Járai Máté: Maximálisan kifacsartam magam, és elég sok idő kellett, hogy kiheverjem

Mit gondolsz, A Konyhafőnök VIP után Jenő már szívesen leülne veled beszélgetni bármilyen műsorban?

Amikor az adás végén látható búcsú után megkérdeztem, hogy leülne-e velem beszélgetni a Reggeliben, akkor azt a választ kaptam, hogy ott a helye. Nem feltétlenül azért mentem a versenybe, hogy megnyerjem A Konyhafőnök VIP-t. Biztos voltam benne, hogy nálam sokkal ügyesebb kollégák vannak. Viszont azt reméltem, hogy egy félreértésen alapuló konfliktust tudok majd tisztázni. Nem kell, hogy életünk végéig bennünk legyen ez a tüske. Tehát elhiszem neki, hogy tényleg le fog ülni velem a Reggeliben. Megmondom őszintén, alig várom, hogy ha nem is barátokként, de kollégákként tudjunk majd beszélni.

Ebben a hét hétben mennyiben változott meg a kettőtök kapcsolata?

Elsősorban mindketten rájöttünk arra, hogy bizonyos határokon belül normalizálódnia kell a kapcsolatunknak. Nyilván nem az volt a célunk, hogy közösen menjünk családi nyaralásra – bár ezt sem zárom ki –, inkább azt akartam elérni, hogy ne kelljen átmenni az utca másik oldalára, ha összetalálkozunk. Ezt pedig sikerült megugrani.

Legutoljára akkor beszélgettünk, amikor elkezdtétek forgatni A Konyhafőnök VIP-t. Akkor azt mondtad, hogy óriási fordulat lenne, ha végül Jenőtől kapnád meg a kötényt.

Igen, meg is könnyeztem azt a kötényosztást. Ugye nem volt több kötény, Ákos nem szavazott nekem bizalmat, és ott már fel is adtam, hogy bejutok a versenybe. Biztosan ő sem gondolta volna, hogy majd kötényt ad nekem. Nagy gesztus volt tőle, hogy tiszta lappal indított velem kapcsolatban. Innentől pedig már az én feladatom volt, hogy eltemessük azt a haragot és dühöt, ami a kettőnk kapcsolatát jellemezte. Ugyanakkor nagyon fontos volt számomra, hogy önazonos legyek a verseny alatt. Bármennyire is meglepő sokaknak, a Konyhafőnök tényleg kihozza az érzelmeket. Akármilyen versenyről beszélgetünk, az ember mindig izgul, hogy a legjobb tudása szerint teljesítsen, és egy óra alatt mindenféle előképzettség nélkül tudjon izgalmasat főzni.

Voltak azért hullámvölgyek, hiszen egyszer kiborultál, és számonkérted Jenőt, hogy direkt szabotál főzés közben. Visszanézve az adást, most hogyan látod ezt a helyzetet?

Amikor az ember versenyhelyzetben van, akkor másképp ítéli meg a dolgokat. Tudtam és éreztem, hogy nem én vagyok a legerősebb versenyző a konyhában, és ha tovább akarok jutni, akkor jobban kell teljesítenem. Amikor ez a számonkérés történt, még álmomban sem gondoltam volna, hogy séfkabátos leszek. De valóban, amikor visszanéztem az adást, tényleg látszott, hogy mindenkivel ilyen keményén bánt. Én a múltunk miatt reagáltam ilyen érzékenyen. Ha számomra komfortos helyzetben vagyok, akkor semmilyen körülmények között nem szoktam ilyen lenni, mindig bírom a kritikát. De ez egy extrán kiélezett helyzet volt, lehet, közrejátszott az is, hogy a munkámban vagy a magánéletemben akkor éppen nem voltam stabil. Ma már nem így reagálnám le.

Maradt benned bármi, amit úgy érzel, hogy még ez a közös munka sem tudott feloldani?

