Celeb leszek...

Én, aki egy balatoni szezonindító nagytakarításnál szabályos sikítófrászt kapok, ha a víkendházban fellelhető pókok száma meghaladja a nullát! Most néhány nap múlva irány Dél-Amerika, ahol testközelből tapasztalhatom meg a tenyérnyi madárpókok közelségét! Hát nem tudom, hogy lennék-e celeb. Nem az összezártság, anyu főztjének vagy a fürdőszobának hiánya, de személy szerint a hálózsákomat nem szívesen osztom meg többlábúakkal, főleg ha azok még ízeltek is! Persze nincsenek illúzióim, nem gondolom, hogy holmi küszöb majd akadály lehet számukra, de azért reménykedem! Mert ugye az hal meg utoljára!

Pár hete aztán megkaptam az oltásokat: tetanusz, hepatitis A, tífusz és sárgaláz. Csak a legszükségesebbek! Kettő az egyik kettő a másik karba. Nem pirosodott be, semmi gyulladás, viszont a lehetségesnek mondott sárgaláz tüneteinek mindegyikét produkáltam napokon belül. Volt hidegrázás végtagfájdalmakkal, 37.4 fokos életveszélyesnek mondható hőemelkedés is! Már láttam magam, amint a cég saját halottjaként kénytelen eltemetni még jóval elutazásom tervezett időpontja előtt! Na nem ették ilyen forrón persze. A barátaim által belém diktált alkoholmennyiség rövidúton meggyőzött arról, hogy a másnaposság terhével nem vetekedhet semmilyen beképzelt kórtünet! Megmaradtam!

A kötelezők mellett ajánlatosnak tartották még a malária elleni gyógyszert is, bár elvileg Argentínának azon részére nem nagyon repülnek a malária veszélyes válfaját terjesztő szúnyogok! Hát nem tudom! Én mindenesetre nem igen bízom szárnyas barátaim határtiszteletében, úgyhogy biztosra megyek! Szedem azt is!

Szervezetben és talán már lélekben is felkészülve nézek a ma esti pakolás elé. Az lesz még egy szép menet!