Egy fogadalom, ami boldoggá tesz: próbáld ki 2022-ben a social média detoxot!

Dohányzol? Szívd el a cigidet, lassan. Egyél egy kalóriabomba sütit, ne legyen mentes. A forró csokidra kérj dupla tejszínhabot. Ne menj futni, a zellerből ne levet csinálj, hanem tedd a húslevesbe. Tölts egy pohár bort. Hagyd a konyhát rendetlenül. De mi lesz a fogadalmakkal? Vágysz egy kis méregtelenítésre, hiszen itt az új év? 2022-ben próbáld ki inkább a social media detoxot! Megkérdeztünk egy mentálhigiénés szakembert, egy éppen méregtelenítőt és egy tiktokkert, miért és hogyan érdemes belekezdeni.

Azt állítják, nehezebb, mint egy diéta. Mit fogunk csinálni helyette? Mit fogunk csinálni nélküle? Nem lesz lájk, nem lesz komment. se jó, se rossz. Nem mutathatjuk meg, mit főztünk, hogy milyen szép a kutyánk, vagy mit csinál épp a gyerek. Hiába vettük az új csizmát, és dudorodik az izom, nem fogja megtudni az a követő, akiről már fogalmunk sincs, hogyan került az ismerőseink közé, csak lájkol és mi visszalájkoljuk, mert így illik. Nem gratulálnak a lefutott Margitsziget-köreinkez vagy a párkapcsolatunk egyik boldognak látszó pillanatához. Ha megcsókol a szerelmünk, akkor egyikünknek sem kell a kamerába néznie, és nem kell kényszeresen addig ismételgetni, amíg a csóknak már íze sincs, de legalább elég éles a fotó, és mindenki elégedett a szemöldöke görbületével.

Ezek talán nem fognak hiányozni, de le kell mondani hasznos dolgokról is: nem tudjuk követni a támogató Facebook-csoport tevékenységét sem, ahol a beszélgetés erőt adott a mindennapokhoz, vagy legalábbis más fórumot kell találni a kapcsolódásra. Nem gyűjti nekünk az algoritmus az érdeklődési körünknek megfelelő híreket, igaz, a hirdetéseket sem tolja az arcunkba.

A social media detox azt jelenti: kijelentkezünk határozott vagy akár határozatlan időre a közösségimédia-felületeinkről. Se Facebook, se Insta, se TikTok, se Youtube. 2021 októberében az egész ország kapott ebből egy többórás ízelítőt, és amellett, hogy sokan pánikba estek, még többen élték meg pozitívan a kényszerleállást. Ez tűnik ki legalábbis a leállást kiértékelő hírportálok posztjai alatti kommentekből – hiszen manapság az is vezető hír, ha néhány órára elérhetetlen a Facebook, az Instagram és a Messenger.  

Túlingerelt agy és lájkfüggőség

Krajcsó Nelli, a Slow Budapest mozgalom alapítója szerint azért érdemes belevágni ebbe a fajta méregtelenítésbe, hogy boldogabbak legyünk. Az rtl.hu kérdésére a mentálhigiénés szakember elmondta, hogy sokkal nagyobb terhelésnek vagyunk kitéve a közösségi médiás jelenlétünk miatt, mint hinnénk: „Kezünkben van az egész világ, az, hogy Facebookon nézelődünk, nem egyszerű időtöltés, túlterheli az idegrendszerünket, agyunk sosem kapcsol ki. Amikor a fotelben ülve görgetjük a képernyőt, az sem valódi pihenés.” Ez a túlingereltség manapság normálisnak tűnik, de ha egy időre megvonjuk magunktól ezt a digitális stresszt, érdekes tapasztalatokat gyűjthetünk, és akár magunkat is jobban megismerhetjük: „A közösségi média felgyorsítja a mindennapok megélését, a nélkülözése alkalmat adhat más jellegű élmények gyűjtésére és azok mélyebb átélésére. Óhatatlanul lassítani fogunk” – ígéri Krajcsó Nelli.

