Egyre több idős ember válik okostelefon-függővé

Egyre több ember válik okostelefon-függővé, szinte észrevétlenül, hiszen az számít természetesnek, hogy mindenkinek van, mindenki használja, mindenki elérhető és jelen van a virtuális térben. Kutatások szerint a problémás mobilhasználat, a függőség már az összes életkori csoportban megjelenik, így az idősekre is jellemző; miközben a köztudatban még mindig az él, hogy a Z generáció, vagyis a fiatalok nyomkodják legtöbbet a telefonjukat.

Catherine Price a 2018-ban megjelent, Digitális detox. Győzd le a mobilfüggőséget című könyvében szemléletesen leírja, miért is olyan veszélyes az okostelefon-függőség:

• A telefon rendszeresen használata, a közösségi média görgetése vagy az értesítések folyamatos figyelése megemeli a dopaminszintet, ami egyfajta „boldogsághormon”. Így jutalomként élünk meg minden pittyegést, szeretnénk minél többször átélni az élményt, egy idő után pedig már az is pozitív érzéssel tölthet el, ha csak eszünkbe jut, hogy használni fogjuk a telefont.
• Természetes emberi tulajdonság, hogy szeretjük, ha mások reagálnak a tetteinkre. A telefon is így működik, folyamatos megerősítéseket ad lájkok, kommentek és másfajta reakciók formájában.
• A személyre szabottság a különlegesség élményét is megadja számunkra.
• Félünk a saját gondolatinkkal, érzelmeinkkel való szembesüléstől, főleg akkor, ha nehezebb időszakot élünk át. A telefonnal elnyomhatjuk a negatív érzelmeinket, elterelhetjük a figyelmet a problémáinkról, ami rövid időre megnyugvást ad, de nem fogja jobbá tenni az életünket, megszüntetni a szorongásunkat.  
• A túl sok okostelefon-használat mentálisan fárasztó, kimerítő. Rontja a figyelmi teljesítményt és a memóriát, nem tudunk elmélyülni, egyszerre rengeteg dologra próbálunk koncentrálni, ez pedig nem fenntartható. Minél többet olvasunk online, annál inkább felületességre tanítjuk az agyunkat.
• Pár perc alatt is rengeteg különböző érzelmet élünk át a telefon használata közben (pl. kapunk egy aggasztó emailt, szorongunk valamilyen eseményen, nevetünk egy videón). Olyan emberek problémáival foglalkozunk, akikhez semmi közünk; olyasmin stresszelünk, amire nincs befolyásunk és ami valójában nem is érint minket.

Nemcsak az a probléma tehát a telefonfüggőséggel, hogy elszigetelhet minket vagy elveszi az időt a fontosabb dolgoktól, hanem egy hamis biztonságérzetet adhat, azt a hiedelmet, hogy kezünkben tartjuk az életünket, miközben valójában nem éljük meg a valódi érzelmeinket és nem is kapcsolódunk ki igazán.

Más az idős emberek okostelefon-függése, mint a fiataloké?

Egyre több idős válik telefonfüggővé, de egyelőre csak kevés vizsgálat foglalkozik kifejezetten ezzel a korosztállyal. Sokan élnek elszigetelten, kevés a kapcsolatuk, magányosak, ritkán kommunikálnak másokkal. Nem meglepő, hogy ez az élethelyzet kedvez a függőségek kialakulásának, főleg abban az esetben, ha valaki más, adaptív eszközökkel nem képes az érzelmi űrt kitölteni.

Önmagában az, ha valaki a távol élő szeretteivel való kommunikációra, vásárlásra, egészségügyi problémákról való tájékozódásra, esetenként játékra használja az okostelefont, még hasznos is lehet. Ugyanakkor a könnyű kezelhetőség és az elérhetőség miatt észrevétlenül alakul ki az addikció is. Egy vizsgálat szerint minél magányosabb és elszigeteltebb valaki, annál inkább fenyegeti őt a telefontól való függés; illetve az idősekre a kognitív hanyatlás miatt jellemző lehet az önkontroll alacsonyabb foka, ami növelheti a probléma súlyosságát.

