Ha már Horvátország unalmas és zsúfolt, a tökéletes úti cél Szlovénia lesz
2024. augusztus 16. 16:32
Egyre többen fedezik fel maguknak a magyarok közül is Szlovéniát. Bár Horvátországnál lényegesen rövidebb, alig ötven kilométeres adriai partszakasszal rendelkezik, a főszezonban az olaszok és az osztrákok mellett a magyarok foglalják a legtöbb szobát az ország legnagyobb szállodaláncában. Miközben sok országban a turizmus korlátozására készülnek, Szlovéniában szívesen látják a vendégeket.
Akik nem akarnak repülőre ülni, valamint nem kívánnak órákat vesztegelni reptereken, és már a horvát tengerpartot is jobban ismerik, mint a tenyerüket, azoknak lehet szuper úti cél Szlovénia.
Voltaképp egész Szlovénia alkalmas a nyaralásra. Az ország olyan, mint egy kis ékszerdoboz, egy mini Svájc, ahogy szokták manapság nevezni.
Mindössze nagyjából kétmillió ember él egy akkora területen, ami kisebb, mint Magyarország negyede.
Van náluk minden. Síkság és hegyek kitűnő kirándulóhelyekkel, legelésző tehenekkel, helyes kis farmokkal, és olaszos hangulatú, mediterrán tengerparttal is büszkélkedhetnek. Ráadásul ha autóval megyünk, az egész odavezető út már szemet gyönyörködtető. Minden ház és udvar rendezett, csodálatosan zöld a természet, és a sok szépség láttán az a kellemetlen érzésünk támad, hogy a mi portánk, a mi országunk bizony, nem így néz ki. Nem ennyire gondozott, takaros. Szlovénia ad magára. Csinos kis ország, és az emberek is kedvesek, a magyarokkal is.
Vannak helyek a világban, ahol a nagy turistaforgalom miatt már nem ölelik a keblükre az idegen országokból érkező vendégeket. Szlovénia még nem tart itt, és talán sosem fog. A régi magyar vendégszeretetet idézi, ahogy a turistákkal bánnak. Derűsek, mosolyognak a 40 fokos, párás melegben is. És szinte mindenki tud angolul, sőt, sokan olaszul is beszélnek, történelmi hagyományaik miatt.
Ez volt a második utam Szlovéniába. 10 éve, télvíz idején Mariborba mentem, ami egyébként nyáron is kedvelt úti cél. Most viszont a szlovén Riviérára kaptam meghívást, és bár a partszakasz mindössze 46 kilométeres, van itt minden, amire rá lehet csodálkozni és meg lehet szeretni.
Piran, a legolaszabb szlovén város
Pirant, a kis Velencét első látásra megszereti az ember. 500 éven keresztül a Velencei Köztársaság része volt, egészen 1797-ig, így az épületekre a barokk, reneszánsz stílus a jellemző. Ezután az Osztrák-Magyar Monarchia része lett, és ekkor élesztették fel az egykori sómedencéket. Piran 40 ezer tonna sót termel évente.
A város lakosságának úgy 8 százaléka olasz nemzetiségű. Korábban, még a második világháború idején ez az arány 40 százalék volt. A gyerekeket a mai napig kötelezően tanítják olaszul az iskolában, így turistaként az angol mellett olaszul is megszólalhatunk, mert a legtöbben azt is értik. A város központja a Tartini tér, minden utca innen indul és ide tér vissza. Giuseppe Tartiniről, a Piranban született híres hegedűművészről (1692-1770) kapta a nevét.
Szlovénia 1991-ben, Horvátországgal együtt szakadt le Jugoszláviáról, és szuverén állam lett, a harcok szinte teljesen elkerülték, egy párnapos villongástól eltekintve. Úgy tűnik, önállóságát képes volt arra használni, hogy felépítse magát, fejlődjön és gyarapodjon.
Akiket a városi látnivalók kevésbé hoznak lázba, és csak strandolni szeretnének, azoknak meg kell barátkozniuk a betonnal és a sziklákkal, mert itt homokos part elvétve akad. Ha Piranban van a szállásunk, csak akkor kényelmes a helyi partot választani. Ha nem, akkor a Portoroži-öböl irányában érdemes szállást foglalni.
Portorož, ahol nem csak strandolhatunk
A legjobb strandot Piran déli üdülőövezetében, Portorožban találjuk. A Portoroži-öböl alapvetően kavicsos, de a városi strand előtti rész homokos.
Portorož városa több évszázada ismert gyógyfürdőiről.
