Elképzelhetetlen borzalmak a képernyőn – miért szeretünk horrort és thrillert nézni, és mit árul el ez rólunk?

A legijesztőbb és legnyomasztóbb filmélményeim között olyan filmek vannak, mint a Hetedik, a Rémálom az Elm utcában vagy A bárányok hallgatnak. Egyes jelenetek napokkal később is kísértenek, mégis időről időre erős késztetést érzek arra, hogy újranézzem őket. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, ezért is kezdett foglalkoztatni a kérdés, hogy miért is szeretünk ijesztő filmeket nézni.

A kényelmetlennek tartott érzelmekkel az emberek általában nem akarnak szembesülni, ezért igyekeznek elkerülni azokat. Így viszonyulnak a félelemhez is. Ennek ellenére sokan szeretik az ijesztő történeteket, és szívesen néznek thrillert vagy horrort.

A filmek valós félelmeinket hozhatják felszínre

A félelmet keltő filmek valós szükségleteinkre építenek. Mivel a horror (és gyakran a thriller is) elég messze áll a valóságtól, távolságot tudunk tartani tőle, és miközben nézzük, nem félünk attól, hogy velünk is valami hasonló fog történni. Ha pedig a történet kicsit is emlékeztet a saját életünkre, akkor azért követjük szívesen, mert úgy érezzük, hogy így kontroll alatt tudjuk tartani az eseményeket.

Többek között azért nézzük ezeket a filmeket, mert szeretjük az újdonságot, és vonzódunk az izgalmas, adrenalinlöketet adó dolgokhoz; főleg akkor, ha tudjuk, hogy nem sodorjuk veszélybe magunkat. Átéljük a félelmet, a szorongást vagy az undort, de az érzelmek intenzitása nem olyan erős, mintha a valóságban történne velünk valami szörnyűség. Ha happy enddel végződik a film, akkor az izgalom mellett egyfajta megkönnyebbülést is átélünk, aminek a pozitív hatása eltart egy ideig, és befolyásolhatja a hangulatunkat.

Kicsit bizarrnak tűnik belegondolni, hogy szeretjük nézni mások szenvedését és küzdelmeit. Valójában ez nem az empátia hiányáról vagy a kárörömről szól: 

általában inkább drukkolunk a szimpatikus szereplőknek, hogy túléljék a szörnyűségeket.

Egy pszichológus, Susan David ír arról Érzelmi rugalmasság című könyvében, hogy ahogy általánosságban a történetek és mítoszok fontos szerepet játszanak az emberiség számára az élettapasztalatok továbbadásában, úgy az ijesztő filmek is. 

Az egyik legfontosabb lecke, amit ezekből tanulhatunk, hogy nem szabad elkerülni azt, amitől félünk.

Bár tisztában vagyunk ezzel, gyakran mégis inkább elnyomjuk a negatív érzelmeinket, és próbáljuk elfelejteni a velünk történt rossz dolgokat. Susan David a Babaddok című horrorfilmet hozza fel példaként: ebben egy egyedülálló anyát kínoz a kisfia mesekönyvéből életre kelt árnyékszörny, amiről a végén derül ki, hogy az anyasággal kapcsolatos érzéseinek a megtestesülése. A nő úgy kerekedik felül a félelmén, hogy szembenéz a szörnnyel, megengedi neki, hogy az alagsorban éljen. Megszelídíti és elfogadja őt, ezáltal már képesek együtt élni.

Általánosságban is érdekel minket az emberi lélek „sötét oldala”, akkor is, ha a sajátunkat már jól ismerjük, és el is fogadtuk. Életünk során (jó esetben) nem találkozunk olyan emberekkel, mint például Hannibal Lecter, de ha horrort vagy thrillert nézünk, biztonságos körülmények között tanulmányozhatjuk az ilyen emberek viselkedését, anélkül, hogy testileg vagy lelkileg sérülnénk.

Ahhoz, hogy tényleg élvezni tudjuk ezeket a filmeket, szükség van bizonyos körülmények meglétére. Éreznünk kell, hogy fizikailag biztonságban vagyunk, és bíznunk kell abban, hogy kontrollálni tudjuk a helyzetet. Kívül kell maradnunk a történeten, és tudatában lennünk annak, hogy a képernyőn színészek vannak, akik csak eljátsszák a szerepet. Érdekes, hogy kutatások szerint az egyes országok gazdasági helyzete és a horrorfilmek fogyasztása összefügg: ahol magasabb az egy főre jutó GDP, ott több horrort néznek az emberek. Ennek valószínűleg az is az oka, hogy a szegényebb országokban nincs meg az a biztonságérzet, amire az ilyen filmekhez szükség lenne.

Különbözünk abban, hogy mennyire szeretjük a thrillert és a horrort

Nem mindenki szeret ijesztő filmeket nézni. Vannak, akik soha nem néznek horrort vagy thrillert, mert úgy érzik, hogy nem tudnák elviselni az ezzel járó rettegést. Mások akkor sem mondanak le az élményről, ha rémálmokkal küzdenek utána. Mitől függhet, hogy kik azok, akik másoknál jobban szeretnek borzongani?

A témában egyelőre kevés vizsgálatot végeztek, annak ellenére, hogy ezek a filmek elég jelentős szerepet töltenek be az emberek szabadidejében, és fontos részei a közbeszédnek is. A szakirodalom szerint akinek alacsonyabb empatikus készségei vannak, az kevésbé fél a horrortól, és jobban élvezi azt, mint aki érzékenyebb.

Azok az emberek, akikre jellemző az élménykereső hozzáállás (vagyis szeretik az új, izgalmas, esetenként veszélyes dolgokat, és nem félnek kilépni a komfortzónájukból), általában több ijesztő filmet néznek, mint azok, akik kevésbé élménykeresők. Az extravertáltak is szeretik az ilyen történeteket, és szívesen nézik másokkal, vagy osztják meg ismerőseikkel az élményt.

Nem meglepő, és valószínűleg elsősorban szocializációs okai vannak annak, hogy a férfiak több horrort és thrillert néznek, illetve ijesztőbbeket, mint a nők. Ők kevésbé is félnek filmnézés közben, és más kellemetlen érzéseket (például undort) sem élnek át olyan mértékben. Érdekes, hogy a két nem motivációja is különböző: a férfiak azt élvezik, ha látnak valami rombolót, a nők pedig az igazságos lezárásnak örülnek inkább. A nemek közti eltérések oka az lehet, hogy a fiúkat arra nevelik, hogy nem mutathatják ki a félelmüket, hiszen az nem „férfias”, míg a nők kifejezhetik az érzékenységüket.

Összességében elmondható, hogy az ijesztő filmeknek (ahogy általánosságban a filmeknek vagy bármilyen művészeti alkotásnak) nagy szerepük lehet az önismeretünkben. Érdekes átgondolni, mi az, ami megfog minket a kedvenc filmjeinkben, vagy éppen mi az, ami a leginkább szorongást okoz, mert ezen keresztül is közelebb kerülhetünk magunkhoz. Mindezt ráadásul úgy tehetjük meg, hogy nem vagyunk valós veszélyben, és még ki is kapcsolódunk.

A szerző pszichológus.

Nyitókép: jelenet a Bárányok hallgatnak című 1991-es filmből egy 2008-as díjátadón – Fotó: Frederick M. Brown/Getty Images