Az idősebbek nem azért használják sokat az okostelefont, mert félnek attól, hogy kimaradnak valamiből. Máshogy állnak hozzá a közösségi médiához, mint a fiatalok, a kamaszok: inkább a kisebb, bensőségesebb csoportokat kedvelik és nincs sok ismerősük.

Egy kínai időseket vizsgáló kutatásból az derült ki, hogy valóban nagy probléma a telefonfüggőség. Azok, akik sokat használják a telefonjukat, kevésbé vannak tudatában az érzelmeiknek vagy akár annak, hogy potenciálisan kiktől kaphatnának társas támogatást. Nagyobb eséllyel fordulnak el a külvilágtól és lesznek depressziósak. Más tudósok is arra jutottak, hogy a mobilfüggőség izolálhat, mentális és fizikai problémákhoz vezethet.

Sokszor nehéz megmondani, hogy mi volt előbb: a magányosság és a depresszió vagy a függőség. Melyik vezet el a másikhoz? Valószínűleg itt is, mint sok más esetben egy oda-vissza hatásról van szó. Vannak emberek, akik nehezen kezelik az érzelmeiket, akik élethelyzetükből következően (vagy akár azért, mert nem bántak jól a szeretteikkel) magukra maradtak és ezért a legkézenfekvőbb eszközökhöz, például az internethez nyúlnak, mert azt gondolják, hogy ez segíteni fog megoldani a problémájukat. Végül emiatt még rosszabb mentális állapotba kerülhetnek, ha nem elég körültekintőek és tudatosak.

Mit lehet tenni a mobiltelefon-függőség ellen?

Szerencsére van megoldás, és egyre többen vágynak is arra, hogy hosszabb-rövidebb időre megszabaduljanak a telefonjuktól, az állandó jelenléttől és az ezzel járó nyomástól. Az idősek hajlamosak azt gondolni magukról, hogy már nem képesek változni, de ez szerencsére nincs így, és mindenképpen érdemes egy kis energiát fektetni abba, hogy jobb életminőséggel élhessenek tovább.

A már említett Digitális detox című könyv például lépésekre lebontva segíti a leszokást, a függőség csökkentését. Teljesen leszokni a telefonról vagy az internetről nem szükséges és nem is igazán lehet ma, amikor egyre több mindenre használjuk az okostelefont. Reális célokat viszont ki lehet tűzni a használattal kapcsolatban. Először is meg kell figyelnünk, mekkora a probléma: milyen helyzetekben vagyunk hajlamosak elővenni a telefont, milyen érzelmi állapotba kerülünk tőle és hogyan vonja el a figyelmünket más dolgoktól, emberektől.

A gyakorlatban olyan kisebb trükköket alkalmazhatunk, mint az értesítések kikapcsolása, bizonyos alkalmazások törlése, a telefon másik szobában hagyása, telefonmentes övezetek kijelölése a lakásban. Jó, ha kéznél vannak olyan tárgyak (pl. könyv, újság, rejtvény) amikkel a telefonozás helyett tölthetjük majd a felszabaduló időt. Be lehet szerezni egy ébresztőórát, egy vonalas telefont vagy más eszközöket, amikhez visszatérve könnyebb lesz csökkenteni az okostelefon-függést és új életet kezdeni.

Fontos figyelembe venni, hogy minden változás nehéz és nem igaz, hogy „csak akarni kell” vagy „fejben dől el”. Lehet, hogy szakember segítségére is szüksége lesz, ha olyan erős a függőség. Felszínre kerülhetnek a mobilozással eddig elnyomott érzések, szembe kell nézni az esetleges nehéz élethelyzetekkel és azzal, hogy valószínűleg sok területen kell változtatni. Ez nem fog egyik hétről a másikra menni, de hosszú távon mindenképpen érdemes megszabadulni a telefonfüggéstől és megtalálni azokat a tevékenységeket, amik tényleg feltöltenek, teljessé teszik az életet.

Nyitókép (illusztráció): Pexels