Vagyonokat hagytak az álorvosra, aki halálra éheztette őket

Orvosi képzettsége alig volt, diplomája még úgy se, mégis engedélyt kapott egészségügyi tevékenységre Dr. Linda Hazzard, aki „böjtspecialistaként” több mint száz éve az újságok címlapjára repítette a Seattle melletti Olallát.

Linda Hazzard arra alapozta „gyógyító” munkásságát, hogy minden betegség a túl sok evésből ered, így azzal lehet elérni az egészséget, ha az emésztőrendszert időről időre „pihentetjük”. A Smithsonian Magazine cikke szerint Hazzard páciensei a napokig vagy még tovább tartó böjtök alatt csak minimális mennyiségű zöldséglevest vehettek magukhoz, miközben beöntésekkel „mosták át” őket, és kínzással felérő masszázsban részesültek.

Csontsoványra fogytak

A durva módszerek ellenére Linda Hazzard számos páciensre tett szert, a legismertebb betegei pedig a Williamson testvérek lettek: Claire és Dorothea, egy tehetős angol katonatiszt árvái. Komoly egészségügyi problémájuk ugyan nem volt, de minden érdekelte őket, amit ma „alternatív gyógyászatnak” neveznénk, és egyből felkeltette az érdeklődésüket, amikor egy újsághirdetésből tudomásukra jutott Linda Hazzard olallai intézetének létezése.

Azt gondolták, gyönyörű környezetben gyógyulnak majd, miközben a közeli farmokon megtermelt friss zöldségekből készült leveseket eszik, ehhez képest amikor 1911 februárjában megérkeztek Seattle-be, Hazzard azzal fogadta őket, hogy az olallai szanatórium még nem készült el, és a városban, egy lakásban helyezte el őket. Naponta két csésze paradicsomkonzervből készített levest kaptak, a fürdőkádban órákon át, ájulásig kapták a beöntéseket.

Amikor Linda Hazzard két hónappal később átvitte a testvéreket Olallába, egy szomszéd szerint alig tűntek többnek harminc kilónál. Claire és Dora hozzászoktak, hogy a családjuk nem nézi jó szemmel a kísérletezéseiket, ezért nem szóltak nekik arról, hogy hova mentek. Végül egy szűkszavú, rejtélyes táviratból a gyerekkori dajkájuk, Margaret Conway értesült a hollétükről, és nyomban hajójegyet váltott, hogy utánuk menjen.

A „doktornő” férje, Samuel Hazzard Vancouverben találkozott a dajkával, akivel lesújtó hírt közölt: Claire meghalt. Később Linda Hazzard ezt azzal magyarázta, hogy Claire gyerekkorában olyan gyógyszereket kapott, amelyektől májzsugorodása lett. Bár Margaret Conway sem volt képzett orvos, azt gondolta, valami nincs rendben. Megnézte Claire felravatalozott holttestét, de nem is ismert rá. Azután találkozott Dorával is, aki ekkor már alig több, mint húsz kilót nyomott, és leülni sem tudott komoly fájdalmak nélkül, de annak ellenére sem akart hazamenni, hogy nyilvánvalóan halálra éheztették.

Vagyonos páciensek

A nagyobb meglepetés ezután jött: kiderült, hogy az álorvost kijelölték Claire jelentős vagyonának kezelésére, valamint Dora gyámjának. Dora ügyvédi meghatalmazást is adott Linda Hazzard férjének. A házaspár a sajátjaként használta a testvérek ruháit, ékszereit és más tárgyait, Linda Hazzardon épp Claire egyik ruhája volt, amikor Dora állapotáról beszélt a dajkával.

Margaret nem tudta meggyőzni Linda Hazzardot arról, hogy engedje el Dorát, nem is mert eléggé határozottan szembeszállni a nála magasabb társadalmi osztályba tartozó nővel, aki hírhedt volt arról, hogy hatalmába tudja keríteni az embereket. Végül a dajka Dora egyik nagybátyját, John Herbertet hívta segítségül, aki csaknem ezer dollárt fizetett Hazzardnak azért, hogy a nő elhagyhassa a szanatóriumot, de ehhez is a tacomai brit alkonzul, Lucian Agassiz közbenjárása kellett. (Kimentése előtt fotó is készült a csontsoványra aszott Doráról.)

Amikor John Herbert és Lucian Agassiz elkezdett utánajárni a történteknek, rájöttek, hogy Hazzardnak más vagyonos páciensei is voltak, akik elhunytak, és jelentős vagyon maradt utánuk az álorvosra. 1911. augusztus 15-én letartóztatták Linda Hazzardot Claire Williamson halálra éheztetése miatt.

Természetes módszerek

A következő januárban elkezdődött az ügy tárgyalása. A tanúk arról számoltak be, hogy a Williamson testvérek sírtak a fájdalomtól a „kezelések” alatt, szenvedtek az órákon át tartó beöntésektől és a leforrázással felérő fürdőktől. Ehhez jött még az, amit az ügyészek „pénzügyi kiéheztetésnek” neveztek: hamisított csekkekkel, levelekkel fosztották meg a testvéreket a vagyonuktól. Voltak olyan pletykák is, hogy Hazzard összejátszott a halottasházzal, és kicseréltette Claire holttestét egy másik nőére, hogy a ravatalon ne lássák, milyen borzasztó állapotban volt, de ezt nem sikerült bizonyítani.

Linda Hazzard persze visszautasította, hogy felelős lenne a betegei haláláért, szerinte az nem az étel megvonásának következménye volt, hanem szervi okok miatt következett be. Azzal próbált védekezni, hogy azért támadják, mert sikeres nő, és igyekezett úgy beállítani a pert, mint az orvostudomány harcát a „természetesebb módszerek” ellen. Több természetgyógyász is kiállt mellette, de az esküdtszéket nem hatotta meg érvelése, és bűnösnek mondták ki emberölésben. Claire Williamson mellett 16 másik ember éhezés miatt bekövetkezett haláláért is felelősnek tartják.

Húsz év kényszermunkára ítélték, és az egészségügyi engedélyét is megvonták. A börtönben is böjtölt, hogy bizonyítsa az igazát, de csak két évet kellett letöltenie a büntetéséből, mert az állam kormányzója ismeretlen okból kegyelmet adott neki. Ezután Új-Zélandra költözött, majd 1920-ban visszament Olallába, ahol „egészségiskolaként” nyitotta meg szanatóriumát. Az intézet 1935-ben porig égett, három évvel később pedig az akkor már hetvenes éveiben járó Hazzard tüdőgyulladásban megbetegedett. Böjtkúrába kezdett, de nem segített rajta.

Nyitókép: Washington State Archives