Két és fél bar robbant bele az arcomba – Márknak újra meg kellett tanulnia beszélni és járni a baleset után

Izabella a robbanás másnapján egyedül ment be a kórházba szülni, a kisfia apukája közben egy másik kórházban feküdt élet és halál között. Az édesanya a császármetszés után egy nappal saját felelősségre hagyta el a kórházat és sietett Márkot meglátogatni. Aki végül csak hetek múlva tért magához. Egy hónapot töltött az intenzív osztályon, aztán még kettőt kórházban, rehabilitáción. A kisagya sérült, sokáig tartott megtanulni újra beszélni és járni. A testét mai napig apró, fekete pöttyök borítják, ezek vasszilánkok, amik a robbanáskor Márk bőrébe fúródtak. 15 kilónál többet nem emelhet, nehogy a másik szemére is megvakuljon. És állandó fejfájással küzd, rengeteg gyógyszert szed, nyugtatókat is, de a fájdalomcsillapítók már nem segítenek. 

Márk azt mondta, hogy nehéz felfogni és elfogadnia, hogy sosem lesz olyan, mint régen volt.

A régi énemet már teljesen elvesztettem

– mondja.

Feleségének előző kapcsolatából van egy kislánya, Vivien, akit Márk egy éves kora óta nevel, saját lányaként szereti. Szeretné saját nevére venni. Ők négyen és Izabella nagybátyja laknak együtt egy kétszobás házban. Izabella nagybátyja az egyik szobában Viviennel, a másikban az 5 hónapos babával pedig hárman alszanak. A baleset óta, vagyis 5 hónapja táppénzből élnek és a két gyerek utáni családi pótlékból.

Bár a robbanás a munkahelyén történt, Márk semmiféle kártérítést nem kapott. Mivel egy alvállalkozónak dolgozott, kérdés, hogy az ő felelősség biztosítása mit fedez. A debreceni gyárhoz, ahol a robbanás történt és dolgozott, Márknak hivatalosan semmi köze – tőlük sem kapott semmilyen támogatást.

Ha szeretné támogatni a családot, ide utalva megteheti:

HU40107000247442464551100005
Montlika Izabella