Miért baj, hogy egyre többen kutyával pótolják az emberi kapcsolatokat?

Számtalan kutatás bizonyítja a kutyatartás mentális és fizikai jóllétre gyakorolt pozitív hatását, terápiás fontosságuk megkérdőjelezhetetlen gyermek- és felnőttkorban egyaránt. De vajon jó irány-e, ha egyre inkább helyettesítik az emberi kapcsolatokat, és nem tartanak-e torz tükröt elénk azzal, hogy feltétel nélkül szeretnek?

Kutyásként van hova tartozni

A kutyák szerepe az utóbbi évtizedekben gyökeresen megváltozott: haszonállatból munkatárssá, majd baráttá, sőt családtaggá léptek elő. Azonban nemcsak az ő státuszuk alakult át, mellettük a gazdák is sokat változnak, például abban, hogy a modern kutyatartás nyitottságot hoz az ember életébe – mondja Dr. Sátori Ágnes állatorvos-viselkedésterapeuta.

„A kutyák úgynevezett szociális facilitátorként mennyiségi és minőségi javulást is hoznak a társas kapcsolatainkban. Nagyon könnyen kialakul bennünk például a csoporthoz tartozás, új barátságok, új kapcsolatok születhetnek, és általában elfogadóbbak is lesznek a csoport tagjai” – mondja a szakember. Különböző tanulmányok szerint azok az emberek, akik kutyát tartanak, a nem kutyások számára is sokszor megközelíthetőbbnek tűnnek, könnyebben szóba elegyednek velük. A kutya beszédtéma lehet, hiszen azokból az emberekből, akiknek nincs rossz tapasztalatuk ilyen téren, a kutya alapvetően érdeklődést és pozitív megközelítést szokott kiváltani.

„A kutya tehát képes hidat képezni és megnyitni a kommunikációt olyan emberek között, akik alapvetően kerülnék egymást, vagy nehezen közelítenének egymáshoz – ezt az előnyt terápiás helyzetekben különösen gyakran tudjuk tudatosan használni” – összegez Sátori Ágnes.

Különböző életkorokban más és más pozitív hatása lehet

Alapvető érték a kutyatartásban, hogy a gyermek megtanul egy rendszert, illetve magát a rendszerességet, ami az eb gondozásával együtt jár. Hasonló előny az is, hogy a kutyákat tanítani kell, ez pedig önbizalmat, magabiztosságot tud adni, egy adott csoporton belül pedig még a gyermek státuszát, elfogadottságát is növelheti. A kutya az empátia fejlődésére is elvitathatatlan hatással bír, és ami különösen jó, hogy ez az empátia nem válogat: nemcsak a kutyák vagy állatok iránt válnak érzékenyebbé a fiatalok, hanem egymás iránt is, könnyebben képzelik bele magukat egymás helyzetébe.

A pandémia különösen megviselte a gyermekeket és a tinédzser korú fiatalokat, a szakember szerint ebben a helyzetben az elfogadás egy állat részéről az egyik legfontosabb tényezővé válik:

a környezete lehet, hogy rosszul reagál rá, de a kutyát egyáltalán nem érdekli, ahogy a tinédzser például küllemében változik – pattanásos lesz a bőre, hirtelen megnyúlik, vagy megváltozik a hangja

– fogalmaz Sátori Ágnes. „Minden egyes embernek nagyon fontos visszajelzés, hogy bárhogy is változik, ha szeretetet ad, szeretetet kap vissza.” A kamasz viselkedése, ami esetleg nemtetszést vált ki a felnőttekben, a kutyát ugyancsak hidegen hagyja.

Kutyával a világjárványban

Bár a kutyák nem képesek gyógyítani a koronavírust, kimondható, hogy akik állatot tartanak, általában gyorsabban épülnek fel bizonyos egészségügyi problémákból. Az ún. minor problémákkal (mint egy kisebb fejfájás vagy ízületi bántalnak) való bajlódás is sokkal kevésbé jellemző a kutyásokra. Ha egy kutyatulajdonos kórházba kerül, hatalmas tud lenni a belső motivációja, hogy minél előbb meggyógyuljon, és hazatérjen, ami a gyógyulás folyamatában az egyik legfontosabb tényező lehet – mondja Sátori Ágnes.

A világjárvánnyal összefüggésben mérhetően megemelkedett az emberek stressz-szintje, ám az állatok aktívan tudnak segíteni a stressz csökkentésében. A kutyával foglalkozni éber, irányított figyelmet igényel, egyértelmű reakciókat adunk és kapunk, tisztán kommunikálunk az állattal, ami nagyban segít elengedni a hétköznapi szorongásokat. A közös mozgás természetes környezetben szintén jótékony hatású.

A magányt is hatékonyan csökkentik az állatok, és a bezártság idején az egyedüllét érzése nemcsak az időseknél, hanem az egyedül élő fiatalabbaknál is jelentős problémát jelent. Azon kívül, hogy mindig van kihez szólni, a közös együttlétből támogató érzéseket nyerhetünk, mi több, egy állat jelenléte programlehetőséget is biztosít, rendszert, feladatot ad a hétköznapokban.

A kutyával való kapcsolat nem emberi kapcsolat

A kutya könnyedén vált ki gondoskodási viselkedést az emberből, különösen igaz ez a kölyökállatokra. Ahogy a viselkedésterapeuta fogalmaz: „több okunk is van rá, hogy a kutyánkkal való viszonyt többre értékeljük, mint az emberieket,

akár ideig-óráig pótolni is tudja emberi kapcsolatainkat, de nagyon fontos, hogy nem szabadna véglegesen helyettesítenie azokat.

