Másfél milliárdot ér a csodapáncél, amit a kormány Lengyelországnak ajándékozott

„Nem volt ez olyan könnyű történet, de egy idő után világos volt, hogy az igazság Lengyelország oldalán van. Őket illeti meg ez a becses tárgy, bár nekünk is a szívünkhöz nőtt” – Orbán Viktor kormányfő ezekkel a szavakkal adta át a krakkói gyűjteménynek II. Zsigmond Ágost lengyel király gyerekpáncélját tavaly februárban. Az ajándék értékéről akkor nem közöltek pontos adatot, de a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő lapunknak kiadott szerződésében az áll: 1,5 milliárd forintra becsülték az ereklye értékét.

Mit lehet tudni az ajándékról?

A gyerekpáncél kovácsolt, maratott, vésett, valamint aranyozott acélból készült, magassága 156,8 cm, tömege 12,88 kg. A vagyonátruházásról szóló szerződés szerint a XVI. század elején készült, I. Ferdinánd ezt adta nászajándékba Zsigmond Ágost későbbi lengyel királynak, aki a császár lányát, Erzsébetet vette el. A műtárgyat az innsbrucki páncélkészítő mester, Jörg Seusenhorfer készítette, a mellvérten lévő „E. S.” monogram pedig az Elisabetha és a Sigimund nevekre utal.

A műkincs a bécsi császári gyűjteményben maradt fenn. Az I. világháború után a gyűjtemények felosztása idején (1933-ban) úgy döntöttek, hogy Magyarország tulajdonába kerül, ugyanis akkor II. Lajos páncéljának vélték.

Ettől kezdve egészen 2021-ig folyamatosan a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében volt, pedig már 1939-ben felmerült, hogy az valójában a lengyel Zsigmond Ágosté lehetett. 

Forgalmi értékét tavaly 1,53 milliárd forintban állapították meg.

„Nemzetközi viszonylatban nem számít kiugróan drágának egy múzeumi minőségű műtárgyért a nagyjából négymillió eurós ár, 

Magyarországon viszont a műtárgyak kategóriájában ez a legértékesebbek közé tartozik 

– mondta az rtl.hu-nak Einspach Gábor igazságügyi szakértő. Szerinte a hazai közgyűjteményekben legalább százas nagyságrendben találhatók hasonló értékű vagy drágább kulturális javak.

Einspach Gábor, akinek elsősorban a festészet a szakterülete, úgy vélte: az értékbecslés során feltehetően összehasonlították a páncélt a nemzetközi piacon található darabokkal. 

Külföldön is rendkívül ritka egy ilyen páncél, de a legnagyobb műkereskedők kínálatában azért találhatók hasonló darabok. 

Sőt nemcsak a középkorból származó tárgyakat lehet kiváló minőségben megkapni, hanem akár egyiptomi, görög és római időszakból származót is. Az érték meghatározásakor egyebek mellett az lehetett szempont, hogy az eredeti tulajdonos mennyire volt jelentős történelmi személy, milyen eseményhez kapcsolható a tárgy, valamint hogy milyen állapotban van jelenleg a páncél, mennyire ritka a hasonló tárgyak előfordulása, és milyen a tárgy kidolgozásának minősége.

Einspach Gábor azt is megjegyezte, hogy miután nem a műtárgypiacon cserélt gazdát a páncél, nem az érték lehetett az elsődleges szempont. A becslésnek feltehetően inkább technikai szerepe volt. „Mindenesetre ha Lengyelország viszonozni akarná a gesztust, akkor ezt egy hasonlóan nagy eszmei értékű tárggyal tudná megtenni, és nem másfél milliárd forinttal” – mondta.

Az egyébként korántsem volt egyértelmű, hogy ez a gyerekpáncél Lengyelországot illeti. A szakértők igen sokáig vitatkoztak az eredetén, és azon is, hogy ki lehet-e venni egy ekkora értékű darabot a hazai gyűjteményből. Erre utalt a miniszterelnök is, aki az átadáskor azt mondta: „Ennél jobban páncélnak az eredetét még nem vizsgálták. Nem volt egyszerű a magyar belső vita, amíg eldőlt, hogy így lesz ez jó, oda kell kerülnie a páncélnak, ahova való.”

Annak ellenére, hogy az elfogadott szakvélemény szerint Lengyelország történelméhez kapcsolható a páncél, Magyarországot semmi sem kötelezte volna arra, hogy átadja a műtárgyat. 

Ekkora értékű ajándékot ráadásul ritkán adnak egymásnak az országok, még akkor is, ha akkor még – bőven az ukrajnai háború előtt – valóban rendkívül jó kapcsolatokat ápolt a két ország. 

