Ilyen a nagymama-féle spórolós konyha, amire most nagyobb szükségünk lehet, mint valaha

Havas Dóra gasztroblogger úgy látja, a legtöbb családban nagyon régi beidegződések alapján főzünk. Jó, hogy a nagymamáktól megörökölt konyhát hozzuk magunkkal, mert ők tudtak spórolni, viszont sok esetben a spórolós konyha nem egy egészséges konyha. „Ezt most tudni kéne valahogy megtalálni” – mondta.

A kétgyerekes anyuka szerint teljes nézőpontváltás kellene a konyhában ahhoz, hogy túléljük ezt az időszakot. 

Ő is úgy dolgozza ki a receptjeit, hogy ne dobjon ki maradékot. Ha kell, a kenyér héját süti meg, és a maradék sajtból szór rá, amit kenyérchipsként kínál a gyerekeinek. A lényeg tehát az újragondolás.

„Régebben azt mondtuk, hogy a hús a drága. Hát, egyáltalán nem úgy látom, hogy csak a hús a drága, a zöldség is nagyon drága, a vaj elképesztően drága, szerintem ki lehet jelenteni, hogy minden drága, és ezért is gondolom, hogy okosnak kell lenni” – tette hozzá, szorgalmazva, hogy legyenek otthon zöldségek, gyümölcsök.

A Fókusznak Tátrai Zsuzsanna, az ország egyik legjobban ismert néprajzkutatója is mesélt a tradicionális magyar főzési szokásokról, sőt, stábunkat be is engedte saját konyhájába, hogy megmutassa, hogyan készül a vasárnapi ebédre.

Ha valakinek, neki aztán olyan receptgyűjteménye van, ami a harmincas évektől a második világháborún át minden korszakot felölel, szegényes és drága magyar konyhát is. De legtöbbször fejből főz. Igazi nagymama stílusban sürög-forog az edények között, két unokája is besegít, mert összesen nyolc embert várt ebédelni. Már ő sem főz háromféle főételt, de a hagyományból nem enged, például a húslevesből, még ha nem is a drága marhahús adja az alapját, hanem csirkeaprólék.

Tátrai Zsuzanna szerint a magyarok a történelem során bármiből képesek voltak kiadós ebédet főzni, nem az alapanyag, számított, hanem hogy jó sok legyen. 

Leves minden asztalon volt, azért is, hogy kibélelje a gyomrot, és persze fontos folyadékforrás is. 

„Általában a háromszori étkezés biztosan megvolt. (…) Böjtös napok is voltak, a húsevésre a vasárnap mindenképpen nagyon fontos volt. A mai modern egészséges táplálkozásnak is megfelelt a hagyományos szinte kényszerből, mert nagyon sok zöldséget fogyasztottak, különösen a böjti időszakban” – mesélte.

A néprajzkutató szerint egyszerűen, de nagyon változatosan étkeztek. A kenyeret pedig nagyon megbecsülték. 

A kenyér volt a legfontosabb eledel, a magyar emberek számára a kenyérhiány a legszörnyűbb hiányt jelenti. Elképesztő módon megbecsülték, ha egy darab leesett, felvették 

– mondta.

Havas Dóra szerint a folyamat elején kellene elcsípni a pazarlást. Előre kell tervezni, és mindig annyit venni, amennyi tényleg elfogy. „Tényleg csak azt vegyünk meg, amire szükségünk van. Figyeljünk oda, hogy mekkora adagot főzünk, mert szerintem mindenki úgy van vele, hogy már a harmadik nap a kedvencünket sem szeretjük megmelegítve megenni.

Most jön egy nehéz időszak, és azt az egyensúlyt kéne valahogy megtalálni, hogy egészséges maradjon az étrendünk, viszont az őrült pazarlásból – mert azért valljuk be, nagyon pazarló életet élünk –, vegyünk vissza

– tanácsolta.

Hozzátette, minden finomságot azért ne vonjunk meg magunktól, még a legtakarékosabb étkezésnél is csempésszünk be valami olyat, amit csak úgy megkívánunk. „Nagyon jó lenne, ha a táplálkozás megmaradna örömforrásnak, attól függetlenül, hogy egy kicsit megszorítjuk az anyagiak miatt, meg az egészség miatt” – összegzett a Fókusznak gasztroblogger.