„Nincs elég baja a cigányembernek, még ez a bomba is” – így támadták meg Barcsot 31 évvel ezelőtt

Lengyelországot sem kerülte el az orosz-ukrán háború pusztítása: kedden egy határmenti mezőgazdasági területre rakéta zuhant, a becsapódás következtében ketten meghaltak.

Rácz András Oroszország-szakértő korábban az rtl.hu-nak azt mondta, tragikus véletlen történhetett – tény, hogy támadás érte egy NATO-tagállam területét, de nem szándékosan. A szakértő egészen minimálisnak nevezte annak esélyét, hogy hasonló tragédia Magyarországot is fenyegetné, az orosz haderő nem célozza a hazánkkal szomszédos Kárpátalját, ahol egyébként is kevés olyan célpont van, ami Oroszország számára katonai jelentőséggel bírna, és a fegyvereik sem nagyon érik el. 

Olyan veszély tehát nem áll fenn, mint a délszláv háború idején: 1991. szeptember 6-án a Magyarország című lap azt írta, hogy

a dél-baranyai falvakban már nem csak éjjel, időnként nappal is hallják az ágyúdörgést, fegyverropogást.

Modortalan átcsúszások

A Népszava már korábban, augusztus 24-én arról számolt be, hogy három esetben összesen nyolc jugoszláv harci repülőgép sértette meg a magyar légteret, 1-3 kilométeres mélységben hatoltak be hazánk területére. A legsúlyosabb incidens az volt, amikor

az egyik behatoló gép egy levegő-föld rakétát is kilőtt a horvátországi Lőcs községre.

A magyar honvédség vezérkari főnökének első helyettese, Bíró József vezérőrnagy azt mondta, szeretnék hinni, hogy a jugoszláv gépek berepülése „átcsúszás” volt, ami könnyen előfordulhatott a magyar határ erős tagoltsága miatt, tűzparancsot pedig csak akkor lehet elrendelni ellenük, ha bizonyíthatóan ellenséges szándékkal lépik át a határt.

A légtérsértéseknek azzal vették elejét, hogy helikoptereket vezényeltek a határhoz. A Magyar Honvéd című lap szeptember 13-i cikkéből az derül ki, hogy a jugoszláv vadászpilóták kifejezetten modortalanok voltak magyar kollégáikkal – a honi felségjelű MiG-21-es pilótájának már a szeme se rebbent, amikor őrjáratozás közben a rádióból ezek a szavak ütötték meg a fülét:

Magyar, magyar, menj te innen a picsába!

A hidegvérüket ekkor is meg kellett őrizniük a pilótáinknak – a politikai vezetésnek pedig akkor, amikor a belgrádi lapokban jelentek meg olyan állítások, hogy magyar repülőgépek sértik meg a jugoszláv légteret.

Keleti György, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője szeptember 17-én a Pesti Hírlapnak azt mondta, hogy a határsértéseket a nemzetközi jog durva megsértésének értékelik, de a honvédség a legnagyobb türelmet tanúsítja, és nem történt olyan esemény, ami hazánk biztonságát közvetlenül veszélyeztette volna.

Kiment a szobából, bejött a gránát

Ez október 27-ig volt igaz. Mint arról két nappal később a Kurír beszámolt, aznap este a Somogy megyei Barcsnál

az égbolton egy fényes pont jelent meg, ami rövid idő alatt milliónyi részre esett szét,

ezután két nagy erejű robbanás zajára kirohantak az emberek az utcára. A Magyar Hírlap cikkéből kiderült, hogy egy ismeretlen felségjelű, de valószínűleg jugoszláv repülőgép a határmenti várostól mintegy 300 méterre nagyobb mennyiségű „kumulatív gránátot” oldott ki, ezek szántóföldre, focipályára és a szélső házsorokra hullottak. A hatóságok 18 fel nem robbant gránátot találtak meg, az egyik egy lakóház födémét áttörve, a szobába hullott.