Azt hiszem, hogy nem. Több kritika is ért engem a kóstolások során, és sok esetben éppen Jenő volt, aki megvédett a zsűritársaival szemben. Ez nagyon korrekt volt tőle. Mindketten maximálisan félre tudtuk tenni a múltbeli sérelmeinket, és a legjobb bizonyíték erre az, hogy a negyedik helyig jutottam. Ehhez Jenő empátiája és szaktudása is kellett. A Konyhafőnök VIP-t egy konyhai Survivorként fogtam fel – mondjuk, itt nem a földön kellett aludni –, és nem mellesleg a Survivorben is negyedik lettem.

Zavar, hogy A konyhafőnök VIP-ban is „csak” negyedik lettél?

Tökéletesen elégedett vagyok mindkét negyedik helyezésemmel. Egyébként A Konyhafőnök VIP legjobb férfi séfje lettem, amit én magam is egy picit megmosolygok. De nem akarom elvenni magamtól a dicsőséget. Egyébként a Survivorben is én lettem a legjobb férfi játékos, mert azok közül, akik végig versenyben voltak, és nem kerültek a Holtak szigetére, én voltam az egyetlen fiú. De ki tudja, hátha lesz egy verseny, ahol végre nem negyedik leszek.

Zé többször is viccelt vele, hogy sok versenyzőnek évekbe telt kiheverni A Konyhafőnök-élményt. A rengeteg technikai dolog mellett lelkileg mennyit tud csavarni az emberen egy ilyen műsor?

Elég nehéz volt a forgatás. A Kecskeméti Nemzeti Színház tagja vagyok, és miközben helyt álltam a konyhában, egy szerep megformálásán is dolgoznom kellett. Úgy jött ki a forgatás, hogy gyakorlatilag a Fináléval együtt mutattam be a darabot is.

Kevesen gondolnak bele, hogy mennyi minden történik az emberrel azon kívül, amit a képernyőn látnak.

Maximálisan kifacsartam magam, és ha nem is évek, de elég sok idő kellett, hogy kiheverjem.

Összességében mit adott neked A Konyhafőnök VIP?

Egyrészt megtanultam, amit eddig is nagyon jól tudtam a színházi szakmából, hogy teher alatt nő a pálma. Amúgy azt is el tudom képzelni, hogy a top háromba is bekerülhettem volna, ha mentálisan nem fáradok el, és ez jó tanulópénz volt a színházra vonatkozóan is. Meg kell tanulnom beosztani azokat az erőforrásokat, amik a rendelkezésemre állnak, és nem szabad hagynom, hogy a mentális fáradtság kihatással legyen a teljesítményemre. A másik, ami nagyon fontos, hogy két barátot is kaptam ettől a versenytől, Dobos Evelint és Fésűs Nellyt. Korábbról már ismertem őket, de most lettünk igazán jóban. Napi szinten beszélgetünk azóta is, voltunk már egymásnál vendégségben is, ahol főztünk egymásnak. A legjobb pillanataim is hozzájuk tartoznak, például a Nellyvel közös főzésünk szerintem az évad legviccesebb pillanata volt. Evelin hátráltatásai pedig minden alkalommal továbblendítettek. Neki köszönhetem, hogy a negyedik helyig jutottam.

Milyenek voltak a mindennapok a többi versenytársaddal?

Nagyon izgultam, hogy kikkel leszek együtt. A Reggelinek köszönhetően azért sok mindenkivel beszéltem már, és sokan nem értek váratlanul. Geszler Dorottyának például nagyon örültem, csak úgy, mint Ripli Zsuzsinak, akivel már forgattunk együtt A mi kis falunkban. Nagy Zsoltnak is örültem, akivel például nem ismertük egymást személyesen, de végre most adódott erre alkalmunk. Olyan emberekkel is találkozhattam, akikkel nem szimpatizáltam eddig, például Osváth Zsolttal. De kiderült, hogy vele is megtaláltuk a közös hangot. Mindenesetre nagy büszkeség volt körbenézni, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik elértek valamit a maguk területén. Egy VIP-nek számítok! Itt vagyok velük! Mindig elmosolyodok ettől, nagyon örülök neki.

