„Szakmaiatlan, embertelen és kegyetlen” – karácsonykor lépett a magyar gyermekvédelmi rendszer, nehogy a négyéves kisfiú olyanokkal legyen, akik szeretik

Balogéknak három vér szerinti felnőtt gyereke van: két fiú és egy lány. Amikor a nagyfiuk saját életet kezdtek, a család úgy döntött, belevág a nevelőszülőségbe. Hátrányos helyzetű gyerekeken akartak így segíteni.

A dolog működött. Gyerekek jöttek-mentek. Az elmúlt hat évben hét  gyerek nevelkedett náluk. Aztán 2018-ban hozzájuk került az újszülött Edvárd, majd egy évvel később 2019-ben hét hetes korában Milán.

Milánt anyja otthon szülte meg, ő volt a nő 11. gyereke. Gondozatlan terhesség és koraszülés után kórházba kerültek. Amikor az asszonyt hazaengedték, elment, a gyereket pedig a kórházban hagyta, de hivatalosan nem mondott le róla, ezért a csecsemőt nem lehetett azonnal örökbe adni. Az alulfejlett kisfiú nevelőszülőkhöz került.

Eléggé kis beteg volt, féltünk, hogy nem is marad meg. Nagyon rossz állapotban került ide

– emlékezett vissza Balog János.

Ha a biológiai szülő egy meghatározott ideig nem jelentkezik a gyerekért, a gyermek örökbe adhatóvá válik. Ez történt a kis Milánnal is. Akkor már évek óta a családnál nevelkedtek Edvárddal. Balogékat mamának és papának szólították, egymást testvérnek.

A házaspár jelentkezett, hogy örökbe fogadnák Milánt, de ebben sem a gyámügy, sem a nevelőszülői tanácsadójuk nem támogatta őket. Ami egy furcsa magyar sajátosság, és ellentétes a nemzetközi gyakorlattal.

Magyarországon olyan hosszú a sor az örökbefogadásért, hogy ott lebeg a gyanú a rendszer felett, mi van, ha valaki csak azért jelentkezik nevelőszülőnek, hogy így beelőzze az örökbefogadásra várókat.

Két napot kaptak, hogy másnak adják Milánt

Milán esetében látványosan nem arról volt szó, hogy csak azért jelentkeztek Balogék nevelőszülőnek, hogy könnyebben örökbe fogdhassák a kisfiút. Ennek ellenére december 12-én határozatot kapott a család, melyben tudatták velük, hogy a gyereket 48 órán belül át kell szállítani egy másik nevelőszülőhöz.

Kiszakítják abból a környezetből, ahol szerették, ő is szeretett lenni, és biztonságban volt, elviszik vadidegen emberekhez, és onnan majd újabb vadidegen emberekhez fog örökbe kerülni, tehát ennek semmiféle szakmai indokoltságát nem lehet adni. Ezt rendszerbántalmazásnak hívjuk mind közönségesen 

– magyarázza Herczog Mária szociológus.

Normális esetben akkor lehet, illetve kell egy gyereket kiemelni a nevelőszülői családból, ha bántalmazzák, illetve elhanyagolják. 

Itt még az indoklásban is az szerepel, hogy szerető közegben nevelkedett a kisfiú. 

Az áthelyezés oka, hogy túlságosan szerették egymást a nevelőszüleivel, és az erős kötődés akadályozhatja a későbbi örökbeadást.

„Nem értjük ezt az egészet, hogy mi lett ebből, meg miért lett ez így, és akárhogy keressük a választ, nem kapunk rá. Nem jövünk rá egyszerűen, hogy valamit elrontottunk? Csak ezért, mert annyira szeretjük? 

A gyerek kötődik hozzánk, ez lenne a baj? Hogy nagyon szeretünk egy gyereket? 

 – sorolja kérdéseit Balog János.

„Papa, veled akarok menni!”

Szenteste előtt tíz nappal Balogék összepakoltak és átvitték a négyéves kisfiút az új nevelőszüleihez. 

Balog Jánosné Rózsika azt mondta, miután elmondták a kisfiú napirendjét a tanácsadónak, el kellett búcsúzniuk Milántól.

Mondom, Milánka akkor jó fiú legyél, vigyázzál magadra, mert megyünk. Ő is akar jönni. Sírva az apjához szaladt. És úgy kapták ki a kezéből ketten.

A búcsú pillanatáról hangfelvétel is készült. Milán kétségbeesetten sírt nevelőszülei után, és azt hajtogatta, hogy Papa, veled akarok menni.

A család 27 éves nagylánya, Rozi könyvelő. A főnöke Budapesten megtudta, mi történt, és mintha mindig is ezt csinálta volna, gyűjtött maga köré egy csapatot, jogászt, gyermekvédelmi szakembert, pszichológust és a saját családját is háttérbe szorítva felvette a kesztyűt a rendszerrel szemben.

Kincs Beáta adatokat gyűjtött, petíciót indított, keresetet nyújtott be, felvette a kapcsolatot a gyámüggyel és a nevelőszülői hálózattal, szakvéleményeket kért be a kisfiú óvodájából, illetve független gyermekpszichológustól, mindezt az ünnepek alatt, úgy, hogy négy gyermek édesanyja.

A gyerekeket is úgy neveljük, hogy érzékenynek kell lenni az olyan problémákra, amik nem szorosan minket érintenek, hanem a környezetünket, és az olyan problémákra, amik a nálunk kiszolgáltatottabb vagy rosszabb helyzetben lévő embereket sújtják, és itt ez most abszolút egy ilyen

– magyarázta Beáta.

Az online petíciót 1500-an írták alá, de helyben Balmazújvároson is több mint 300-an támogatják Balogékat aláírásukkal. 

Itt tart most az ügy. Gyűlnek az aláírások, elbíráslásra várnak a beadványok. Ami nem változtat azon, hogy egy négyéves kisfiúnak idegen helyen kellett töltenie a karácsonyt, és a családjának hitt emberektől távol kellett ünnepelni a születésnapját, amit annyira várt, mert a kis Milán épp szilveszter napján született.

Kovácsné Kelemen Anikó pszichológus szerint lehetetlen elvárni az új nevelőszülőktől, hogy ők készítsék fel majd ezt a kisfiút az örökbeadásra.

Ő most olyan emberek közé került, akik számára vadidegenek, akik felé nincs bizalma, sőt akikre valószínűleg haragszik, hogy ezt tették vele. Hát hogy várhatjuk, hogy ők legyenek azok, akikben Milán megbízik és majd megkönnyítik az ő útját a majdani örökbefogadó családjához? Ez abszolút szakmaiatlan, embertelen és kegyetlen.

A pszichológus, aki szintén a civilekből összeállt csapat tagja, állítja, hogy a most elszenvedett súlyos trauma úgy gyógyítható, ha Milán minél hamarabb visszakerül Balogékhoz.

És ebben reménykedik mindenki, aki tud, vagy hallott a négyéves kisfiú esetéről. A környékbeliek, a segítők és persze a család is.

Balog János korábban sohasem imádkozott. Mióta ez történt velük, azóta sokszor fohászkodott azért, hogy a kisfiú visszakerülhesen hozzájuk.