Talán érezzük is ennek szükségét, főleg, ha olyan ember társaságába keveredünk, aki nem szentel figyelmet nekünk, hanem inkább a telefonjára mered, és vajon észrevesszük-e magunkat, ha mi vagyunk ez az illető? Csóváljuk a fejünket, hogy a mai gyerekek órákat töltenek a tabletjükkel, a konzoljukkal, a telefonjukkal, és a képernyőidő megvonása mint zsarolási, fegyelmezési eszköz a digitális bennszülöttek számára olyan, mint a régi tinédzsereknek a szobafogság. De milyen példát mutatunk szülőként?

„A mai ember mentálisan kiégett, nincs meg az egyensúly az életében. Az alternatív valóságban háttérbe szorul a valós jelenlét, ezért kellene beiktatni az életünkbe kütyümentes időszakokat és tereket” – ajánlja a szakember. A családoknak is jó lehetőség ez: ki lehet tiltani a képernyőt a konyhából és a hálószobából, meg lehet határozni időpontot, amikortól vagy amíg nem nyitjuk meg a telefont. Mi lenne, ha este nyolc után már nem görgetnénk az Instagramot? És hogyan telne a reggel, ha nem vennénk a kezünkbe a telefont felébredés után rögvest, hanem először meginnánk a kávét, vagy esetleg a reggeli készülődés stresszét nem fokoznánk a legújabb értesítések közötti pásztázással a telefonon?

Kinek való?

András Goldentoth egy meggondolatlan poszt után döntött úgy, hogy egy időre kijelentkezik a közösségi média felületeiről, ez a detox nála már 3 hónapja tart, és mint az rtl.hu-nak elmondta, nem tervezi a visszatérést. A 43 éves, Londonban élő grafikus a Messengert is kikapcsolta: „úgy vettem észre, hogy ha több chatfelületen vagyok jelen, az is leterheli az agyamat. Így korlátoztam az üzenetküldési lehetőségeimet egy applikációra, amin a legtöbb barátomat és a családomat elérem”. Munkájára jobban tud koncentrálni, a haszontalan időt alkotásra fordítja, és nem idegeskedik mások posztján, ahogy a világ dolgain, a kormány döntésein sem tud annyit morfondírozni, mint amikor facebookozott.

Kinek van arra szüksége, hogy kora reggel idegeskedjen, és vitába szálljon vadidegen emberekkel egy poszt alatt? Feleslegesen pazaroltam energiát arra, hogy hozzászóljak, döntéseket véleményezzek, vagy olyan fotókat lájkoljak, amiket számomra ismeretlen mechanizmus alapján dob elém egy algoritmus.

Goldentoth a józan észt is elhalványulni látja ezeken a platformokon: „nem tudtam már szűrni az információkat. Úgy érzem, elveszítettem a képességet a helyes mérlegelésre az információcunami miatt.”  A befolyásoltság és a lájkfüggőség mellett a grafikus a személyes tér kitágításának hátulütőit is érzékelte: „nagyon könnyű kiteregetni a legbensőbb érzelmeket. Nem is gondolunk bele, miket osztunk meg, és mások hogyan fogadják az üzenetet. Ez egy csapda a magányosak számára is, akik automatikusan azt gondolják, hogy a Facebook megoldja a társasági életüket. Kérdezd meg magadtól: ki vagy akkor, amikor nem vagy az Instagramon? Ha ezzel nem vagy tisztában, akkor addig ne lépj be, amíg ki nem deríted” – tanácsolja Goldentoth.

Krajcsó Nelli szerint nem csupán újévi fogadalomként lehet jó időzítés a január a közösségimédia-elvonóra. „Kezdjük elfeledni, de az ember is természeti lény. Ahogy az állatok és a növények is megpihennek, elbújnak télen, és a természet alszik, az embernek is le kellene lassulnia.

Érdekes, hogy még a telefonunkat is feltesszük töltőre, de magunkat képtelenek vagyunk”

– mutat rá a Slow Budapest mozgalom megálmodója. „A mai ember örök nyárban él, állandóan pörög, nem csoda, hogy örökké fáradt, rosszul alszik. A fák vajon tudnának gyümölcsöket hozni, ha nem pihennének meg télen?”