Mindig is „VIP” akartál lenni?

Persze. Imádom az ezzel járó dolgokat, sosem tagadtam, hogy én vágytam a hírnévre. Sok terápia eredményeképp látom, hogy ez is a gyerekkoromra vezethető vissza. Kemény és hosszú út volt, mire rájöttem erre, de megéri akkor is, ha az élet legnehezebb feladata, hogy megismerjük magunkat.

Figyelemhiányt cipelek magammal, ezért vagyok mindig reflektorfényben.

Hiába jár ez azzal, hogy sokan utálnak, nem fogom emiatt rosszul érezni magam. Színész vagyok, szeretem, ha néznek, az a jó, ha a színház tele van. Ugyanilyen fantasztikus élmény volt a Reggeliben kapott állásom és a sok-sok reality is. Sok-sok munkaóra van a mögött, hogy én ott lehessek azokkal, akik megérdemlik a VIP titulust. Viszont sosem szabad elfelejteni, hogy egy jó időszak után egy rossz jön: egyik nap fáj a fejem, másik nap pedig elmúlik.

Most fáj a fejed, vagy már elmúlt?

Figyelj, normalizáltam egy konfliktust, leküzdöttem a saját félelmeimet, sikeres volt az az előadás is, amit a forgatások alatt próbáltam, és megtanultam tálalni. A mélypont egyértelműen az volt, amikor Zé azt mondta, hogy nem veszem komolyan ezt a versenyt, mert ilyen „vicces tányérokkal” jövök ki. Nagyon megijedtem, mert nagyon nagy baj van, ha azt látja, hogy nem veszem komolyan. Bár bevallom, igen, a tányérjaimnak sokszor volt mosolygós szeme meg szája, ami egy negyven feletti férfitől valóban vicces. De azt gondolom, hogy ez vagyok én. A találás olyan, mint egy pszichológiai teszt. Nemcsak a szépérzékről szól, hanem arról is, hogy mit akarsz láttatni magadból. Mintha rajzoltunk volna. Megdöbbentem, hogy ennyire erős a gyermeki énem. Zé azt mondta, hogy gyerekszakácskönyvet kellene csinálnom 3 és 6 éves kor közötti gyerekeknek. Madárfészket csináltam egy rizstésztából, és élet fáját egy brokkoliból, ezek tényleg olyan dolgok, amik megtanítottak arra, hogy milyen a lelkem.

Ez egy terápia volt neked.

Abszolút, és úgy jöttem ki ebből a terápiából – az előbbi kérdésedre is válaszolva –, hogy nem fáj a fejem. Azóta is elképesztő tálalásokat csinálok itthon, Kíra is mindig elámul rajtuk. Pedig ő tényleg nem az a dicsérős típus.

Hogy nézett ki Járai Máté egy napja A Konyhafőnök forgatása alatt?

Hajnalban keltem, levezettem a Reggelit, onnan egyből átszaladtam a másik stúdióba, felvettem a kötényt, és nem egyszer volt olyan, hogy ott kettőt is főztem – ez nagyjából délután négyig tartott – majd autóba pattantam, és útra keltem Kecskemét felé. Általában este tízig próbáltunk, és másnap kezdődött elölről az egész. Elképesztően hálás vagyok a stábnak és a színháznak is, hogy ezt így össze tudták koordinálni, nekem „csak” annyi volt a dolgom, hogy a megfelelő helyen legyek a megfelelő mentális képességekkel.

Mennyire szüli a megfeleléskényszered ezt a hajtást? A műsornak sikerült egy kicsit megváltoztatnia ezt?