Megjelentek olyan feltételezések, hogy a fel nem robbant gránátok a bennük lévő önkioldó szerkezet révén 24 óra elteltével maguktól felrobbannak – ez később valótlannak bizonyult, de a hatóságok az érintett területet lezárták, az ott lakókat kitelepítették.

A gránátok a földben tíz centiméter átmérőjű és 50-70 centiméter mélységű lyukakat robbantottak. A bombák mintegy háromszáz méter széles és ötszáz méter hosszú sávban hullottak a település körzetére

– állt a Magyar Hírlap cikkében. Keleti György a Magyar Nemzetnek nyilatkozva úgy vélte, navigációs hiba miatt hatolt a támadó repülőgép magyar légtérbe, de a gránátok kilövése mindenképpen szándékos cselekmény. A gép feltehetően a verőcei cukorgyárat akarta támadni.

Három ház tetőszerkezete sérült meg, és több épület ablaka kitört – mondta a barcsi jegyző, hozzátéve, hogy nem sérült meg senki, de az esély megvolt rá. Az Állami Biztosító ugyan háborús károkra nem fizetett, de úgy döntöttek, hogy az esetet robbanásnak minősítve a teljes kárt megtérítik. Balogh Károlyék házát érte a legsúlyosabb találat, a fiatal férfi a Népszavának azt mondta, épp kint volt az udvaron.

Aztán jött a repülőgép, egy bomba pont a házunkra hullott, átszakította a tetőt. Berohantam a házba, a feleségem és a két gyerek remegve sírt. Szerencsére nem a konyhában voltak, mert akkor végük lett volna. A bomba nem csak a cserepeket, a mennyezetet is átszakította, és belefúródott a betonaljzatba. Csoda, hogy túléltük.

Lapinformációk szerint a kazettás bomba konténerét, amiből a töltetek kihullottak, a barcsi temetőben találták meg. Amíg a tűzszerészek elvégezték a feladatukat, elküldték az ott dolgozó sírköveseket, de azokat is, akik a közelgő halottak napja alkalmából vittek volna virágot a sírokra.

A robbanószerkezet lehet úgy fél méter hosszú, és 30 centi átmérőjű, már ami megmaradt belőle – összevissza ütődve feküdt az egyik sír tövében. Iszonyatos erejű lehetett a becsapódás, ugyanis a gránátmaradvány ledöntött több sírkövet és az egyik fedlapot is arrébb lökte. A temetőben egy zsákra való repeszdarabot szedtek össze. A közelben lévő főútra is becsapódtak repeszdarabok, néhány centis krátert ütve a burkolatba

– írta a Magyar Nemzet. Az október 30-i lapokban megjelent MTI-tudósítás szerint bár személyi sérülés nem történt, de egy – a későbbi beszámolók szerint két – kutya elpusztult a robbanások következtében. Az akkori újságokban még gyakori volt a hírekhez fűzött, szellemesnek szánt egymondatos kommentár, a Hajdú-Bihari Naplóban ez jelent meg az esetről:

Úgy kell Barcsnak! Minek megy olyan közel a határhoz.

Mások ezt nem tudták ilyen „humorosan” felfogni. A Kurír riportjában egy asszony azt mondta: a bombázás óta felöltözve alszanak, a katonák mondták neki, hogy álljanak „készletbe”.

A húgom éppen a tévét nézte. Aztán kiment, hogy megnézze, mi csapkodja az ajtót. Akkor még nem tudtuk, hogy a légnyomás. Szóval ahogy kiment a szobából, itt, a tévé mellett, az ablakon bejött egy gránát. Ha ott marad, biztosan agyonüti

– nyilatkozta egy fiú a bulvárlapnak. Bakonyi István pedig azt kérte a riportertől: ne azt írják, amit a rádióban mondanak, hogy nem estek a barcsiak pánikba.

