„Ha akkor köteleznek arra, hogy meghallgassam a szívhangot, biztos, hogy nem vetetem el, de ez tönkretette volna az életemet”

Szeptember 12-én egy rövid rendeletmódosítás jelent meg a Magyar Közlönyben, amit Pintér Sándor belügyminiszter jegyzett. A mindössze hatsoros szöveg azonban érdemi szigorítást jelent a magyarországi abortuszszabályokban. Az ugyanis úgy módosította a magzati élet védelméről szóló törvény végrehajtási rendeletét, hogy az állapotos nők számára be kell mutatni egy olyan, szülész-nőgyógyász által kiállított leletet, amellyel igazolják:

az orvos egyértelműen azonosítható módon ismertette „a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt”.

Nőjogi szervezetek azonnal tiltakoztak a szabályváltozás ellen.

A Patent Egyesület posztjában úgy fogalmazott: „Ennek a felesleges és értelmetlen eljárásnak egyetlen célja van: az abortuszon áteső nők megalázása.” Emlékeztettek: a kormány már 2012-ben betiltotta a sokkal humánusabb abortusztabletta forgalmazását, szerintük a módosítás egyetlen motivációja a nőgyűlölet.

Egy életet sem fognak »megvédeni« azzal, hogy az abortusz mellett döntő nőt a magzati szívhang meghallgatására kényszerítik. Nem ettől fog csökkenni az abortuszok száma, csak megalázzák és még nagyobb nyomás alá helyezik a nőket

– írták a Facebookon.

Az abortuszszabályok szigorítása ellen a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés világnapjának estéjére több civil szervezet is tüntetést hirdetett. Szerintük ugyanis a kormány „évek óta nyirbálja alattomos módon a nők reprodukciós jogait”. Azt is írják, hogy miközben a kormány azt állítja magáról, hogy az életet védi, addig szerintük a folyamatosan szigorodó abortuszszabályozás valódi célja „a nők megalázása és a nők élete felett gyakorolt kontroll”. 

A belügyi tárca azt állította, hogy civil szervezetekkel is konzultált, mások mellett a Bábaszövetséggel. A szervezet azonban öt éve megszűnt, korábbi vezetője pedig azt mondta az RTL-nek, hogy ha léteznének sem fogadnák el az abortuszszabályok szigorítását.

Olyanra hivatkoznak, ami nem történt meg, egyértelműen ez egy hazugság, legalábbis egy nemtörődömség. Azért egy méltatlan besorolás, mert olyan helyre kerülünk, ahova mint szervezet nem kerülnénk

– mondta Nováky Rita. További részleteket a Híradó riportjában tudhatnak meg.

Ennek ellenére az abortuszszigorítás szeptember 15-én hatályba lépett. A Társaság a Szabadságjogokért attól tart, az új gyakorlat alááshatja az orvosok és a betegek közti bizalmat, az Orvosi Kamara etikai tagozata viszont támogatja a változást, mert úgy gondolják, az élet a fogantatással kezdődik. Erről a Híradó is beszámolt.

Abortuszellenes civilek viszont támogatják a döntést. A mások mellett Böjte Csaba, Csókay András és Székely János által aláírt közös közleményben, amit az állami hírügynökség jelentetett meg, azt írták: „a magyarországi életvédő közösség” egybehangzóan üdvözli és támogatja az új rendeletet. Szerintük nemzetközi tapasztalatok sora igazolja, hogy a modern diagnosztikai eszközökkel könnyedén elvégezhető vizsgálat sok magzat életét mentheti meg. Álláspontjuk szerint a gyermek szívdobbanásának hangja, a baba és az anya között így létrejött „találkozás” sok esetben fordított vissza abortuszra készülő, magát kényszerhelyzetben érző édesanyát, akit gyermeke szívverése döbbentett rá arra, hogy „érző, fejlődő életet hord a szíve alatt”. 

Az RTL-nek egy orvos arról beszélt, még nem találkozott olyan nővel, aki szerette volna meghallgatni a nem kívánt magzat szívhangját, és ugyanezt mondta az rtl.hu-nak nyilatkozó édesanya is, aki 17 évesen döntött az abortusz mellett.

„Megcsinálni bezzeg nem fájt, mi?”

„Az én történetem fájóan átlagos. Egyszerűen csak így jártam, mint annyi más kamaszlány” – kezdte a nő, aki kérte, hogy ne fedjük fel a személyazonosságát, a cikkben ezért Mirjamként hivatkozunk rá. Azt mondta, a jövője egy részéről határozott elképzelése volt, tudta például, hogy diplomát kell szereznie, noha a családi háttere meglehetősen rendezetlen volt.

A szüleim már elváltak, akkor éppen apámmal és a harmadik feleségével éltem, mert ők megadták nekem azt a szabadságot, amire vágytam. Egyszerűen nem foglalkoztak velem

– mondta Mirjam. „Lázadtam minden és mindenki ellen, az időm nagy részét füstös romkocsmákban töltöttem.”  A párkapcsolatokat és magát a szexualitást is ennek megfelelően lazán kezelték a közösségében. „Viszonylag gyorsan cserélődtek a párok, mindenki kavart mindenkivel. Én akkoriban egy hosszú hajú, nyegle rocker sráccal voltam, aki egészen művelt figura volt, bár ez kimerült a hungarista, irredenta témakörökben.”

Mirjam azt mondta, a szexualitás akkoriban számára érzelemmentes volt, szinte csak divatból volt együtt a párjával. 

