„Az állatoktól való félelmeim mintha elillantak volna” – Kocsis Tibó meglepő dolgokat fedezett fel magában a dzsungelben

Szerinted miért te kaptad a legkevesebb szavazatot?

Nehéz erre választ adni, de az biztos, hogy a dzsungelben volt időnk morfondírozni és latolgatni az esélyeket. Van a táborban egy szerelmi szál, nekik biztos drukkolnak a nézők. Van bent pár mókamester, például Fecó és Merci, akik nagyon szórakoztatóak, őket szívesen küldik bátorságpróbára is a szavazók. Ott van Curtis, aki alapból nagyon népszerű, és mindig jól szerepel a játékokban. Mellettük picit beszűkült a kör. Ezt nem feltétlenül az én hibámnak, hanem inkább a többiek erősségének tartom, és egyáltalán nem bánkódom, hogy így alakult. Két fantasztikus hét van mögöttem, életre szóló élményekkel gazdagodtam, úgyhogy nagyon örülök, hogy itt lehettem.

Hogy érezted magad a táborban?

Nagyon jól éreztem magam még a nehéz pillanatokban is, mert azokból is volt elég. Bentről nagyon más ez a verseny, mint a képernyőn keresztül, sokkal keményebb. Embert próbáló dolog, hogy folyamatosan szakad az eső, hogy úgy próbálsz meg elaludni, hogy csöpög a fejedre a víz, és vízszintesen esik befelé az eső, ami nagyon hangos is. Ezt leszámítva egy igazi kaland volt, a dzsungellét egy nagyon izgalmas dolog: óriási a páratartalom, hatalmas zöld felületeket látni mindenhol, körülvesz a természet. 

Azt hiszem, hogy soha nem lett volna lehetőségem ezt megtapasztalni, ha nincs ez a műsor, mert egy nyaralás egyáltalán nem ilyen.

Az esőn kívül más is okozott nehézséget?

Voltak olyan pillanatok, amikor nagyon hiányzott a párom, a családom, az otthonom, és a kényelem, a megszokott dolgok is. Otthon hozzá vagyunk szokva, hogy normálisan tudunk tisztálkodni, mosni, mindig van tiszta póló, és nincs bokáig érő sár. Ezeket megpróbáltam kalandnak felfogni, és visszatekintve már inkább poénnak tűnnek.

Persze kárpótolt a fantasztikus társaság, nagyon szerethető és vicces emberek voltak a táborban, akik nem csak a nézőket, de engem is szórakoztattak. Izgalmasak voltak a feladatok és a kihívások is, és ha azt mondom, hogy bátorságpróba, azt szó szerint kell érteni, mert az én bátorságomat is próbára tették. A szomorú pillanatokból kevesebb volt. A legnehezebb talán az volt, amikor megérkeztünk a táborba, és tudatosult bennem, hogy hetekig itt leszek. Nagyon szép volt a tábor, de mégiscsak egy idegen közeg volt, és nélkülöznöm kellett a szeretteimet. Ha a párom velem lett volna, akkor bármeddig ott tudtam volna maradni, mert mellette biztonságban érzem magam. A kaja nélkülözése könnyebb volt, de azért az utolsó napokban már tényleg éhes voltam.

Melyik volt az a játék, ami a legnehezebb volt számodra?

Egyértelműen azt a feladatot emelném ki, amikor a folyó felett a pallón egyszerre volt szükség az egyensúlyra és a gyorsaságra, mert az ellenfélnél gyorsabban kellett megnyomni a gombot. Félelmetes volt, mert először is le kellett győzni a magasságtól való félelmemet. Ezzel szemben érdekes módon az állatoktól való félelmeim mintha elillantak volna. Még sosem fogtam szinte semmilyen hüllőt vagy bogarat, de amikor meg kellett tenni, akkor valahogy felül tudtam ezen kerekedni, és kezembe vettem a kígyót, együtt úsztam a békákkal, valahogy ezt tudta irányítani az agyam.

Az egyik feladatban különféle rovarokból készült ételeket tálaltak fel neked. Hogyan sikerült megenned?

10 különböző fogásról és ízeltlábúról volt szó, én pedig éhes is voltam, és kíváncsi is. Próbáltam kikapcsolni az agyamat, és segített, hogy arra gondoltam, hogy ezeket sokan valóban ételként fogyasztják. Aminek kitin páncélja volt, azt nehezebb volt megrágni, de vízzel együtt lecsúszott minden.

Elcseréltétek a fürdővizet a telefonálásért, milyen érzés volt beszélni a pároddal?