Dehogyis nem estünk! Amióta a túloldalon lövöldöznek, mi itt igenis félünk. Lássa, nincs elég baja a cigányembernek, még ez a bomba is. Olyan jó lenne már végre békességben élni

– jelentette ki. A Magyar Hírlap tudósítója is járt Balogh Károlyéknál, akiknek a házát találat érte:

Mint a csillagszóró szikrái, úgy hulltak alá a barcsi városszélen a szomszédos polgárháború repeszei. Egy darab alig 30 centire attól a járókától, amelyben Balogh Károly hat hónapos kislánya játszott a nap során. Ekkor szerencsére a pici 3 éves testvérével és anyjával már a szomszéd szobában aludt.

A Népszava újságírójának pedig így könyörgött egy helyi férfi:

Intézze már el, hogy onnan, a lezárt területről, látja, abból a bepucolatlan házból kihozhassam a malackámat. Olyan húszkilós forma. Ajándékba kaptam, és se enni, se inni nem tudott szegény pára vasárnap óta. Még felfordul.

A többiek lehurrogták: „minden elhagyott ház portáján éhezik a jószág, ők is éheznek, de az más, nekik most étel nem megy le a torkukon”. Barcson és környékén a telefonelőfizetőket akkor még kézzel kapcsolták: a Pesti Hírlap számolt be arról, hogy a légitámadás bejelentése óta nem lehetett hívni senkit, délután négy órakor még a reggel hétkor bejelentett hívások vártak a sorukra.

Az ellen nem svéd

Október 30-án Antall József miniszterelnök is megjelent Barcson Für Lajos honvédelmi miniszter, valamin Rudi Sova jugoszláv nagykövet és Jusuf Banjica katonai attasé társaságában. Antall kérdésére a nagykövet a helyszínen elismerte, hogy Jugoszlávia területéről érkező jármű dobta le a robbanószerkezetet, de azt is mondta: tisztázásra szorul, hogy a Jugoszláv Néphadsereg gépéről van szó. A katonai attasé pedig kijelentette: információi szerint a Jugoszláv Néphadsereg felszerelésébe nem tartozik olyan svéd gyártmányú eszköz, mint amilyet Barcson találtak.

A Honvédelmi Minisztérium névtelenséget kérő munkatársa napokkal később az MTI-vel azt közölte: cáfolhatatlan bizonyítékok vannak arra, hogy a Jugoszláv Néphadsereg légiereje mégiscsak rendelkezik olyan eszközzel, mint ami Barcsra hullott. Ezt azután a minisztérium is megerősítette egy sajtótájékoztatón, ahol bemutatták a ledobott bombakazetták maradványait. Nem svéd, hanem angol gyártmányúak voltak, a Magyarországon akkreditált brit katonai attasé el is ismerte, hogy jóval a polgárháború kitörése előtt eladtak ilyeneket Jugoszláviának. Elhangzott az is, hogy a pilótának észlelnie kellett, hogy átlépte a magyar határt, jugoszláv oldalon ugyanis teljes elsötétítés volt, míg a magyar települések ki voltak világítva.

A történtek kivizsgálására magyar-jugoszláv vegyes bizottság állt fel, amelynek decemberi ülésén a jugoszláv fél elismerte a bombázás megtörténtét, és a korábbi nyilatkozatokat módosítva azt is, hogy rendszeresítve van náluk a BL 755 típusú kazettás bomba, amivel a támadást elkövették. Sőt, az addig mondottaktól eltérően azt is bevallották, hogy a történtek idején a magyar határtól mintegy 10 kilométerre lévő Verőce térségében „aktív légi tevékenységet” folytattak, ugyanakkor kijelentették, hogy sem a Jugoszláv Néphadsereg vezetése, sem más nem adott parancsot magyar terület elleni támadásra. A magyar fél azonban bizonyítottnak látta a Jugoszláv Néphadsereg felelősségét, de az ügy lezárására – a konkrét felelősök személyének megállapításával – nem került sor.

Nyitókép: NAVA