Aki szerint a hajléktalanokkal szabad bántóan beszélni, az nem tekinti embernek őket

Villámgyorsan terjedt a különböző hírportálokon az rtl.hu videója, amely bemutatja, amint egy villamosvezető agresszív és bántó hangnemben parancsolt le hajléktalan embereket a járműről. A kommentelők nagy része úgy gondolja, hogy a vezető helyesen cselekedett, és ilyen esetekben teljesen rendben van az erőszakos fellépés is. Az utasok szerint a hajléktalanoknak biztos, hogy nincs jegyük, koszosak, büdösek, betegségeket terjesztenek, ezért nem ülhetnek fel a villamosra.

Vajon miért érzi úgy több száz ember, hogy muszáj nyilvánosan megosztania véleménynek álcázott gyűlölködését, előítéleteit egy olyan csoporttal szemben, amelyik biztosan nem tudja megvédeni magát? Milyen mértékben éri a hajléktalan embereket diszkrimináció, és mi lehet ennek az oka?

A hajléktalan emberek életében mindennapos a diszkrimináció

Valószínűleg mindenki szembesült már azzal, hogy viszonylag sűrűn ér embereket inzultus azért, mert hajléktalanok. Arra viszont sokan nem gondolnak, hogy ez mennyire jogtalan, megalázó és ártalmas.

A diszkriminációnak sokféle formája lehet, a legerősebb, amit a különböző törvények, állami intézkedések gyakorolnak. A hajléktalan embereket jellemzően kitiltják olyan nyilvános terekről, ahol aludni vagy pihenni tudnának (gondoljunk csak az egyszemélyes padokra), szegregációval és zaklatással lép fel ellenük a hatalom. Nem férnek hozzá nyilvános vécékhez, mert eleve kevés ilyen van, és nem is mindig engedik be oda őket. Gyakran azért nem kapnak munkát, mert nincs lakcímük, így ördögi körbe kerülnek. Bűncselekmények áldozataivá válnak kizárólag azért, mert nincs hol lakniuk. A szolgáltatásokhoz nehezen férnek hozzá, ami miatt egyre rosszabb egészségi állapotba kerülnek. Előfordul, hogy a mentő sem megy ki hozzájuk.

Emellett rengeteg olyan szóbeli, érzelmi bántás is éri őket, ami strukturális problémákból fakad ugyan, de az egyes emberek, a „civilek” felelősek érte. Gyakran hibáztatják a hajléktalan embereket azért, mert nincs lakásuk. Sokan nem emberként, hanem tárgyként kezelik őket.

A Város Mindenkié 10 évvel ezelőtt végzett kutatást azzal kapcsolatban, hogy milyen hátrányos megkülönböztetések érik a hajléktalanokat; a helyzet azóta valószínűleg tovább romlott. Az érintettek szerint az embereknek elsősorban az jut eszükbe a hajléktalanokról, hogy koszosak, büdösek, de sokan tartják őket alkoholistának és agresszívnek vagy lustának, butának is. Nagyon jellemző, hogy 

a legtöbb ember nem veszi figyelembe a társadalmi tényezőket (azt, hogy milyen nehéz ma lakáshoz jutni önerőből, vagy milyen nagyok a vagyoni különbségek), és teljes mértékben az egyént hibáztatja életkörülményeiért. 

Érdekes viszont, hogy az interjúalanyok szerint a döntéshozók és a politikusok nem feltétlenül előítéletesek, inkább a többségi (valós vagy vélt) érdekek mentén cselekszenek.

A megkérdezett hajléktalan emberek – akik a kutatásban reprezentatív mintát képviselnek – 83 százalékát érte már valamilyen hátrányos megkülönböztetés, elsősorban civilek (járókelők, utastársak), másodsorban közterület-felügyelők, illetve rendőrök részéről. Nagyon sokan tapasztalnak diszkriminációt a közlekedési járműveken, ahol sértően beszélnek velük, illetve leszállíttatják őket.

Nehéz kérdés, hogy meg lehet-e tiltani egy hajléktalan embernek a BKK-n való utazást, ahogy tette ezt a 19-es villamos sofőrje. A Város Mindenkié szerint ha nincs jegye, akkor a szabályzat értelmében leszállítható, és ez nem tekinthető diszkriminációnak. Az viszont, hogy a szegénységből eredően nem fér hozzá alapvető szolgáltatásokhoz, már egyfajta társadalmi szintű megkülönböztetés. Vannak szabályok a csomagok szállítására vonatkozóan is, és a hajléktalan emberek gyakran sok csomaggal utaznak (hiszen nincs hova tenniük a személyes tárgyaikat), ez pedig gyakran jelent indokot a közlekedésből való kizárásra. Az, hogy „koszosak és büdösek”, szintén gyakori érv, miközben tudjuk, hogy elég nehéz megoldaniuk a tisztálkodást. Előfordul, hogy valakinek van jegye, tiszta, mégis zaklatják, kizárólag a hajléktalansága miatt.

Könnyű célpont 

Az előítéletek legfontosabb jellemzője, hogy kizárólag azért különböztetünk meg egyeseket másoktól, mert egy bizonyos csoporthoz tartoznak. Lehet igazságalapjuk a vélekedéseknek, de az előítéletes gondolkodás a negatív tulajdonságokat a csoport minden egyes tagjára kiterjeszti. Elsősorban azokkal szemben erősek az előítéletek, akiket fenyegetőnek látunk. Úgy tűnik, hogy sokak számára a hajléktalan ember is félelmetes, a politika pedig (például a közterületen való életvitelszerű tartózkodás 2018-as megtiltásával ) rá is játszik ezekre a félelmekre. Legutóbb 2020-ban, a koronavírus-járvány első hulláma idején volt tapasztalható tömeges uszítás a hajléktalan emberek ellen. A kormánypárti média arról cikkezett, hogy „veszélyesek”, mert az utcán tartózkodnak, és nem veszik komolyan a kijárási tilalmat, miközben az intézmények kevesebb embert tudtak befogadni, és valójában a hajléktalanok voltak veszélyben.

Miért félhet valaki a hajléktalanoktól? Láttuk, hogy sokan agresszívnak tartják őket, illetve a fenti videóra adott kommentek szerint betegségeket, fertőzést terjesztenek. Ugyanakkor a társadalom egyik leginkább kiszolgáltatott rétegével kapcsolatos előítéleteket az is okozhatja, hogy sokan nem akarnak szembesülni a szegénység mértékével. 

Könnyebb úgy tenni, mintha lakhatási probléma nem létezne, megnyugtatóbb azt gondolni, hogy velünk ez nem fordulhat elő: aki ilyen helyzetbe került, az csak saját magát okolhatja.

Sokan gondolják azt is, hogy ha valakivel bajuk van, ha dühösek valakire, akkor joguk van bántóan beszélni és agresszívan fellépni. Ha valaki nem tekinti embernek a hajléktalant, akkor úgy gondolhatja, hogy nem is érdemel olyan bánásmódot, ami más embereknek egyértelműen jár. A hajléktalan emberek a politika számára is könnyű célpontot jelentenek: nem nehéz őket bűnbakká tenni, hiszen vélhetően úgysem fognak visszavágni, kevesen állnak ki mellettük és nem jelentenek nagy szavazói bázist.

A szerző pszichológus.

Nyitókép: Frankfurt, 2022. április. Boris Roessler/picture alliance/Getty Images