Nem sztrájkolt, nem engedetlenkedett, csak felmondott egy gimnáziumi tanár kollégái kirúgása miatt

Az oktatás helyzetére és a kirúgott pedagógusokkal való bánásmódra hivatkozva felmondott a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium matematika-történelem szakos tanára, Kosztra Gábor, aki 2008 óta tanít az intézményben.

Kosztra Gábor a Facebook-oldalán hozta nyilvánosságra az intézményvezetőnek, a tankerületigazgatónak, Maruzsa Zoltán államtitkárnak és Pintér Sándor belügyminiszternek címzett levelét, amiben azt írja, nem alacsony bére miatt mond le közalkalmazotti jogviszonyáról: az állami intézményekben eltöltött 17 éve alatt soha nem érezte, hogy a bére a tudását és munkáját tükrözné, így ez most sem befolyásolta döntését.

A nagy munkaterheléssel és a sztrájktörvény módosításával sem indokolja a felmondását, mint írta, a mostani tiltakozásokban sem sztrájkolóként, sem polgári engedetlenkedőként nem vett részt: úgy látja, ha az állam vezetői és a pedagógusok nem tudják a vitás ügyeket megnyugtatóan rendezni, az már olyan válságtünet, amin semmilyen sztrájk nem segít.

A levélben elárulta: a kormányalakításkor rossz érzéseket keltett benne, hogy a Belügyminisztérium alá került az oktatás, de úgy gondolta, megvárja, hogyan végzi az oktatásért felelős miniszter a munkáját.

Az első megnyilvánulások nem voltak biztatóak. A polgári elégedetlenkedőkkel szembeni erődemonstrációt nem tartottam helyesnek

– írja, hozzátéve, hogy a polgári engedetlenség olyan eszköz, amihez egy adott közösség végső kilátástalanságában nyúl.

Ha ennek lélektanát esetleg nem értenék, kérdezzék meg Orbán Viktor miniszterelnök urat vagy azt a 152 Fidesz-KDNP-s országgyűlési képviselőt, hogy milyen érzések voltak bennük, amikor 2007. február 2-án a törvényeket megszegve, polgári engedetlenség keretében lebontották a Kossuth teret körülvevő kordonokat

– írja levelében a pedagógus.

Kosztra Gábor elárulta azt is, hogy méltánytalannak és aránytalannak érezte a Kölcsey gimnázium tanárainak kirúgását, az utána következő tiltakozási hullám logikus következménye volt ennek. November 30-án újabb kollégáit távolították el a munkahelyükről.

Az egyik tanár, akinek felmondtak, ugyanabban az intézményben dolgozott, amelyben én is. Az intézményvezetőm jelezte, hogy az ő véleményét nem kérték ki ezzel kapcsolatban

– közölte a pedagógus, aki szerint az is érthetetlen, hogy miért pont azt a kollégáját tették ki, aki az iskolájukban huszadmagával vett részt a tiltakozásokban. Kosztra Gábor a döntés mögött nem látja a következetességet és a fokozatosság elvét, így azt méltánytalannak és elfogadhatatlannak tartja.

Szerinte a legutóbbi tanárkirúgások miatt kirobbant tiltakozások következtében az utóbbi két munkanapban nagyságrendekkel több óra maradt el, mint a kirúgott pedagógusok polgári engedetlensége miatt, így azok, akik a kirúgásról döntöttek, sokkal nagyobb mértékben korlátozták a tanulók tankötelezettségének teljesítését, mint az elbocsátottak.

Ha következetesen járnak el, akkor ezek után azoknak is fel kell mondaniuk, akik a kollégáim eltávolításával kapcsolatos döntést meghozták

– írja Kosztra Gábor.

Minden munkahelyen a főnök személye az elsőszámú minta, akit az alkalmazottak jelentős része általában követ. Tettükkel számomra azt üzenik, hogy a Belügyminisztérium által fenntartott iskolákban az az elvárás, hogy a problémákat erőből oldjuk meg, ne érvényesítsük a diákokkal szemben a fokozatosság elvét, és ne legyünk következetesek. Pedagógiai hitvallásommal, és keresztény hitemből fakadó értékrendemmel ez a hozzáállás teljesen összeegyezhetetlen. Lemondásom fő oka tehát szakmai

– áll a levélben. Kosztra Gábor a lemondási idejét kitölti, a rá bízott diákok félévét lezárja, azt követően határozatlan ideig nem kíván az oktatás Belügyminisztérium által fenntartott részébe visszatérni.

Nyitókép: RTL Híradó