Mivel a baráti társaságában senkinek sem volt nemi betegsége, és senki sem lett terhes, az ilyesmi témák szóba sem kerültek.

„A srác utálta az óvszert, de azért mindig a megszakított közösülést alkalmaztuk, mert valami rémlett, hogy másképp akár baj is lehet” – mondta, majd hozzátette, nem rémlik neki, hogy volt arról szó az iskolai felvilágosításon szóba került volna a nem kívánt terhesség, bár az is lehet, hogy éppen nem volt ott, mivel sokat lógott. „A ciklusomat sem figyeltem, nem is tudtam, hogy kellene.”

Az iskolában a barátnője szólt neki, hogy csináljon egy terhességi tesztet, miután azt álmodta, hogy állapotos. „Elég röhejesnek hangzott az egész, de addig nyaggatott míg meg nem csináltam. Otthon egyedül, a fürdőszobában. Mikor megláttam a két csíkot, egyszerűen csak megijedtem.” Mirjam egy problémát látott, amit meg kellett oldani, az anyaság eszébe sem jutott.

Felívtam a srácot, elmondtam neki, és a helyzetünkhöz képest becsületes volt: Basszus, szóljál, ha kell, és kifizetem!

Erre végül nem volt szükség, Mirjam apja – akivel akkoriban élt – intézett mindent. A terhesség híre nem rendítette meg őt, talán számított rá. „Valami nemtörődöm nőgyógyász megerősítette a teszt eredményét, bár ultrahangképet nem láttam. Aztán mehettünk is a szociális munkáshoz, ahol egy nő megkérdezte, tudunk-e mindent, mi mondtuk, hogy igen, aláírtunk mindannyian valami papírt, és három nappal később már mehettem is a kórházba.” 

Mirjam akkor még azt hitte, semmiség az egész.

Azt hiszem, soha, egyetlen pillanatra sem fogtam fel, valójában mi történik. Ez valószínűleg megmentette az életemet.

A kórházban viszont már más volt a helyzet, ott rájött, mi lesz vele, főleg, mert a műtéti előkészülethez tartozik egy tágító felhelyezése, ami, bár alig félperces, mégis borzasztóan fájdalmas folyamat.

Nagyon megijedtem, szóltam, hogy nagyon fáj. Az orvos azt válaszolta: Megcsinálni bezzeg nem fájt, mi? Nem értettem, miért bánnak így velem. Nem akartam én semmi rosszat. Véletlen volt

– mondta Mirjam.

Abortusz és Trianon

A nő várandós kismamákkal került egy kórterembe, akik sejthették, hogy mi fog vele történni, mivel  

nem szóltak hozzá, csak megvető pillantásokat kapott. 

„Csak arra emlékszem, hogy a kórházi ágyban ébredek, iszonyú fájdalommal a szívemben. Mintha kitéptek volna belőlem valami fontosat. Csak sírtam és sírtam, mintha sosem akarna abbamaradni. Írtam egy kétségbeesett sms-t a srácnak, hogy vége a műtétnek, és összedőlt a világ körülöttem.”  

A srác csak annyit válaszolt, hogy

rendben, akkor illően megemlékezünk este Trianon évfordulójáról.

Ezért tudja a mai napig, hogy június 4-e volt.

Végül sikerült leérettségiznie, sőt később egy főiskolára is felvették, lett egy rendes, jól fizető állása, és ugyan hitelből, de lakást is tudott magának vásárolni.

Sikerült talpra állnom, kimásznom a züllött világomból, megerősödni mentálisan és pszichésen is. Ez kellett ahhoz, hogy ne egy ijesztő és taszító testi és szellemi roncsként, hanem egy átlagos fiatal nőként érkezzek arra a randira, ahol megismertem a későbbi férjemet

– mesélte.

Szerinte a szívhang tönkretette volna

Mirjam később többször is volt várandós, de soha nem tartott tovább tíz hétnél. „Egyszer be kellett mennem a kórházba műtéti befejezésre. Ugyanaz a folyamat, mint az abortusz esetében. Most nem voltak lekezelőek velem. Nem bántottak. Elmúltam harminc, egy jól szituált, normális, férjezett asszony voltam, aki nagyon szomorú” – mondta.

Mikor jött a fájdalom, eszembe jutott, hogy ha van felsőbb hatalom, akkor talán ez a büntetésem azért, amit 17 évesen tettem.

Ennek ellenére most is mindent ugyanúgy csinálna, de ha meg kellett volna hallgatnia a magzat szívhangját, szerinte minden másképp alakult volna.

A mostani szigorítás kapcsán eszembe jut, hogy ha akkor köteleznek arra, hogy meghallgassam a szívhangot, biztos, hogy nem vetetem el

Szerinte zavart és sérült kamaszként könnyen befolyásolható volt, viszont ez a döntés tönkretette volna az életét, és mindenki másét is a családjában, beleértve a gyerekét.

Az iskolába soha többé nem mentem volna vissza, a gyerekemnek nem lettem volna anyja, a szüleimnek nem lettem volna a gyereke. Ott maradtam volna az aluljáróban az »öreg haverjaimmal«. Egy kis ideig, amíg véget nem ér az élet

– véli Mirjam, aki szerint az abortusszal kapott egy lehetőséget arra, hogy irányítsa a saját sorsát.

Ma már férjével együtt egy gyönyörű örökbefogadott kislány anyja, és a munkájában is gyerekekkel foglalkozik.

Nyitókép: svega /  iStock / Getty Images Plus