Az Európai Unión belül például egymást fedezve politizált Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök, sőt tavaly novemberben az is felmerült, hogy közös frakciót alakítanak a Matteo Salvini-féle olasz Ligával. A lengyel kormányfő ott volt akkor is, amikor a gyerekpáncélt átadta Magyarország.

Az élénk kapcsolatok miatt sokan inkább politikai üzenetként értékelték a drága ajándékot, és erre utal az egyik szerződésben szereplő mondat is: „A tulajdonba adás ellenérték nélkül történik, amely egy olyan gesztus a magyar állam részéről, 

amely megerősíti a társadalmi kötelékeinket és lehetőséget teremt további szoros együttműködésre a kultúrán túl más területeken is a két ország között.

A lengyel-magyar kapcsolatokat az utóbbi hetekben-hónapokban jelentősen beárnyékolta az Orbán-kormány különutas viszonyulása az ukrajnai háborúhoz. Március végén Magyarország lefújta a V4-es védelmi miniszterek Budapestre tervezett találkozóját, miután a cseh és a lengyel tárcavezető is lemondta az eseményt, a lengyel média egybecsengő értékelése szerint a magyar kormány háborúval kapcsolatos viselkedése miatt. A Gazeta Wyborcza előzőleg arról írt, hogy a varsói kormány „inkább jegeli” kapcsolatait a magyar kormánnyal. Néhány nappal korábban pedig még Jarosław Kaczyński, a lengyel kormánypárt elnöke is azt mondta, nem örül Orbán Viktor álláspontjának, de megvárja az április 3-i magyar választás eredményét.

Szigorú szerződést kötött a páncélról Magyarország 

A páncélt igen szigorú feltételek mellett adta át tavaly a magyar kormány, a szerződésben ugyanis egyebek mellett rögzítették, hogy:

• tizenöt éven keresztül évente beszámolót kell készíteni arról, hogy megfelelően hasznosították-e a műtárgyat. Lengyelország ugyanis csak a két ország között létrejött kulturális és történelmi egyezménynek szellemében tárolhatja a páncélt, a fő hasznosítási cél pedig az, hogy (akár a waweli Királyi Palotában, akár máshol) ki legyen állítva a műkincs. A jelentést minden évben december 31-ig kell elküldeni Budapestre, de ha csak egy napot késik a lengyel fél, akkor a páncél értékének egy százalékát (15 millió forintot) kell átutalnia.
• Magyarországnak ahhoz is joga van, hogy ellenőrt küldjön Lengyelországba, ahol megvizsgálhatja a használat körülményeit. Az ellenőr jogosult belépni abba az ingatlanba és helyiségbe, ahol a műtárgyat tárolják, betekinthet a kapcsolódó iratokba, azokról másolatot is készíthet.
• Ha nem megfelelő a páncél hasznosítása, akkor Lengyelország köteles megszüntetni a jogszerűtlen állapotot, ha pedig ezt nem teszi meg, akkor 60 napon belül ki kell fizetnie a 1,5 milliárd forintos árat nemteljesítési kötbérként. (A jogsértő használat kezdetétől Magyarország kamatokat is felszámol.) Sőt, Magyarország a kötbér megfizetése helyett azt is választhatja, hogy eláll a megállapodástól, azaz visszakérheti a páncélt. 
• Ha Lengyelország eladná a páncélt, akkor a pénzt csak a két ország között létrejött kulturális egyezmény szellemében használhatná fel. Ha ingyen adná oda valakinek, akkor az új tulajdonosnak is vállalnia kell, hogy 15 évig ki lesz állítva a műkincs.
• Vitás esetekben a magyar jog az irányadó.

A gesztus értékét mutatja az is (amellett, hogy ilyen értékű műkincseket jellemzően csak a háborús rablásokra hivatkozva adnak vissza), hogy Magyarország igen nagyszámú műkincset követel más országoktól. Ezeknek a tárgyaknak a jó része a világháború után került külföldre, az egyik legjelentősebb igényt pedig Oroszország felé nyújtotta be a magyar kormány. 

A becslések szerint több tízezer darab elrabolt műkincsből azonban csak elvétve érkeznek vissza ereklyék: az egyik legjelentősebb esetben, a sárospataki könyvek visszaszolgáltatásakor ráadásul a magyar államnak fizetnie is kellett.

Az rtl.hu megkereste a becslést végző szakembert és a Magyar Nemzeti Múzeumot is, azonban kérdéseinkre nem érkezett válasz.

Nyitókép: Mateusz Morawiecki és felesége, Iwona Morawiecka, valamint Orbán Viktor és felesége, Lévai Anikó megtekinti a páncélt az átadáson – Fischer Zoltán/MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda.