„Ezek igazi falusi gyűjtések eredményei” – interjú Kapitány Ivánnal, A mi kis falunk rendező-producerével
2022. november 23. 14:18
Az elmúlt húsz évben nem volt olyan magyar heti fikciós sorozat, ami akkora sikert aratott volna, mint A mi kis falunk, amelynek november 26-án indul a hetedik évada az RTL-en. Az alkotók a közvetlen politizálást tudatosan kerülik, de a korszellemtől nem lehet elvonatkoztatni. Egy lehetséges együttműködés reményében találkoztak a sorozat szlovák készítőivel is, de rá kellett jönniük, hogy már teljesen eltávolodtak az eredeti formátumtól. Kapitány Iván, A mi kis falunk producere és rendezője az rtl.hu-nak mesélt a sorozat jövőjéről, többek között arról, visszatérhetnek-e a sorozat eltűnt karakterei.
Színes életpályát tudhatsz magad mögött a filmes szakmában. Koncertfilmeknek, videoklipeknek, filmeknek, sorozatoknak és még számos formátumnak voltál az ötletadója és/vagy a készítője. Miben különbözik A mi kis falunk az eddigi munkáidtól?
Mindenben. De minden munka más, ugyanis a témák, a különböző gyártási folyamatok mindig különlegessé teszik az adott projektet. Mindegyik egy új felfedezés, ezért nem lehet így párhuzamot vonni a munkák között. Inkább az a helyzet, hogy ha az ember már sokat dolgozott egy műfajban, akkor szeret új kihívásokat keresni, amiben szintén kipróbálhatja magát. A folyamatos megújulás mellett persze elsősorban érdekes és szórakoztató dolgokat szeretnénk csinálni. Akkor jó ez a munka, ha az ember hobbinak vagy szórakozásnak tekinti – és mindemellett amit létrehozunk, még tetszik is a nézőknek.
Nincs parancsszóra siker, mert alapvetően lehetetlen kicentizni mindent.
A mi kis falunk szlovák formátum, ami megtetszett nekünk, és úgy éreztük, hogy lenne közönsége egy ilyen sorozatnak Magyarországon is. Természetesen csak akkor, ha megfelelő módon és színvonalon tudjuk a hazai piacra átemelni.
Hogyan készül a hazai változat az eredeti formátumból? Milyen átalakuláson mennek keresztül például a párbeszédek és a történetszálak?
Először megnéztük az eredeti sorozat forgatókönyvét, és ezek után elég világossá vált, hogy mik azok, amik valószínűleg csak az eredeti anyagban élnek meg. Az első évad során a szlovák forgatókönyvekből megpróbáltuk adaptálni, amit lehetett. De vannak olyan kifejezések, utalások, fordulatok, amik az adott kulturális környezetben, jelen esetben Szlovákiában teljesen ismertek, érthetőek, számunkra viszont lefordíthatatlanok. A magyar viccekre vagy szlengekre, de még az érzelmi megnyilvánulások nagy részére is igaz, hogy csak itthon érvényesek. Emellett pedig vannak olyan karakter típusok vagy foglalkozások is, amik ismeretlenek itthon, Szlovákiában viszont nem.
Részlet Kapitány Iván és Barabás Éva beszélgetéséből a Portréban:
Meddig lehet meríteni az eredeti sorozatból? Hol a határ?
Ezt szerződés szabályozza minden sorozatnál. Vannak olyan jogtulajdonosok, akik alig engednek változtatásokat, és olyanok is, akiket nem érdekel, hogy milyen mélységig nyúlunk bele az eredeti sztoriba. Amikor egy-egy ilyen ötlet megtetszik, akkor nagyjából azt is tudjuk, hogy mennyire szeretnénk átalakítani. Ahol jelentősebb változtatás nélkül nem tudnánk sikeresen adaptálni a sorozatot Magyarországra, de a jogtulajdonos nem engedné megváltoztatni a történetet, ott elvetjük a tervet. A mi kis falunknál például már az első évadban annyit magyarítottunk, hogy a második évadtól kezdve szinte teljesen eltértünk az eredeti változattól. Csak a karaktereket tartottuk meg, és esetleg néhány ötletet vagy történetszálat. Ilyen szempontból párhuzamosan fut a két sorozat. Egyébként találkoztunk a szlovák sorozat alkotóival is, hogy valamiféle együttműködést alakítsunk ki, de rá kellett jönnünk, annyira eltávolodtunk egymástól, hogy tulajdonképpen ez nem megy.
Pályád során többször is dolgoztál ugyanazokkal a színészekkel. Ez tudatos döntés, vagy csak a véletlennek és a számtalan filmes munkának köszönhető?
A véletlen műve is, meg nem is. A forgatás nem baráti összejövetel, hanem munka, ahol a lehető legalkalmasabb partnerekkel működünk együtt. Vannak bizonyos karakterek, akik mutatnak némi hasonlóságot az őket megformáló színészek korábbi munkáival, ezért nyilván aki már egyszer bizonyított hasonlóban, azt az ember könnyebben találja meg egy casting során. Nekem nyilvánvaló, hogy akivel szívesen dolgoztam együtt, azzal a jövőben is szívesen fogok. De nem ez a döntő. Minden produkciónál casting alapján választjuk ki a szereplőket.
A forgatásokon mennyire fér bele, hogy improvizáljanak a színészek?
Szeretem, ha egy színész annyira benne van a szerepében, hogy vannak plusz ötletei. Ez azt jelenti, hogy él a szerepben és csiszolni tudja azt. Nyilván mindig mérlegelnem kell, hogy egy-egy ilyen „hozzáadott érték” mennyire szolgálja ténylegesen az adott jelenetet. Nem jó, ha az ötlet, ami a helyszínen mondjuk viccesnek tűnik, arról a vágószobában derül ki, hogy alapvetően tévedés. Úgyhogy azért óvatosan bánok ezekkel.
A mi kis falunkat szinte a kezdetek óta ugyanaz a csapat készíti. Fontos, hogy összeszokott emberek dolgozzanak a produkcióban?
Természetesen. Ez egy nagyon komoly, iparszerű folyamat. Sok anyagot kell felvennünk nehéz és változatos körülmények között. Ez azt jelenti, hogy nem szeretnénk minden munkatárssal újra meg újra felfedezni a filmkészítés csínját-bínját. Másodsorban pedig nagyon jó, ha a munkatársak összeszokottak, félszavakból is megértik egymást. Ettől gördülékenyebb lesz a munka. Ráadásul nagyon sok időt töltünk együtt, így nagyon nem mindegy, hogy ezt az időt kivel osztjuk meg.
A Fókusz riportja Kapitány Iván hatvanadik születésnapján:
A fiad, Kapitány Frigyes is ennek az összeszokott csapatnak a tagja – ő a sorozat vezető operatőre. Mennyire tudsz szabad kezet adni neki? A forgatások alatt a producer és az apa szerepe különválik?
Külön kell válnia. Frici nem azért lett a sorozat vezető operatőre, mert a fiam. Ez egy hosszú folyamat eredménye. A Színház- és Filmművészeti Egyetemre járt, amikor az egyik tanára javasolta – akivel együtt dolgoztam ezen a sorozaton –, hogy Frici üljön a B kamera (a második kamera – a szerk.) mögé. Három éven keresztül kiválóan megoldotta ezt a feladatot. Amikor indult egy másik sorozatunk A mi kis falunkkalpárhuzamosan, és a korábbi vezető operatőrünkkel azon kezdtünk dolgozni, így jött a kérdés: ki folytassa a Falut? Ekkor érkezett tőle a javaslat, hogy legyen Frici helyette, mivel már ismeri az egész sorozatot és alkalmas a feladatra.
A munka során mindenképpen fontos, hogy ne keverjük össze az apa-fia szerepet a rendező-operatőr párosítással, de azért nem teszünk úgy, mintha nem lenne ez a viszony, Frici ott is apának hív.
Meg kell mondjam, hogy fantasztikus a közös munka, és nagyon örülök, hogy így alakult.
Frigyes mit szólt a lehetőséghez?
Nyilván erről ő tudna igazán beszélni, de ennek az elhatározásnak számtalan aspektusa volt, amit meg kellett beszélnünk egymással, mert ez az ő döntése is kellett hogy legyen. Mindketten sokat hezitáltunk azon, hogy belevágjunk-e így. És nem a képességei miatt – mert nagyon tehetséges és szakmailag az elvárásoknak maradéktalanul megfelel –, hanem mert csomó olyan nem szakmai vetülete is van az ilyen családi együttműködéseknek, amit egyszer mérlegre kell rakni azért, hogy aztán gyümölcsöző lehessen a munka. Az is fontos szempont volt, hogy milyen lesz a megítélése ennek a döntésnek, főleg a számára. De úgy határoztunk, hogy végül többet nyerünk a tehetségével, és nagyobb kaland együtt dolgozni.
Hat évad ment már le A mi kis falunkból az RTL-en, és november 26-án indul a hetedik. Ennyi idő elteltével hogyan lehet megújítani a karaktereket, fenntartani az érdeklődést a sorozat iránt?
Erre nincsen recept. Mindig az adott évad feladatai és problémái hozzák elő azokat a kihívásokat, amiket meg kell oldanunk. Vannak kényszerhelyzetek, mint például a legutóbbi évadban a két vezető karakterünket, Erikát és Tecát alakító színésznőink távozása, akik az anyai örömöket választották. Ez természetes, mivel az anyaság fontosabb, mint egy sorozat, ezt a nézőknek is meg kell érteni. Az ő távozásuk viszont azt is jelentette, hogy több szereplő szála is megbillent, mint például Gyurié, hiszen ő nagyon Erikához volt kötve. Tomit ekkoriban találta meg egy új kihívás, amit szeretett volna elvállalni, így alakult, hogy most nem láthatóak a faluban. De korábban olyan is történt, hogy valakit forgatás közben baleset ért. Őt nem szerettük volna kiírni a sorozatból, ezért egy új szereplőt kellett átmenetileg behozni ugyanabba a karakterkörbe úgy, hogy közben ne az ő szerepét játssza el a másik színész, de mégis pótolja egy kicsit. Szerencsére ez jól sikerült, és ez a színész a mai napig a sorozatot erősíti. A kényszer hozta változtatások mellett pedig mindig igyekszünk új szálakat találni.
Nem szeretnénk, hogy az íróasztal mögött ülve, izzadságosan megalkotott, mesterséges történeteket lássanak a nézők.
Nagyon sokszor van valóságmagja a történeteinknek, mivel ezek igazi falusi gyűjtések eredményei.
Az elképzelhető, hogy egyszer viszontlátják majd a rajongók Gyurit, Erikát és Tecát?
Mivel kényszer szülte ezeket a változtatásokat, ezért vissza is térhetnek. Erről nem mondhatok többet, mert ezek olyan üzleti titkok, amiket nem szabad elmesélni előre. De az sose baj, ha van egy kis várakozás a sorozattal kapcsolatban. Egyet mondhatok: soha semmit nem szabad kizárni.
Lehet, hogy ami öt éve még működött a sorozatban, az a hetedik évadban már nem működne?
Azt nem gondolom, hogy bármi ne működne most is, de talán picit más lehet a megítélése. Lehetséges, hogy amit akkor viccesnek találtunk, az mostanra már kevésbé az, vagy akár bántó is. Ennek az ellenkezője is létrejöhet, és újabb öt év múlva talán megint teljesen helyénvalónak és viccesnek fogjuk találni ezeket. A fikciós sorozatok, a kosztümösek is, a születésük idején fennálló világhoz szólnak, arra reagálnak valamilyen módon. Természetesen az sem jó, ha nagyon aktuálisan, de nyilván számtalan esetben nem lehet elvonatkoztatni a kor szellemétől, stílusától, ízlésétől és felfogásától sem.
Azok a dolgok hatnak ránk is, amik jelenleg körülöttünk vannak. De a közvetlen politizálástól, a napi ügyektől mindig távol tartjuk magunkat. A létező világnak tartunk tükröt, de sosem konkrétan.
Utalunk bizonyos viselkedésekre, folyamatokra, amik tipizálhatók. Már a görög drámákban és a francia vígjátékokban is megtalálhatóak ezek a tipikus karakterek vagy történetek. Olyan dolgokat írunk mai köntösben, amik mindig is foglalkoztatták az embereket – ez tulajdonképpen a másik ember. A hűségről, a barátságról, a szerelemről és a felelősségvállalásról beszélünk egy könnyedebb formában. Milos Forman nyilatkozta egyszer, hogy az ember ugyanazokat a történeteket meséli el újra és újra csak más köntösben. Mi is így vagyunk ezzel.
A rajongók imádják a sorozat bakiösszeállításait. Mi az oka annak, hogy ezek ennyire népszerűek?
Talán mert a nézők egy picit láthatják, hogyan is készül ez az egész, hogy ezek a nagyszerű színészek is tudnak hibázni. A mi bakijainkból az látszik, hogy mennyire szeretjük azt, amit csinálunk. Ez pont arról szól, hogy nevettetünk, de közben nevetünk magunkon is. Megmutatjuk, hogy mi sem vagyunk hibátlanok, és ezért hálás a közönség. Amikor elkezdtük forgatni a sorozatot, akkor már nem volt idegen, hogy ilyen „rontásokat” közzétesznek produkciók. Mi is úgy gondoltuk, hogy ezek annyira viccesek, hogy meg kell őket osztani. Nem utolsó sorban pedig növelik a sorozat ismertségét is.
Mit várhatnak a nézők a hetedik évadtól?
Természetesen bonyolódik tovább az élet Pajkaszegen. Abban a nehéz helyzetben vagyunk, hogy a nézők egyszerre igénylik az állandóságot és várják az újdonságot is a sorozattól. Ebben a kettős kötöttségben kell mindig valami olyan dolgot előállítanunk, ami szinte változatlan, de mégis érdemes minden részt megnézni a meglepetésekért. Ha most konkrétumokról beszélnék, akkor lelőnék egy csomó poént, de a lényeg az, hogy mindenki belekeveredik majd szerelembe, félreértésekbe és kalamajkákba. Újra és újra olyan történeteket mesélünk, amikért a nézők ismét leülnek majd esténként, immáron hetedik éve. Ez egyébként elég nagy szó, hogy az elmúlt húsz évben nem volt olyan magyar heti sorozat, ami ekkora sikert élt volna meg.