A városban több olyan hotel működik, ami a szocializmus hagyatékaként maradt meg, később pedig a mai igényeknek megfelelően újították fel. Olyan szállodakomplexumok épültek a tenger mentén, amik illeszkednek a kisváros hangulatához. A hotelek tövében, az utcafronton kávéházak, mediterrán hangulatú éttermek sorakoznak. Engem kicsit emlékeztetett a látvány Opatijára, csak Portorožban intimebb a tér.
A szlovén tengerpart legnagyobb szállodalánca a LifeClass Hotels. A hat közvetlen tengerfronti épületkomplexummal rendelkező cégcsoport vezetője azt mondja, hogy
a főszezonban az olasz és osztrák vendégek mellett a magyarok foglalják itt a legtöbb szobát.
Vagyis a magyarok egyre inkább kezdik felfedezni maguknak az országot, ezen belül pedig a tengerpartot. Portorož strandjai szépek, elegánsak, és nyugodtan lehet élvezni a napsütést, mert nem zsúfoltak a partok. De, aki szeretne egy kicsit túrázgatni, nézelődni, annak van látnivaló is bőven.
Érdemes ellátogatni a 750 hektáron elterülő Sečovlje Salina Természeti Parkba. A város közelében fekszik a Földközi-tenger térségének egyik utolsó és legnagyobb sólepárlója. Az innen kinyert tengeri só a Himalája-só minőségéhez hasonlít, köszönhetően az elmúlt hétszáz évben kifejlesztett lepárlási technikának. Izgalmas látvány, ahogy a helyi sótermelők fapapucsban és hosszú fagereblyék segítségével takarítják be a fűszert. Kicsit a vietnámi rizsföldekre emlékeztet a látvány.
A betakarítás augusztusban és szeptemberben történik. Ezt megelőzően a tengervizet nagy párologtató medencékbe gyűjtik, ahol a sóréteg legfelső szintje vöröses-rózsaszínes árnyalatot vesz fel egy speciális algafajta miatt. Átlagosan 2500 tonna sót takarítanak be évente, az eddigi csúcs hatezer tonna volt – meséli a természeti park idegenvezetője.
Nap érlelte mediterrán gasztroélmény
Aki viszont gasztroélményekre vágyik inkább, annak ebben a környezetben nem a fine dining világát javasolnám, hanem a legegyszerűbb ételek kóstolóját, mondjuk a családi vállalkozásként működő Gramona Olíva Farmon. Egy bájos hölgy, Nina Froggatt az egyik tulajdonos, aki egy kis vendégházban fogadja az odalátogatókat. Megtanítja, hogyan kell olívaolajat kóstolni szakszerűen. Majd sötét és zöld színű olajbogyót, abból készült pástétomot, helyben sütött kenyeret és koktélparadicsomot tesz az asztalra, no meg a „kötelező” mozzarellagömböket. Ez így, önmagában talán nem is tűnik különleges menünek, de az ízek a legfinomabb fine dining étel zamatán is túltesznek. A mediterrán levegő, a napsütés és az ottani termőföld olyan mézédes koktélparadicsommal és ízletes olívabogyóval ajándékozza meg a vendégeket, hogy a vegán étrend sem tűnne kihívásnak. Ehhez még egy könnyed fehérbort is kínál a házigazda, amivel az ízek még markánsabbá válnak. Egyszerű értend, de mindannyian azt érezzük, életünk végéig tudnánk paradicsomon és olívabogyón élni, fehérborral leöblítve.
A gasztroélmények után Nina egy csodálatos kertbe, vagyis inkább olajfaligetbe vezet minket. Épp amikor kilépünk a burjánzó növényekkel, olajfákkal teli édenbe, akkor sétál arra egy őzike, ami persze azonnal megijed a csapattól, és eliszkol a közeli erdőbe.
Nem kell messzi, egzotikus tájakra kirándulni ahhoz, hogy az elme kitisztuljon, és megtalálja a nyugalmát. A kertben kivi-, mandarin- és citromfák, fűszerek sokasága a rozmaringtól kezdve a currybokron át, és persze olajfák mindenütt. A ligetből, a domboldalról rálátás nyílik a sólepárlóra, ami lenyűgöző látvány, majd a túra végén, a kert ösvényén sétálva érkezünk meg a hűs lugasba, ahol ismét lepihenhetünk. Itt ér véget a gasztrotúránk, ami természetes egyszerűségével varázsolt el minket.
A szlovén tengerpart bájos és nagyon otthonos. A helyiek mosollyal az arcukon kívántak jó utat, amikor elindultunk vissza, Budapestre. És még akkor is mosolyogtak és integettek, amikor a visszapillantó tükörben láttuk őket. Elszoktunk már az ilyen kedvességtől, ők pedig még nem szoktak le róla.
Nyitókép: LifeClass Hotels