Nem. Ez egy beteges emberi tulajdonság, amit nagyon nehezen tudok elengedni. Sok esetben ez egy túlzott igényesség, amikor az ember nem akar csalódást okozni.

Egy élet, amíg rájössz, hogy nem kell mindenkinek megfelelni.

De egy versenyhelyzetben a legnehezebb ezt elengedni, és amikor kezdtem feladni már a végén, akkor ki is estem. Szóval nem is biztos, hogy meg kell szabadulni ettől.

Lehet, hogy egy művész sem fog akkorát alkotni, ha közben terápián kezelik a neurózisát.

Pontosan, én is azt hiszem, hogy a mélységek megélése nélkül nincs magasság. Kevesebb fájdalmat tapasztal egy felszínes ember, viszont így nem is él meg akkora magasságokat.

Én pedig nem szeretem a langyos vizet, legyen tűzforró, vagy jéghideg, csak éljem meg. 

Nincs ezzel baj, mindig ilyen voltam, megosztó és szélsőséges. És ezekben a műsorokban pedig meg tudom élni ezeket.

A Nyerő Páros és a Survivor után itt is mindig őszintén kimutattad az érzelmeidet. Milyen visszajelzéseket kapsz a nézőktől? Ez a fajta őszinteség bejön nekik?

Mindhárom műsor kapcsán voltak olyanok, akik imádták, hogy humorral és iróniával állok a dolgokhoz. Emellett viszont vannak olyanok, akiket sosem fogok meggyőzni arról, hogy érdemes engem szeretni és megérteni. Rengetegen drukkoltak és voltak büszkék arra, ahogy végigcsináltam ezt a versenyt. Ha picit szeretném dicsérni magam, akkor meg tudom veregetni a saját vállam, és azt tudom mondani, hogy bátor vállalás volt elmenni a műsorba. Ha mást nem, akkor ezt lehet díjazni. A reality olyan, mint az élet maga, leképezi az élet azon részét, hogy valakit szeretünk, valakit meg utálunk.

Trendi szerinted őszintének lenni manapság?

Ijesztő számomra, hogy a képmutatás még mindig nagyon erős fegyvere sokaknak. Szebbnek, jobbnak, tehetségesebbnek és okosabbnak mutatni magukat. Én negyven felett lettem ismert, azzal a komoly vállalással, hogy szinte mindent megosztok az életemből. Ez első hallásra nem feltétlenül népszerű, viszont akik szeretnek, pont ezért teszik. Nem próbálok mélyebb hangon beszélni, mint amilyen van, és az életemet sem próbálom színesebbnek mutatni, mint amilyen. Aki ezzel együtt képes elfogadni, az nem fog csalódni. Sokak számára talán önző megmutatkozásnak tűnhet, hogy „kiteregetem” ezeket a dolgokat. Egy idill mögé bújva kevésbé érzik magukat megítélhetőnek.

Minden újságírónak azt mondom, hogy vigyázz, mit kérdezel, mert válaszolok rá.

Ettől függetlenül vannak dolgok, amelyekről nem szívesen beszélek, mert lehet, hogy másokat is belerángatok valamibe. Viszont azt meg kellett tanulnom, hogy hogyan kell létezni a médiában, és hogy a túlzott kitárulkozás negatív színben is feltüntethet.

Mi volt az első fogás, amit bevetettél Kíránál?

A szűzérmémet! Azt tökélyre fejlesztettem. Amit megtanultam, hogy diéta ide vagy oda, a vaj olyan fontos kelléke a főzésnek, hogy azt elmondani nem tudom. Mindennek jobb íze lesz tőle! A karácsonyi menü is sertésszűzérme lesz rozmaringgal és különböző érdesburgonya-pürékkel, textúrákkal és ropogósokkal.

Mosolyogni fog a karácsonyi tányér?

Egyértelmű! Karácsonyfa formájú lesz, mosolyogni fog, és szeme, szája is lesz! Lehet, hogy prezentálom a követőimnek is.