komplikációkhoz vezethet, mint ahogyan az a fukusimai erőműnél is történt. Az atomerőművek üzemzavarait, különféle biztonsági eseményeit osztályozó hétfokozatú INES skálán a hármasnál magasabb fokozatot nevezik balesetnek, azok járnak radioaktív kibocsátással – egy háborús erőművi incidens nagy valószínűséggel ebbe a tartományba sorolható be.

Mit akarnak az oroszok?

„Ha jól tudom, az oroszok aknavetővel lőttek egy kiszolgáló épület, ami viszonylag távol, egy kilométerre volt az atomerőmű blokkjaitól” – mondta Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő az rtl.hu-nak. 

A távolság ellenére ez egyáltalán nem pozitív dolog, ez veszélyes katonai cselekmény, az ukránok joggal verik miatta a tam-tamot.

„Ha az oroszok elfoglalják az erőművet – ahogy ez időközben meg is történt – az biztonságpolitikai szempontból nem jelent kihívást. Az azonban biztos, hogy egy ilyen lépés a háborús kommunikációban félelemkeltésre tökéletesen alkalmas” – magyarázta a Stratégiai Védelmi Kutatóintéezet vezetője. 

Az kétségtelen, hogy az ukrán atomerőművek a stratégiai szempontból fontos célpontok között szerepelnek az orosz haditervekben. Biztos vagyok benne, hogy nem azért foglalják el ezeket, hogy lerombolják. Ennyire azért nem hülyék. Egy céljuk lehet, hogy az energiaszektort elfoglalva megfojtsák Ukrajnát

– fogalmazott Tálas Péter.

Arra a kérdésre, hogy élhet-e az orosz hadsereg terrorisztikus eszközökkel, látunk-e új típusú, úgymond piszkos nukleáris hadviselést tőlük, Tálas Péter azt válaszolta, szerinte elképzelhetetlen, hogy egy állam követne el ilyen jellegű terrorcselekményt. „Terrorisztikus eszközökkel élhet egy állam, de itt nem erről van szó. Az erőmű elfoglalása nem direkt félelemkeltés céljából történik, az oroszoknak is fontos kellene legyen, hogy olyan katonai eszközöket alkalmazzanak, ami politikai céljaikat nem zavarja” – mondta Tálas Péter.

Ugyanis ha Vlagyimir Putyin elnöknek az a célja, hogy Ukrajna Oroszország része legyen, akkor nem lehet végzetesen megutáltatni a lakossággal Oroszországot, mert annak az lehet a vége, mint az afganisztáni szovjet megszállásnak: tíz évig ott voltak, aztán mégis ki kellett vonulniuk. „Ha a (nukleáris) terrorral fenyegetett ukrán lakosságot és hadsereget belekényszerítik egy végeláthatatlannak látszó gerillaháborúba, a megszállás gazdasági és emberéletekben mérhető költségei nagyon hamar elszabadulhatnak, ezt pedig Putyin sem akarhatja” – fogalmazott a szakértő.

Nyitókép: Orosz katona a bezárt csernobili atomerőműnél, 2022. február végén – Fotó: Russian Defence Ministry / TASS via Getty Images