Ez az időszak alkalmas lenne arra, hogy a valódi kapcsolatainkat és a valós igényeinket ápoljuk a látszat helyett. Krajcsó Nelli szerint a fizikai kapcsolódás, az élő beszéd, az ölelés helyettesítheti a személytelen kommentháborúkat és a kiüresedett szívecske lájkokat.

Megélhetési kényszer

Manapság rengeteg vállalkozás használja a közösségi médiát a marketingmixben, kisvállalkozóknak jó lehetőség a felületek hatótávolsága és ingyenessége arra, hogy megismerjék terméküket, szolgáltatásukat olyanok, akiket másképp nem tudnának elérni. A kisebbségek, a hátrányosan megkülönböztetett emberek ezeken a felületeken könnyebben találnak sorstársakra, és a közösségi média számos jótékony és hasznos kezdeményezés platformja lehet, ezt sem szabad elfelejteni.

És ne feledjük a közösségi média kitermelte celebeket, akiknek ugyancsak a megélhetése függ a fentiektől, a lájkoktól és kommentdömpingtől: aktivitás nélkül egy reklámozásra szoruló influenszer például nem tudja prezentálni megrendelője felé az ígért elérést.

Krajcsó Nelli szerint aki ebből él, egy idő után felismeri a hátrányát: „Az influenszer nem tud benne lenni egy pillanatban, még egy étel elfogyasztása is arról szól, hogy hogyan fogja befotózni. Így valójában belenyúl a valóságba, hogy az a virtuális valóságban jól nézzen ki”, szerinte ezért jön el sokszor az a pont a közösségi médiás celebeknél, amikor elkezdik filterek nélkül megmutatni magukat, ekkor jönnek a smink nélküli, önvallomásos posztok, a vágy arra, hogy ne kelljen állandóan beállítaniuk magukat.

„Ellentmond a kreativitásnak a megkreált valóság: minden a prezentálásról és a megfelelésről szól, ha már csak úgy fogalmazunk, hogy az lájkot hozzon. Pedig nem erről szól az élet, és a legnagyobbat alkotók nem így alkotnak” – véli Krajcsó.

Detox és/vagy tudatosság

Ferencz Vera TikTokon és Instagramon robbant be a köztudatba tavaly augusztusban, majd pár hét alatt több tízezres rajongói tábort szerzett szarkasztikus videóival, amelyek a közösségi médiás létünket és posztolási szokásainkat figurázza ki. Az influenszerkedéstől az elejétől fogva idegenkedett, sokáig azt sem akarta, hogy megtudják a valódi nevét, és mivel felismerte azokat a hátrányokat, amelyekről Krajcsó Nelli is beszél, nem fél a közösségi média csapdájától: „Számomra inkább aggodalomra adna okot, ha vadidegen emberektől akarnék megerősítést kapni, akik a vécén ülve nyomnak rám egy lájkot vagy kommentelnek egy szívecskét. Az azt jelentené, hogy bizonytalan vagyok, nem hiszek eléggé magamban vagy a döntéseimben, és folyamatos önigazolást szeretnék”.

A @megykisztoriba és a @szeretelvesz tartalmainál Ferencz Vera ragaszkodik a függetlenségéhez: „Nem függök senkitől a tartalom előállításban, nincs külső kényszer vagy nyomás, hogy posztolnom kellene valamit. Akkor teszem, amikor ösztönösen jön valami.” Ő még nem kezdett soha social media detoxot, „volt már, hogy nem léptem be ezekre a felületekre, mert egész egyszerűen nem volt rá igényem, de ez pár napban ki is merült. Tudatosan sosem iktattam ki.” Szerinte az aránytartás a legfontosabb: „Ismerd és légy jóban önmagaddal, és akkor lehet okosan használni” – tanácsolja Ferencz Vera azoknak, akik felismerik, hogy túlságosan rákattantak a digitális közösségi jelenlétre, és belekezdenének egy detoxba.

A méregtelenítés arra is jó lehet, hogy felmérjük, mire van igazából szükségünk, és a digitális jelenlétünknek mely aspektusai feleslegesek vagy épp károsak ránk nézve. Így az idő- és energiarabló görgetés és lájkvadászat helyett tudatosan építhetjük bele mindennapjainkba a közösségi médiát.  

Nyitókép: Vladimir Abikh street artist/Facebook/ARC