Utólag belegondolva butaság lett volna veszni hagyni a telefonálás lehetőségét, mert simán kibírtuk víz nélkül, persze nem volt kényelmes, de kibírtuk. Ha a két hétből kiemelhetek egy pillanatot, ami nagyon sokat jelentett, akkor ez a telefonhívás volt az. Teljesen szürreális szituáció volt, ahogy a dzsungel közepén egy telefonfülkében álltam és egymás szavába vágva meséltünk, szinte nem is hallottuk, amit a másik mondott. Kaptam egy nagy adag szeretetet otthonról, ami nagyon feldobott.

Van valami, amit a táborban megtanultál vagy bizonyítottál magadnak?

Bizonyítottam, hogy elég szívós vagyok, jól bírom a feszültséget, az alváshiányt is. Az is kiderült, hogy nomád körülmények között is meg tudom állni a helyemet és felül tudok kerekedni a nehézségeken.

A többiekkel jól tudtam csapatban dolgozni, és viszonylag jól elviseltem mások rigolyáit. Mindenkinek ugyanaz volt a célja, hogy sikerüljön elég táplálékot szerezni, hogy ne legyünk éhesek. Ez lett az elsődleges szükséglet, és ezért mindent meg is tettünk. Az éhséget nagyon jól viselte mindenki, még a fiúk is, akiknek alapvetően nagyobb energiabevitelre van szükségük.

Milyen volt a táborban lakni? Van valaki, akivel különösen könnyű vagy nehéz volt együtt élni?

Nagyon sokat változtak a viszonyok a táborban. Az első kiválasztásnál Vandára tettem a jelemet, mert úgy éreztem, hogy nagyon mások vagyunk, nem biztos, hogy kint barátok lennénk. Eltelt két hét, ami nem is olyan hosszú idő, és most úgy érzem, hogy találtunk olyan közös témákat, amik alapján kint is nagyon jókat fogunk beszélgetni. Az elején még Curtisszel volt egy minimális nézeteltérésem, de meg tudtuk beszélni, kezet ráztunk, és ment minden tovább. Tiszteletben tartották az én identitásomat, sőt nagyon sok szeretettel fogadtak, pedig ez akár egy probléma is lehetett volna, mert nem vagyunk egyformák, és mindenki máshogy reagál. Mindenki nagyon nyitott volt, tényleg nagyon sok szeretetet kaptam tőlük.

Kivel fogod tartani a kapcsolatot a játék után?

Curtist nem ismertem eddig, ő egy nagyon pozitív csalódás volt nekem, pont amiatt, amit el is mondott nekünk: róla sok mindent gondolnak, közben pedig teljesen másmilyen. Én bízom abban, hogy a kinti életben is kapcsolatban maradunk majd. Fecó is óriási forma, ráadásul kollégák a párommal, így vele biztos lesz még közös buli. Merci nagyon más világ, akár a lányom is lehetne, de engem nagyon szórakoztatott, és jól kijöttünk. Vecát már jól ismertem a dzsungel előtt is, és nagyon nagy támasz volt az elején, de figyeltem rá, hogy mások felé is nyissak, így mindenkivel jó viszonyt tudtam kialakítani, és tudtam velük kommunikálni.

Én azt remélem, hogy mindenkivel lesznek még közös bulik és összejövetelek. Akármerre sodor az élet, ezt a két hetet, ki többet, ki kevesebbet, de együtt csináltuk végig, és ez az élmény még sokáig kísér majd minket.

Ha újra belevághatnál a kalandba, megtennéd?

Mindenképpen jönnék, ez egyáltalán nem kérdés. Nem biztos, hogy bármit is máshogy csinálnék, mert sok dolog történik a dzsungelben, amire nem lehet felkészülni előre. Mindenképpen belevágnék újra, mert a nehézségek ellenére a szép pillanatok voltak túlsúlyban, és azokra fogok emlékezni.

Szerinted ki lesz a dzsungel királya, vagy királynője?

Nagyon sok múlik az utolsó héten, és hogy kinél tart ki a lendület. Én Curtisen látom azt a nyugalmat és határozottságot, amivel meg tudja nyerni a versenyt. Ha játszani kell, jól fog játszani, és az emberek is szeretik. A többi fiút egy kicsit féltem, hogy nem fogják bírni energiával, mert túlpörögtek, és egész nap ásnak, fúrnak, faragnak.

A lányok közül Dia lehet a befutó: nagyon sokat segít, főz, mindig ott van, ha kell valami, a játékokban is mindig keményen küzd, és szerintem szeretik a nézők is. Meglepődnék, ha valamelyik másik lány nyerné meg, mert őket nem mondanám klasszikus dzsungelkirálynő alkatnak, de Vanda is jól szokta teljesíteni a feladatokat, így bármi lehetséges.