A kutyákkal való kapcsolatban nagyon gyakran nem is ismerjük fel, mennyi teszünk azért, hogy jól működjön. Érdemes megnézni, hogy vajon az emberi kapcsolatainkba is beletesszük-e ugyanezt az energiát.”

Ideális esetben amikor a kutya és a gazda személyisége, életritmusa alapvetően illik egymáshoz, a sok befektetett energia megtérül, és jó kapcsolat alakítható ki közöttük – mondja a szakember. Másrészt a kommunikáció is sokkal egyszerűbb: a kutyával szemben sokkal tisztábban tudjuk kifejezni magunkat, és egyértelműbb a szándékunk is – nem a szavak számítanak, hanem a viselkedésünk, a tetteink. „Amint az embertársaink felé elkezdjük szavakba önteni, amit gondolunk, azonnal torzul valamennyit, egyszerűen mert nem tudjuk kellőképpen árnyalni a mondandónkat. Ez gyakran vezet félreértésekhez” – fogalmaz. Sátori szerint emellett a kutyáktól érkező érzelem feltétel nélküli, elvárásoktól mentes szeretet, és ebben nagyon eltér az ember és ember közti kapcsolattól, ahol mindig számos elvárásunk van. 

Emiatt előfordulhat, hogy befordítja azt az embert, akinek nem jók az emberi kapcsolatai,

csak „azt felejtjük el, hogy az emberi kapcsolatokért is meg kellene dolgozni néha: többet beletenni, tudatosabbnak lenni, jobban odafigyelni”.

Amikor a kutya nem összeköt, hanem elszigetel

A szakértő szerint előfordul néha, hogy a kutya nem hídként, hanem úgynevezett szociális barrierként működik, vagyis egyre inkább elhatárolja a gazdát a környezetétől, ám ez sokkal gyakrabban fordul elő, amikor valaki túl sok kutyát tart, és túlnő rajta a feladat, vagy a kutyája problémás – például agresszív az állat. Amikor a környezetnek ez az elhatárolódása megkezdődik, a gazda gyakran ördögi körben találja magát: egyre jobban befordul, hiszen az emberektől nem kap megértést, de a kutyáktól igen.

Hogy egy kutyával való kapcsolat miért kezd el többet jelenteni, mint az embertársakkal való együttlét, abban a sorrendiség is fontos szerepet tölt be. „Sokszor előbb alakul ki, hogy csalódunk az emberekben, nem találjuk azt a társaságot, azt a baráti kört, azt a párt, akivel megértetnénk magunkat, ezért fordulunk a kutya mint pótlék felé. Ilyenkor gyakran látjuk, hogy az állattal olykor túl szoros kötődés alakul ki, azonban éppen most, a koronavírus időszakában 

nagyon érdekes tanulmányok mutattak rá arra, hogy ahol eleve sokkal komolyabb, hiperkötődés volt ember és kutya között, ott a gazda sokszor sérülékenyebben, szorongóbban reagált a covid hozta változásokra, hiszen az emberi támogató társas közeg eleve gyengébb volt az életében.

– mondja Sátori Ágnes. Fontos, hogy egy négylábú képes könnyíteni a hasonló nehézségeken, de a kutyákat mégis érdemes meghagyni kutyának. Vannak olyan élethelyzetek, ahol komoly támogató funkciót látnak el, segítenek átvészelni egy-egy időszakot, „de optimális esetben nem szabad beleragadnunk ezekbe, nyitnunk kell új emberi kapcsolatok felé. Ha egy kutyából embert csinálunk, és az összes stresszt, szorongást és félelmet rányomjuk a vele való kapcsolatunkra, akkor az hosszú távon senkinek nem lesz jó.”

Érezhetjük-e jobb embernek magunkat kutyánk mellett, mint amilyenek vagyunk?

Énképünk számos darabból áll össze: az, hogy milyennek látjuk magunkat, részben a minket jellemző tulajdonságokból fakad – a szemszíntől az életkorig –, részben pedig abból, ahogy bizonyos helyzetekben reagálunk, és amilyen visszajelzést a környezetünktől kapunk. „Ahogy változnak az élethelyzeteink, az életkorunk – magyarázza a szakember –, változik a kutyánkkal való kapcsolatunk is, és az is, hogy milyen jelentőséget tulajdonítunk a visszajelzéseinek. Az is állandóan változik, hogy mennyire reális kép, amit a kutyánk visszajelzése tükröz” – mondja Sátori Ágnes.

A szakértő szerint a visszajelzéseknek nagyon fontos szerepük van, és a kutyák jók ebben, de ez természetesen csak egy részét adja az emberi énképnek, amit egyebek mellett az egészséges társas kapcsolatok is tovább árnyalnak. A kutya képes jobbnak vagy akár néha rosszabbnak feltüntetni az embert önmaga előtt, és fontos, hogy a gazdája hogyan éli meg, hogyan „magyarázza meg” magának az állat visszajelzéseit.

Sátori Ágnes azt tanácsolja, hogy a kutya visszajelzéseit mindenképp ésszel, tudatosan kezeljük. „Ám az, hogy jó kutyatartók vagyunk, nemcsak visszajelzés értékű lehet, hanem ténylegesen változtathat is rajtunk. Ha jobb emberré szeretnék válni, abban az állat nagy segítség lehet, hiszen a tőlem kapott jóságot tisztán visszajelzi.

A kutyával közösen megélt helyzetek és tapasztalatok alapján bizonyosan képesek vagyunk új dolgokat megtanulni magunkról, a környezetünkről, a viselkedésünkről, és ha készek vagyunk rá, akkor tudunk változtatni is.

Nyitókép: Gary John Norman/Getty Images